vasárnap, november 28, 2010

Öntsünk ismét tiszta vizet a pofákba!

Már megint innen-onnan megkaptam néhány édes beszólást, tudod, úgy félmondatok formájában, ahogy a legnagyobbat lehet utóbb röhögni az illetőn, illetve a szituáción, mégpedig abból az aspektusból, hogy mennyire tájékozatlan is, aki bélyegez.
"Nem elmenni kell, hanem idehaza megmutatni..." blabla
"Nem az a tökös gyerek, aki elmegy, mert nem bírja, hanem az, aki kitart."
Kicsit árnyaltabban meg valami olyasmi is volt, hogy hát ő kolbászt ehet és pálinkát ihat, sőt gyönyörű magyar lányok fenekét stimmölheti az utcán, de hát ennek az a magától értetődő ára, hogy ott kell élni, gyakran több műszakot is végigdolgozva, ott adózni, stb.
Máshonnan egy még frappánsabb mellékmondat annál is frappánsabb jelzős szerkezetével kaptam meg, hogy mivel én gyökértelen vagyok, könnyen beilleszkedtem máshol is.
Ja, én, gyökértelen. De legalább nem ilyen gyökér, mint aki ezt mondta.
És akkor még olyan toldalék beszólások, hogy én innen kintről ne politizáljak.

Na akkor kezdjük,
(Nagy levegő, sóhaj, távolba révedő tekintet, véletlenül sem akar ránézni a reménytelen esetre, akinek magyarázni szándékozik, mert akkor most itt hagyja a gépet és nem lesz post...)

Bizonyára tudod, engem gazdag, izraeli származású szülők neveltek fel hatalmas birtokukon, amelyet a te apukádtól loptak el az államosításkor, és ezenközben kozmopolita neveltetést kaptam.
EGY FRÁSZT!
Az igazság ennek pont az ellenkezője! Hogy mennyire voltunk mindig is csórók, arról tudnék mesélni, de inkább nem teszem, mert nem vagyok rá büszke. Nem is szégyellem. 
De tudod, amikor felnőttem, sem lettem gazdagabb.
Forintosítsak? Biztosan loser listára kerülök vele, de a nettó fizum a három műszak pótlékával együtt is, a kijövetelünk előtti hónapokban valahol nyolcvan és kilencvenezer szép, ropogós, konvertibilis (!!!) magyar forintot tett ki. Ha ezt beszorzod kettővel, akkor megkapod, miből kellett a távfűtés-számlán kívül a gyerekek iskoláztatásán túl, úgy általánosságban a mindennapokat megoldani. Autó? Felejtsd el! Előre jutási lehetőség? Nulla. Az utolsó melóhelyemen 8 és fél évig húztam, úgyhogy ne a kitartás hiányát ródd fel! Tényleg nem volt kiút. 
Azaz hogy volt, és mi ezzel a lehetőséggel éltünk.
Mert azon túlmenően, hogy ez az ország, ahová kijöttünk, a családosokat sokkal jobban támogatja (feltéve persze, hogy dolgozol is, mert anélkül nincs ilyesmi), hosszú felkészülési idő is fekszik a dologban. Sokan kijönnek nulla nyelvtudással, vagy úgy, hogy a helyi sajátosságokról semmi információjuk sincsen. Hát a mi esetünkben nem így áll az ábra.

Még a nyolcvanas évek közepe-vége felé, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve szüleim elkezdtek beszélni arról, hogy mi hamarosan nekivágunk a világnak, és a kommunizmusnál sokkal élhetőbb berendezkedésű Ausztráliában fogunk majd élni. (Tudod, előtte Ausztriában volt egy tábor, stb-stb.)
Ők pár hónap múltán ejtették a tervet - ilyen-olyan indokkal. Én viszont ezen felbuzdulva elkezdtem angolul tanulni. S mivel időközben sok víz lefolyt a világ összes folyóján, kezdő szintről kicsit tovább fejlődtem az évek során. 

Sokáig pihent az eredeti terv, hogy vegyük nyakunkba a világot. Főleg, hogy az úgy nevezett rendszerváltással úgymond elmúlt a kommunista világ. (Odabentről nézve tényleg úgy tűnhet, de gyere ki és nézd innen!) Ha olyan jó lett itt is minden, akkor boldogulni kell tudni itt is. Szóval sokáig úgy voltunk vele, mi magunk próbáltunk lebeszélni bárkit a váltásról...

...míg be nem telt a pohár.

A fent nevezett munkaviszonyomat felmondhattam volna - hasonló másikra. 
Ó, hogyne, tovább is tanulhattam volna, mondod. Elvégre már mindenkinek van diplomája, aki számít. (Te hülye sznob!)
Khm. 
Szóval, akkor most próbáld elképzelni! 3 műszak, 4 gyerek. Oké, először nem mindjárt 4, de akkor is. Család. Apuci-anyuci nem tud segíteni, mint nálatok. Nagymamát a gyerek baromi ritkán lát... Kezded fogni? Na akkor most egy vizsgaidőszakot próbálj elképzelni így. 
Ehhez hozzávesszük, hogy nincs vezető beosztásban semmi ismerős, vagy rokon olyan cégnél, ahová jó lenne bármiféle diploma. Tudod előre, senki sem fog cipőkanállal beerőszakolni sehová a friss diplomáddal. Egyedül meg a papír, mondd, mit ér? ;)
Szerintem túltárgyaltuk.
Öö, itt most nem említettem, de természetesen magától értetődik, hogy ettől függetlenül az engem érdeklő témákban folyamatosan képezem magam, és szerintem akad olyan terület, amelyen ha valaki papírral bír, az nem biztos, hogy több tudással rendelkezik... ;)

Szóval ott állsz a nyolcvan-kilencvennel, mondjuk 2008 karácsonya előtt, és beüt a távfűtés elszámoló számla a maga csekély 95ezer forintos összegével, melyhez egy darab csekket is mellékeltek. Fizetési határidő egy hét múlva. Megoldási képlet? A közgázos diplomáddal biztosan többfélét is össze tudsz most dobni. ;)
Gyerekek jövőjét hogyan biztosítod? Ott van négy gyereked. Ráadásul az egyiknek cipő kell, a másiknak kabát. Hö?

