hétfő, február 07, 2011

Én és a zenélés III. - R-Clone (2002-2009)

Előző két postomban az előzmények széles spektrumú látképe látható, melyek két csoportba oszthatók, ugyebár:

(Csak zárójelben jelzem, hogy hamarosan további postok következnek, melyeket utóbb, ha megíródtak és közzé tevődtek, itt is linkkel látok majd el:
IV.: Annie Hall (2003-2006);
V.: Solar Scream (2006-2008);
VI.: A "zeneipar" Magyarországon, avagy kis zenekarok a koncertszervezők, zenei magazinok és hanganyag-kiadás útvesztőiben;
VII.: Az új világ felfedezése és a Second Ashborn
...zárójel bezárva - egyelőre.)

A fent említett két "csoport" közt egy kis időszakadék is képződött blogom vetítővásznán. Hiánypótló, és egyúttal szükséges is, ha néhány szót szólok róla, miken mentem keresztül az 1993. júliusától '99 februárjáig terjedő időszakban, melyet az első fejezetben úgy aposztrofáltam, hogy elment az eszem és szakítottam a külvilággal egy "spirituálisnak vélt" megtapasztalás mián. (Az volt, csak ki volt tekerve - majd később tán kifejtem. - a szerk.)
Csak nagy vonalakban stimmel az iménti definíció. Megélni sokkal komplexebb volt ennél. Tény és való, hogy egy spirituális megtapasztalás húzódott a hátterében mindannak, ami történt. Sajnos ez volt egy bizonyos szervezet által felhasznált csali, melynek napjainkban is oly sok ember dől be.
Maga a megtapasztalás valódi, még ha bármennyire is kezdetleges és kiforratlan. A spirituális tudatosságára ébredni kezdő embert ezzel a legkönnyebb megfogni, tudatosságának ezen a szintjén el lehet téríteni eredeti, belső céljától, és akár komoly vallási rendszabályokkal is át lehet szabni - ideig-óráig. Ennek az ideig-óráig kitételnek pedig csak az egyén (alany?) szab határt képességeivel.
Nyugodtan mondhattok rám bármit, akár azt is, hogy könnyen voltam befolyásolható. Szűkebb környezetem a tanúm lehet rá, hogy ez nem teljesen volt így, mert azért minden igyekezet ellenére nem tudtak sosem a gerincem kivetetésére rábeszélni.
Voltak mindenféle zenei próbálkozások is a fenti időintervallumban, melyek végül a NoiseFieldben kristályosodtak ki.
Amit viszont nem szerettem és amitől végülis már ott is ódzkodtam, az az, hogy a zenekart mint gospel al-ágat könyveljék el. Sajnos a dalszövegek, illetve egy-két elismertetési próbálkozás során bele-bele sikerült futni ebbe is. Nem említettem egy-két olyan rádiószereplését a zenekarnak, amikor sajnos pont ebbe az irányba szaladt alattunk a ló. Szándékosan hagytam ki.

A NoiseFieldből való kilépésemkor ezzel a vonallal is végleg szakítani szándékoztam, annak ellenére, hogy volt olyan dal, amely még abban az időszakban született, és a dalszövegek ilyen értelmezést is lehetővé tettek.

Tehát ott álltam, nejjel az oldalamon 2002. júniusában, és azt éreztem, most teljesen újra kell mindent kezdenünk. A NoiseField "vége felé" voltak olyan próbálkozások is, miszerint őt is bevontam volna az alkotásba, de ez a többiek rugalmatlansága miatt kivitelezhetetlennek bizonyult. Most viszont megnyílt a lehetőség, épp csak a többi zenész hiányzott volna a művelethez. Ennek ellenére születtek a dalok, és időnként fel is vettem őket - kezdetleges formájukban.


Zenészek kerestetnek - avagy kisregény az első koncert előtt 
(nyugodtan nyomd a pgdn-t)
{Mindenesetre most elég könyörtelen leszek, kedves "zenészek"...}

NoiseFieldes tapasztalatomból kiindulva úgy okoskodtam, hogy ha van egy dobos, akkor már nyert ügyem van, mert akkor elindulhat valami, és már csak egy karnyújtásnyira van tőlem a "siker".
Továbbra is csak keresztneveket fogok említeni, néhány pécsi arcnak tán beugrik, kiről lehet szó.
Elsőnek egy Csabi nevű dobos srácot környékeztem meg, aki ekkor még nem mondott sem igent, sem nemet, ám az én kitartó nyaggatásom ellenére sem sikerült elérni, hogy egy-egy megbeszélt találkozóra ő is el tudjon jönni, vagy legalább jelezzen, ha nem jön. Ennek ellenére egy alkalommal összejöttünk, és ő püfölt, amíg én pengettem. A konklúzió egy bizonytalan nem volt. Volt neki egy zenekara, ami mellett tán ez is belefért volna, de neki ez túlságosan metál volt. Ő inkább soft prog rockot tolt volna. (Bezzeg most a Dream Theatert jelöli meg egyik kedvenc csapataként... No comment.)
Utána egy Szabolcs nevű sráccal próbálkoztunk, de neki meg a dobtudása volt kicsit lejjebb, és a tervei közt sem szerepelt a világ meghódítása.
Így érkeztünk el Tiborhoz, akit a városban nagyon sokan ismernek. Többek között mint olyan dobos-zsenit, aki mindig jókat beszél a dobról, de még senki sem hallotta ütni (bocs, Tibi!), vagy aki hallotta, az mentegette, hogy biztos jól dobol csak most nem volt formában.
Egy ideig csak tervezgettünk, hogy hogyan s miként, majd kb egy hónap múlva tettekre elszántan megesett az első próbák egyike.
Időközben a másik gitárosi posztot is próbáltuk betölteni; első próbálkozásunk egy Balázs nevű csávóval, aki a szomszéd lépcsőházban lakott, eredménytelen volt. Ő stoner rockban utazott, vagy még annál is archaikusabb zenei tájszólásban (bocs, Balázs!); majd a Metallusttól akkor nemrégiben megvált GoYo mesterrel próbáltunk közös nevezőt találni, és ez viszont sikeres volt.
Nagyon jó ötletei voltak, és lehetett vele együtt zenélni, nem arcoskodott soha.

Basszusgitáros posztra egy Peti nevű srácot próbáltunk beszervezni (Balázs ajánlotta), aki el is jött néhány próbára, de sajnos neki is hangszeres tudásban volt némi lemaradása. Utólag visszagondolva az volt tán a legzavaróbb, hogy rágózott, ráadásul - ahogyan a játéka is - teljesen ütemfüggetlenül.
Mikor tőle megváltunk, jött a képbe Barna mint énekes és Kornél mint basszusgitáros. Mindkettejüket ismertem már régebbről, amikor ők is megfordultak abban a már említett "közösségben". :P Mindketten már rég leléptek onnan, ahogy én is.
Néhány próbát sikerült eszközölni, és működhetett volna a dolog - ha dobosunk csak huszadannyira jól dobol, amennyire jól beszél róla. Nem az zavart, hogy egy versszak-refrén-versszak-refrén-szóló-refrén dalba tizenhét különböző komplexitású dobtémát akart belezsúfolni, mint inkább az, hogy egy egyszerű ütemet