Hát akkor tartsál ki csak szépen, barátom, Magyar Földön, mert az élet bár kemény, de szép. És úgy szép, ha zajlik. ;)

Szóval én most itt úgy vélem, hogy a havi kétszer 80-90e HUF és a havi 2.5-3e GBP között van némi (nagyságrend-beli) különbség. Nem csak annyi, amennyit elsőre kiolvasol belőle úgy matematikailag.

Amúgy pedig egy pécsi gitáros pózer csávó szerint - idézem - "Anglia szar. Ne menj oda!"
Ő is megpróbálta. 
Állítólag (ő mondja) jobb az angolja, mint az enyém. (Lehet, de leiterjakabja is akad - a szerk.)
És nem volt, aki vette volna Londonban a muzsikáját; amit ő tolt. Zenélni ment ki a lelkem, aszitte, mindenki hasraesik Steve Vai magyar hangja előtt. Csakhogy itt minden utcasarok egy szoba-Malmsteent rejt, és már csömör van belőlük. 
Ja, mert el kellett volna menni tán dolgozni? 
Anglia szar. Itt dolgozni kell? Bazeg! Az szar!
Ja, hogy ha dolgozol, akkor meg lehet élni? Hogy van a munkának becsülete? Meg lehet élni belőle? Nagyobb szabadságot biztosít, mint az odahazai élet? Van esély a gyerekeidnek fejlődni? Van jövőjük? Kilátás, perspektíva? Olyan, amilyet az az ország nem tudott volna megadni nekik? Soha? Vagy csak egy generáción, vagy kettőn belül? És még ott a ha?

Tudod, én egy kicsit irigylem a gyerekeimet.
Szerettem volna, ha az én szüleim kihoztak volna annak idején. Ha nekem is ilyen lenne, vagy lett volna ennyi idősen a kiejtésem, mint nekik. Ha ekkora perspektívát kaptam volna. De én nem kaptam. Viszont úgy érzem, ez a minimum, amit megadhatok nekik. És örülök, hogy megadhattam nekik.

Kozmopolita vagyok?

Nézd, egyik nap, ha olyan kedvem van, a török takeawayből eszünk kebabot, a másik nap indiaiból tikka baltit. Like-olom néha a török barátunk linkjét, ha tényleg tetszik. Vannak muszlim ismerőseim is. Beszélgettünk vallásról is. Meg akartak téríteni, persze sikertelenül. 
Nem érzem magam kozmopolitának. Akkor sem, ha ezt mondod rám. 

Szép az az ország.
Szeretem.
De nem tudok élni benne. 
Megélni benne.
Most nem.
Tudnék, de ahhoz sokmindennek változnia kellene.
A változás (talán) elkezdődött, csak marhára elkésett. 
Kábé húsz évet.
Vagy még többet.
Tudod, ha 1990-ben került volna a Jobbik kormányra, és amit ígértek, be is tudták volna tartani már akkor, most teljesen másképp festene az ország. És én nem idekintről írnám ezeket a soraimat.
És ki tudja, ha most megvalósulhatna, amiről ők beszélnek, akkor húsz év múlva tán gondolkodnék a hazatérésen, mert akkorra helyreállnának a károk, amiket évtizedek tudatos rombolása eredményezett.

Mennyi erre az esély?

Csak tarts ki, barátom! Ne nevezz pesszimistának, de szerintem nem két nap van hátra az élhető világig...

szombat, november 27, 2010

Kvíz I.

Kreativitási gyakorlat az elmúlt hétből.

NeJ mint a földszinten hányók koordinátora, valamint én mint az emeleten hányók fő-koordinátora, az alábbi feladványt intézzük:


ALAP SZINTŰ FELADVÁNY:
Milyen háztartási eszközöket tudsz ágy melletti hányós lavórrá/vödörré alakítani egy olyan háztartásban, ahol csupán 2 felmosóvödör van, amiből az egyik a felmosáshoz továbbra is szükséges, de a család összesen hat tagú, és mindenki ágya mellé szükséges egy?


Megoldáshoz rendelkezésre álló idő: a következő hányós-rohamig terjedő időszak.
(Egyáltalán-nem-optimális esetet feltételezve az egész család egyszerre hány.)


HALADÓKNAK:
Az előzőleg összehányt ruhaneműk ezen idő alatt kerüljenek mosógépbe, valamint felmosás és szőnyegtakarítás, egyidejűleg.


PROFIKNAK:
Próbálkozzunk esetleg több ismeretlenes másod- és harmadfokú egyenletek megoldásával, valamint versírással (szigorú stílus-megkötés és témameghatározás mellett), a haladó szintű feladat megvalósítása közben!

péntek, november 19, 2010

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - IX. fejezet

Kísérletkastély-város

Dr. Koponyányi Kálmán professzor e napfényes délelőttön a laboratóriumában serénykedett. Épp egy - számára - érdekes vegyület tulajdonságait elemezte ki, asztalán egyre csak gyűltek a dugóval lezárt fiolák, végezte kísérleteit, és bőszen jegyzetelt. Ő özv. Kopnyányi Jenőné és megboldogult Jenő bácsi nagyobbik gyermeke volt, s bár késői gyermekként érkezett, mostanra már ő is térd fölött benne járt a korban. Ősz haja erősen ritkult már, és feje két oldalán ordasan kitüremkedett. Mindehhez szódásüvegtalp vastagságú szemüvege társult, mely vonásait olyannyira komollyá varázsolta, amilyen a Blikk április elsejei száma lehet.
Az asztalon sorjázó üvegcsék egyikét természetesen nem vette észre, hiszen a könyökén neki sem nőtt szeme. Newton a hibás, hiába. A vegyület azonban a törött fiolából gyorsan kiszökött, s hamarosan sűrű köd lepte be a labort. Fuldokló köhögéssel felpattant és feltépte az ablakot.
Hegytetőn trónoló házának ablakából a füst szép lassan csordogált, megállíthatatlanul zúdulva a mit sem sejtő városra.

Ahogy levegőhöz jutott, kissé beljebb ment volna ismét a laborba, de még nem tisztázódott benne, honnan jött ez a füst. Csak akkor kezdett gyanakodni, amikor helyben topogva konstatálta, hogy talpa alatt üvegszilánkok aprózódnak még tovább a színes kőlapon. Amikor lehajolt, nem akart hinni a szemének.
'Szent isten!' - kiáltott fel - 'Vagyis miket beszélek, hiszen csak a hülye tesóm, a teológus Béla hisz ilyesmiben, én csak a tudományban hiszek! Jóságos tudomány! Most aztán minden a feje tetejére fog állni!!!'
Eme szavait úgy kell értelmezni, hogy a fiolából az emberiségre rászabadult vegyület egyik hatása pontosan az, hogy az emberek összekevernek bizonyos dolgokat tőle.

Kanyi Jani nem nagyon szeretett rádiót hallgatni, most azonban kórházi szobatársa jóvoltából kénytelen volt. Az illetőt Hirtelen Szigfridnek hívták, és krónikus kétoldali hipermelankóliával szállították be. Épp a ZsuzsiFM-re tekert, ahol hírek következtek. Előtte azonban ez szólt:
'Kedves hallgatóink! Pontos időjelzést adunk. Tíz óra harminc perc. Pont.'
Ez Kanyi Janinak sok volt. Az ágytálért nyúlt. Az előzőt alig öt perce rakta tele.

Az elkövetkező néhány órában máris éreztette hatását a szer. Először csak a városban, aztán továbbterjedt szélirányban az ország távolabbi területeire is. Ahová elért a kórság, mulatságos dolgok történtek. Nem telt bele két óra, s a templomokban a kereszteken hirtelen piros ruhás, nagy szakállú, kövér emberek figurái kezdtek lógni az imádat tárgyaiul, míg a gyermekek számára meggyötört testű mártírt öntöttek csokoládéból, aki a szánkón pöffeszkedő húsvéti nyulakat tolta maga előtt, s jártában - valami véletlen folytán rászakadt - kereszt-gerendát vitt vállain. A bíróságon az ügyészek védőbeszédet mondtak, az ügyvédek pedig követelték védencük messzemenőkig történő elmarasztalását, és a legszigorúbb büntetések kiszabását. A melósok az építkezéseken rohanva felvették a munkát, a mérnökök pedig szerszámot ragadtak. A boltosok maguk töltötték ki a panaszkönyvet, a vásárlók pedig cuccaikat a boltban leadva, a pénztárnál az ellenértékért tartották markukat. A politikusok igazat kezdtek beszélni, a bankárok és "nagytőkések" pedig a legjótékonyabb emberekként osztogatni kezdték vagyonukat. Amikor tetőfokára hágott a fejetlenség, a bankok minden tranzakcióért fizetni kezdtek, a munkaügyi központ pedig megtelt önmagukat "egyáltalán nem jóravaló, de azért nem roma, hanem cigány"-nak nevező emberekkel, akik azonnali hatállyal munkát követeltek, valamint segélyeik folyósításának leállítását. Szóval teljes lett a káosz.

Özvegy Koponyányi Jenőné ebben a pillanatban surrant be a város közepén álló kórházba, Kanyi Jani szobája után kutatva. Mivel szenilis napot tartott, vagyis megjátszotta az emlékezetkihagyósat, ezért szándékosan nem emlékezett rá, hogy áldozata egy karcolás nélkül megúszta, és így az intenzív osztályon kezdte keresni. A fal mentén lopakodott, és ha jött valaki, gyorsan a ruhafogas, vagy a székek mögé bukott, ahol gondosan megvárta, amíg az illető tovatűnik.
Természetesen ma meglehetősen zavarták a különféle orvosi berendezések zajai. Több szobába be is ugrott és le is kapcsolt egyet, s mást. Ettől persze görcsbe rándult az emelet: az orvosok lóhalálában ugráltak szobáról szobára, rohantak a vészhelyzetet jelző hang- és fényjelzés irányába.
Szép lassan közeledett, emeletről emeletre haladva, míg egyszer csak az egyik szobába bepillantván meg nem látta áldozatát, amint az az ágytálat emelte be takarója alá. Karjából felfelé lógott az infúzió csöve, egyenesen a palackig.
Sz. Irén néni kommandósokat meghazudtoló szakmai tudást csillantva lopódzott észrevétlenül az ágy mellé, ahol megcsapta az irdatlan vizeletszag. Kanyi Jani épp ürített odafent az ágyon.
Sz. Irén most elgondolkodott. Eddig minden simán, terv szerint ment. Eltervezte, hogyan jut be. Most jönne a neheze. Rá kellene beszélnie a pácienst, hogy este jelenjen meg Dr. Draculánál. Épp csak ezt elfelejtette előre megtervezni. Most latolgatta a lehetőségeket, s közben hallgatta a folyékony muzsikát.
Nem jutott eszébe semmi. Hogy időt nyerjen, kibámult a folyosóra. Egy takarítónő épp kiöntötte a folyosó közepére a koszos felmosóvizet vödréből.
Óvatosan, halkan elkezdett kotorászni a retiküljében. Hamarosan egy laposüveg került elő. Ügyelve arra, hogy észrevétlen maradjon, felegyenesedett, majd a laposüveget az infúziós palackkal gyorsan kicserélte. Kanyi Jani nem vett észre semmit. Annyira hozzá volt szokva már, hogy a nővérek folyton cserélgetik a palackokat, hogy fel sem tűnt neki az ilyesmi.
Sz. Irén néni, miután visszalapult az ágy mellé, tovább töprengett, hogy hogyan vegye rá a távozásra az ifjút. Hamarosan azonban elmélkedését egy teli ágytál zavarta meg, melyet a fejére helyeztek. Igyekezett nem kiborítani. Sajnos nem sikerült.
Annyira felbosszantotta az eset, hogy elhatározta, dolgavégezetlenül hazasomfordál.

Erre azonban csak jóval később kerülhetett sor.
Sz. Irénnek ugyanis a múltkori eset óta, amikor álmában találkozott a világűr szélhámosával, időnként időbecsípődése képződött. Olyan ez, mint amikor egy gyors kamion maga után sodor egy-egy falevelet az út széléről, s az bukdácsolva követi egy darabon, meg-megállva. A világűr szélhámosa az időgépet Sz. Irén közelében kapcsolta be, és a menetszél időnként ki-kilendítette őt az eset után a jelenből az űrhajó haladási irányában, a múlt felé. Egy-egy ilyen kilendülés eltarthatott bármilyen soká, ő ugyanabban a pillanatban tért vissza a jelenbe, ahonnan kiindult. Számára azonban eltelhetett akár egy-két óra, vagy két-három hét is. Ám ahogy a falevél is ugyanazon kamion után sodródik, úgy Sz. Irén is kizárólag az űrcsavargó után lengett ki a jelenből. Akárhova jutott, mindig ott volt ez az alak is.

Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas most kiborult ágytállal a fején időutazást hajtott végre a régmúltba.
Először nem tudta, hol van. A helyiség elég gyéren volt megvilágítva, de leginkább istállónak, vagy valami gazdasági épületnek tűnt. Mindenhol szalma és állatok, büdösen kérődzve. Az egyik sarokban egy a mennyezetig nyúló, giccsesen feldíszített karácsonyfa. Sok-sok szaloncukorral. A helyiség közepéről azonban gyereksírás hallatszott, majd az űrszélhámos harsány kacaja - valahonnan meghatározhatatlanul felülről.
Hamarosan arámi nyelvet beszélő emberekkel telt meg az istálló, akik ügyet sem vetettek Sz. Irénre és  fején a kiborult ágytálra. Valószínűleg olyat még nem is láttak, azért. Mind a gyermeket akarta látni, aki viszont mintha hologramképként lett volna kivetítve, anyjával együtt. Sosem láttak még ilyen technikai trükköt, és véleményük szerint csak isten keze tehetett ilyen szokatlant.
Amikor a buli és az ünneplés a tetőfokára hágott, egyszer csak felcsendült egy jól ismert dal a karácsonyról. A dal a huszadik századból való volt. Hogy, hogy nem, de egyszer csak mozgó hologramképként felbukkantak az éneklők is a jászol mellett. Fekete férfiak és nők voltak. Az állatok riadtan hőköltek a falhoz, csak úgy, mint az emberek.
'Sok-sok idővel ezelőtt, Harci-sonkában...' - kezdte az éneket egy nő. Érdekes volt egy helységnevet így kiejtve hallani, de valószínűleg így memorizálta a drága, nehogy rosszul ejtse. (Battle-ham)
Az összes fekete esetlenül táncolt, leginkább a gyapot- és cukornád-ültetvényeken elsajátított mozdulatokat ismételve pantomim-szerűen.
Mindenki döbbenten, kikerekedett szemekkel bámult, két személyt kivéve.
Az öreg űrszélhámos, most Jóistent játszva, kezében egy butykost időnként rendesen meghúzva, parázsló szemekkel táncolt. A másik személy Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén volt.
'Vajon kié lehet ez a sok néger?' - gondolta.
A zenekar ahhoz a részhez ért, hogy
'Ó, uram,
Elküldted a fiad nekünk,
Ó, uram,
Saját magad adtad nekünk'
Az öregből kitört a jókedv a butykos tartalmától, és a távolban karba tett kézzel álldogáló fiához fordulva így ordított örömmámorában, miközben egy szaloncukrot bugázott le a fáról:
'Tyáááááááááá! Hallod, ezek uramnak szólítanak!' - ráhúzott az üvegre megint - 'Vannak négereim! Háhá!'
Sz. Irénben tudatosult: 'Vagy úgy! Az övé mind!'
'Mindegyiknek fadarabot dugatok a valagába naponta! A szövetség jeléül, hogy uramnak szólíthatnak!'
'De apa! Nem ebben egyeztünk meg!'
Arcán az előbbi vigyorból csak annak az árnyéka maradt meg, és kevésbé lelkesen adta meg magát: 'Jó, jó, de amiben megegyeztünk, abból nem engedek! Egy centi ugrik a fütyiből! Csak kár, hogy a lányok számára nincs ötletem...'

Ezen a ponton a falevél, engedve a nehézkedési erőknek, kiszakadt a kamion utáni, kényszerű, új röppályájából. Sz. Irén körül ismét a kórházi szoba sejlett fel, ahol fején az ágytállal felpattant az ágy mellől, és kiviharzott hazafelé.

A professzor az utolsó cseppet is próbálta felitatni a vegyületből. A rongyot pedig, amelybe felitatta, megpróbálta belegyömöszölni egy másik fiolába. Mindeközben a szemeiből egy másfajta vegyületet eregetett: egyre csak zokogott, hogy mekkora veszteség érte.
Hamarosan azonban tudatában homályosan felderengett a gondolat, hogy valami ellenszert kellene a városra szabadítania, mert ez így nem járja.
Hosszas keresgélés és fiókhúzgálás után egyszer csak megvilágosodott.
'Tudom máááár! Az őszinteséget fokozó oldatomat fogom felhasználni. Csak egy kicsit be kell sűrítenem!'
Munkához is látott, hogy kiszámolja, milyen arányúra kell a vegyületet sűríteni. Ezt a műveletet azonban eddig még mindig sikeresen elhibázta. Most csak a tizedesvessző helyét állapította meg rosszul.
Sajnos nem végzett ellenőrző számításokat. A szer már tódult is a városra - százszoros dózisban.

Kanyi Jani szobájában egy tévékészüléket is elhelyeztek a kórházlakók kényelmének érdekében. Most bekapcsolta, és a kora-délutáni műsort kezdte nézni. Alaposan elcsodálkozott. A műsorvezető így szólt:
'Kedves nézőink!' - itt megállt - 'Egy frászt! Nem is kedvesek maguk. Sokszor kapok panaszlevelet maguktól, amiért nem egyszer el is marasztal a homoszexuális főnököm, és folyton zaklat. Maguk csak simán rohadékok. De ez most mellékes. Hol is tartottam? Ja, igen. Utálom ezt a mocskos, rohadt melót, szívesebben köszörülnék én is a gyárban, mint a hülye apám, aki nem vitte semmire, de nem tehetem meg, mert a lakásomra és a kocsimra felvett hiteleket fizetnem kell. Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval most nemsokára a világ legtehetségtelenebb, úgy nevezett humoristája fog következni. Utálom, mint a szart!'
Kanyi Jani megdörzsölte a szemét. 'Biztosan a gyógyszer mellékhatása. Hallucinálok' - gondolta.
A humorista igencsak felzaklatva jött a képernyő elé, és összeszólalkozott a műsorvezetővel. Kis híján verekedés lett.
'Te ne ugass, te homokos!' - replikázott a műsorvezető - 'Felfordul tőled minden jóérzésű ember gyomra!' - azzal szemléltetésül az asztalra is hányt. Ez Kanyi Janinak sok volt, átkapcsolt.
A másik csatornán egy politikus nyilatkozott.
'A választások előtt már tudtuk, hogy nem fog egyetlen ígéretünk sem teljesülni, még csak részlegesen sem, de nem érdekelt minket. Megrendelésre dolgoztunk. A megrendelő mindenképpen megkapja, amit akar, mert van sok pénze. Ha nem bólintunk, keresnek mást. Mi egy dolgot akartunk: a hatalmat az olyan kis szánalmas fogyasztó-báb férgek fölött, mint amilyenek ezt a rohadt műsort is nézik. Ezt a szart amit te vezetsz, kicsi balek!' - mondta először a kamera, majd a riporter felé fordulva.
Kanyi Jani szemei tovább kerekedtek, sőt erre már Hirtelen Szigfrid is odanézett gyanakvóan.
'Mi ez, valami kandikamera?' - kérdezte bizonytalanul.
Kanyi Jani megrökönyödötten a zenecsatornára váltott, ahol élő koncertet közvetítettek egy sportarénából. A dalt ismerte. Viszont a szövege új volt. Eredetileg így szólt volna:

'Nem tudok élni nélküled,
Haldoklom, ha csak rád gondolok,
Hogy miért hagytál eeeeel, hagytál eeeeel' - és így tovább.
Most ez volt a szöveg:

'Akarlak ma este, bébi, vagy bárki mást,
Csak azt akarom, utána mehetsz,
Mert nekem bizony csak az kell, csak az kell... '
Mindehhez úgy gesztikulált az énekes, hogy ne okozzon senkinek problémát megfejteni, mi is az az az
Jani kezdett gyanakodni, hogy rossz gyógyszert kapott. Kikapcsolta a tévét, letette a távirányítót és csak meredt maga elé a levegőbe. Hamarosan azonban hatni kezdett a laposüveg tartalma is és megfordult vele a világ.
Feltűnt még szemei előtt egy koszos istálló benne egy rohadtnagy karácsonyfával, amit négerek táncoltak körbe esetlen mozdulatokkal, melyek a cukornád- és gyapotföldeken szokásos mezőgazdasági munkálatok fázisaira emlékeztettek. Hangosan énekelték:


"A Mari gyermekfia, Jézuskrisztus Karácsony napján megszületett,
És ezért az emberiség örökké élni fog, a karácsony napja miatt..."


Ettől optimista életérzések öntötték el kábulatba zuhanásakor. Utolsónak még felderengett neki: nem ez a néhány néger a Csontos M?





- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -





Az előző fejezetek:



szombat, november 13, 2010

A nap felismerése

(Jéééé, az ott a Nap!)
{Ja, nem!}

A sufni berendezésének ősi, távol-keleti tudománya: 
a FENG SHUFNI. 
:D

Napi idézet

"Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, 
és azt kérdezik: miért? 
Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, 
és azt kérdezem: miért ne?" 
(Robert F. Kennedy)

csütörtök, november 11, 2010

6" Newtonian

Azért csak készült róla kép világosban is. :) A háttérben a másodfokú rendetlenséget, kérlek, nézzétek el! Kösz!
A szemfüles megfigyelő megláthassa, hogy ezen a képen nem kötöttem be a moto'drive madzagját (míg az előző postba betett képen a viewfinder hiányzik)...
Nem ez volt vásárlásnál a fő szempont, de ennek ellenére igaz rá, hogy megy a színe a conservatory-hoz is. Egyébként most összeszerelve itt tartjuk, ami igencsak praktikus. Nem, ne is kezdj bele az ellenvélemény megfogalmazásába! Itt, a szigeten ugyanis egészen másképpen működik az ég, mint odaát a sokkal-nagyobb-sziget kontinensen. Kérlek szépen, a vásárlást mintegy két hét felhős-estés, esős-kaka idő követte. Most pedig beköszöntött az őszi csillagász-kánaán. Ez abban nyilvánul meg, hogy bár nap közben sokszor ramaty az idő, estére azért ki-kitisztulgat az ég is, még ha csak részlegesen is. Szóval résen kell lenni. Az időről még annyit, hogy ma két bevásárlótúrán is voltunk, és mindkét alkalommal száraz időben mentünk be a boltba és amikor kijöttünk is száraz volt (és tiszta ég), ám az autó odakint elszenvedett egy kis "shower situation"-t. 
Viszont jó, ha könnyen mozgósítható, ha erre van szükség. A dobozból előpakolni és összeszerelni minimum negyed óra. Ennyi idő alatt az égen elég sokminden megtörténhet. 
Az eddigi célpont főleg a Jupiter volt (nagyon klasszul nyomon követhető 4 hold mozgása is); valamint az első megfigyeléskor, továbbá ma a Hold. Ezen kívül a Pleiádák (Fiastyúk) is le lett sasolva, viszont a nagyítás akkora, hogy csak részleteiben látható. És persze csak úgy, találomra is célozgattunk már erre-arra. Egy-két objektum megtalálása viszont nehézkesebb, főleg a szabad szemmel nem annyira láthatóaké, hiszen még nem szoktam hozzá, hogy a Newtonian fejen álló képet ad be, és ezért körülményesebb a keresés (még).
A motodrive viszont egyelőre még nem teljesen azt csinálja, amit szeretnék, ezért további kísértetek kísérletek zajlanak a behangoláshoz, hogy az ég mozgását hűen kövesse.

Debreceni in the ÚKÁ?

Hát kérem, el lehet kezdeni a kerítés építését! :-)

vasárnap, november 07, 2010

32 / dirty too :P

(közkívánatra)

A couple would like to fly from New Delhi to London, and at the airport an officer is asking them questions. The husband answers them about himself first, but then adds the information about his wife as well.
The officer arrives to the question:
'How old are you?'
'I am dirty, and my wife is dirty, too.'

Tűzijáték - dirty too

Egy kicsit elhúzódott az idei Guy Fawkes Night tűzijáték-parádéja, márminthogy több este is voltak imitt-amott kisebbek-nagyobbak. Ez a post most nem a hivatalos nagyokról fog szólni. :P

A hivatalos után péntek este lementünk a tengerpartra, ahol is meg kellett állnunk megszemlélni a korábbi angol gyarmatokról érkezett sötétebb bőrű embertársaink ünneplését. 
Most eltekintve az esemény eredeti tartalmától, mondanivalójától, és attól, hogy vajon ők, Új-Delhiből ide érkezvén miért is örülhetnének annak, hogy potom 400-valahány éve a király kivégeztette ezt az ellenlábasának sem tekinthető illetőt, és elrendelte, hogy ezentúl mindenki gyújtogasson ezen az éjszakán, nos, ha ezt félretesszük, is érdekes képet lehetett kapni.
A társaság elég vegyes volt, férfiak, nők és egész kicsi gyerekek egyaránt gyújtogattak. Sokszor nem épp veszélytelenre sikeredett a mutatvány, volt, hogy bámészkodók feje fölött pár méterrel pukkant a holmi, meg hát a parton elég erős szél is vitte minden irányban.
A fő érdekesség azonban az volt, hogy javarészt nem a felfelé kilőtt cuccok domináltak. Gondolom a távolkeleti spóroljunk-logika alapján sok kilőhető vacakhoz nem vették meg a kilövőt, vagy nem tudom, de a földön pukkantak széjjel. 
A másik attrakciót ebben a formában mi csak simán tűzrépának kereszteltük el. Szerintem ez az a fajta cucc, amit mások szülinapi tortára szoktak felpakolni, de "barátaink" a földbe szúrták le, ahol is a fenti elnevezésre emlékeztető látványt nyújtottak - mintha bazinagy (de azért mégsem tűzijáték méretű) lángoló répák lettek volna, különféle színekben. 
Hangok szempontjából viszont tűzijáték-feeling uralkodott (kicsit lopok most Vonnegut mestertől---), mintha a Mindenható Atyaúristen sliccét húzogatták volna fel- és le, miközben ő fingott pukkantott hozzá nagyokat és még a nadrágja is elreccsent párszor leguggoltában...

csütörtök, november 04, 2010

A nap mondása

Álmos vagyok, mint Elődeim, Ond, Kond, Tas, Töhötöm és Huba. 
Utóbbit félre-anyakönyvezték. 
Eredetileg Hiba lett volna, csak a rovásírógépen is közel van egymáshoz az u és az i betű...

szerda, november 03, 2010

Öreg Jack és sportautója

Az egyik sufninkban megörököltünk egy kétkerekű, lábbal-pedállal hajtós közlekedési eszközt női kivitelben. Fel akartam volna már újítani és neJnek használatba adni, ámde nem hajlandó az életét kockáztatni az angol utakon - amit megértek, főleg a negyed órával ezelőtt történtek után.

A közeli Sainsbury's üzletben vásároltunk, majd kifelé menet betértünk a benzinkútra is. Az előttem a pumpánál álló autó épp elindult nyitva felejtett tankolónyílással, amikor egy kisebb közjátéknak lettünk szemtanúi.
Nevezzük az egyént Öreg Jacknek. 
Öreg Jack hatvanas-hetvenes éveiben járó úriember, aki a jóléti társadalom fekélyét élvezte ki kora gyerekkora óta, minek következtében jelen pillanatban olyan túlsúllyal bír, hogy a fürdőszobamérleg sírva menekül, ha csak meglátja. Öreg Jacknek nemrégiben valami nézeteltérése is támadt az ízületeivel, a lábán alig bír megállni. 

Üveges tekintetével jött ki épp, miután fizetett a benzinért. A "jött" kifejezés kicsit erős. Az autójáig támogatókra volt szüksége. A személyzet egyik tagja készséggel segített Öreg Jacknek a nehézkes szárazföldi hadművelet lebonyolításában.

Amikor megláttuk, azon tanakodtunk: vajon utas csupán, vagy a vezető ülésre fog-e beszállni. Utóbbi opció akkor még képtelenségnek tűnt volna egy normális társadalomban....

Csekély néhány percet vett csupán igénybe, amíg eljutott a shop ajtajától az alig 6-8 méterre levő autójáig.
Ez idő alatt én megtankoltam a kocsit, kicsit több, mint 50 litert csepegtettem bele. A mögötte levő kútról már indult volna egy autó, ő mögötte pedig készültek beállni. Ez addig nem volt lehetséges, amíg Öreg Jack el nem érte járművét. 
Innentől kezdve nem volt szüksége már segítségre. Magától sikerült megtalálnia az ajtót, további ugyanennyi idő alatt.

Öreg Jack, bár a fentiekből ez nem tűnik ki, szereti a száguldást.
Máskülönben minek vett volna egy piros Mitsubishi 3000GT-t, amivel azért egy enyhébb gázfröccsel fel lehet tekerni az aszfaltot?

Én közben kifizettem a vásárolt üzemanyagot.
Amikor azonban kijöttem, épp elindult és majdnem elgázolt. Na jó, ez kicsit erős, türelmesen megvárta, amíg ellépkedtem előtte.
Amíg beszálltam a kocsiba, a kikanyarodással bíbelődött. Amúgy öregurasan. *
A benzinkútról csak balra kis ívben lehet kikanyarodni.
Ő jobbra nagy ívben tette.
Az éppen arrafelé közlekedő Renault Laguna épp hogy le tudott fékezni, szerintem még nyomot is hagyott az aszfalton.
Hazafelé azon tanakodtunk, mi is történhetett.
a.) Nem vette észre, hogy nem szabad kikanyarodni jobbra. Pedig ki van táblázva, de ő nem látta ezt.
b.) Észrevette a táblát, de nem tudta, mit jelent, esetleg nem emlékezett, rég volt már a kresz vizsga...
c.) Épp a Holdon tartózkodott, és a nehézkedési erő különbségét mérte fel kanyarodás közben......

Szóval a kérdés adott:
Vajon Te, kedves nyájas olvasóm, mernél-e biciklivel közlekedni olyan szűk utcákon, ahol ilyen lények jogosítvánnyal a zsebükben, autóval közlekednek?



Amennyire halálán levőnek tűnik hétköznapi életében, annyira fürge, ha tülekedésről van szó.

A rossz nyelvek azt mondják a nyúlról, hogy nagyon sebes állat, ám igazi csúcssebességét csak akkor éri el, amikor nyúlszőr sapkaként egy kisnyugdíjas fején trónolva kell ülőhelyet szereznie a buszon. Ilyenkor gyorsulási versenyt is képes volna nyerni.

(Encyclopedia Koponyányia)

hétfő, november 01, 2010

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai

VIII. fejezet: Új küldetés
(Halottak Napi különkiadás)

Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas nem jutott messzire. Sajnos nem ismerte eléggé a tengerpart eme szakaszát, így csapdába ejtette saját magát. Útját meredek sziklafal állta el, így a közeli bozótosba vetette magát, amíg a tömeg eloszlik. Szerencsére sikeresen megmentette csaknem minden holmiját, egyedül az öntözőkanna maradt a parton, amit egy család apróbb tagjai homokvár építéshez kölcsön is vették, miközben ő a bokorból sziszegte átkait feléjük. 
A tengerpart hamar kihalt lett, és hirtelen alkonyodni kezdett. Ő még egy kicsit várt. Időközben a szerencsétlenül jártakat - autóikkal együtt elvitték. 
A telihold is feljött, és ő azon gondolkozott, hogy az az egyetlen alak ott a parton mikor került oda, mert nem emlékezett, hogy látta volna odajönni. Egyszer csak ott volt az a napozóágy, amelyen kiterült és süttette magát - a holddal, - és időnként egy poharat emelt a szájához.
'Itt az idő' - gondolta, és nekiveselkedett, hogy az alakot megkerülve a buszmegálló felé vegye útját. 
Épp elhaladt volna mögötte, amikor amaz egyszer csak síron túli hangján megszólalt.
'Irén! Várjon csak!'
Meghűlt benne a vér, hogy a saját nevét hallotta, de leginkább a délután történtek miatt. Megfordult hát, hogy megnézze, melyik ismerőse lepte őt meg ezen a helyen. A hang ugyanis korántsem volt ismerős.
A napozóágyon az illető frakkban, elegánsan kiöltözve feküdt. Kissé régies, ódon ruházatához, melyből dohos szag is áradt, egy cilinder is tartozott, mely a fején volt, és a gravitációval dacolva nem esett hátra. Szájából kilógó szemfogain megcsillant a telihold fénye. Szájához emelte a poharat, majd undorral eltartotta magától, és kiöntötte tartalmát.
'A francba, ez már kezd alvadni. A telihold teszi-' - majd csettintett színpadiasan jobb kezével. 
A semmiből egy inas alakja materializálódott. A személyt egyből felismerte. Jenőke volt az. Szervilis hanglejtéssel a grófhoz szólt.
'Parancsol valamit, uram?'
'Tölts másikat!'
Jenőke a levegőben egy borospalackot materializált, melyből vöröslő nedűt töltött a grófnak. Eközben bemutatta, ahogy a jó borokat szokás.
'2002-es évjáratú RH pozitív AB, Délkelet-Afganisztánból.'
'Nagyon helyes, szeretem a szárazat!'
Jenőke eltűnt, mielőtt még észrevehette volna Irént. Ő szóhoz sem jutott. 
'Amiért jöttem...' - fordult most hozzá a gróf, színpadias műgonddal - Bizonyára ön is megkapta iwiwen azt a körüzenetet, miszerint ritka vérre lenne szükségünk, bla-bla-bla-'
'Aaaa' - ocsúdott fel Sz. Irén - 'Ezek szerint maguk keringetik?'
'Nem, a csőcselék maga teszi. Gondolkodás nélkül továbbküldenek bármit, ami jótékonyság-szagú. A legjobb, minél bugyutább. De mitőlünk ered, ez kétségtelen. A kastélyom telefonszáma van megadva. Hátha valaki jelentkezik, tudja. Imádom azt a vércsoportot! A sok balfácánnak fel sem tűnik, hogy nem is ritka, viszont mi nehezen jutunk hozzá-'
'Értem.'
'Ez a fiatalember, akivel ma volt dolga, ő jelentkezett. A probléma azonban az, hogy hiába jöttünk ide, egy karcolás nélkül megúszta...'
Elgondolkodva szürcsölte a friss nedűt.
'Érzem, hamarosan ez is alvadni kezd majd... A Hold-'
'Hogyan csinálják, hogy 2002 óta nem alvadt meg? Véralvadásgátlót tesznek hozzá?'
'Ugyan, csacsiság! Akkor most sem alvadna. A kastélyom pincéjében van egy különleges helyiség, ahol valamiféle csoda folytán, nevezzük akár mágiának, nem alvad a vér. Ha valaki ott megvágja az ujját, garantáltan elvérzik. Ezt a fiút oda kellene elcsalnia.' - Ezen a ponton a gróf hangjába ellenállhatatlan keménység költözött. A bájolgós-csacsogós modor eltűnt, könyörtelenül rideg hidegség váltotta fel. 'Ez lesz a feladata. A címet időben megadom. Egyelőre a kórházba kellene bejutnia és a fiút rávennie, hogy eljöjjön. Dr. Dracula magánrendelésen kideríti, nem szenvedett-e komolyabb bajt.' - Itt visszaváltott társalgási módba - 'Egyelőre annyit állapítottak meg, hogy valami idegbecsípődés miatt félpercenként bevizel. Ettől azonban veszélybe kerül a vérminősége is, hiszen a szervezete alig győzi ilyen ütemben a vizet kiválasztani... De nem untatom inkább orvosi dolgokkal. Szóval hozza el a fiút hozzám. Győzze meg, hogy én egy nemzetközi szaktekintély vagyok!'
'Képtelenség! Nem fog sikerülni! ...és nincs is kedvem bemenni sem-'
'Ebben az esetben....' - félig felült, majd másik kezével csettintett a levegőben. Hirtelen egy hatalmas kutya materializálódott mellette. - 'Ő egy vérfarkaskutya és nagyon szereti a velőscsontban dús öregasszonyokat. Viszlát, holnap este!' - azzal a baljós teintetű lidérc - kutyájával és napozóágyával együtt - szertefoszlott a holdfényben. Még egy ideig hallatszott, hogyan szürcsöli ki pohara tartalmát láthatatlanul...


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Az előző fejezetek:

 
Locations of visitors to this page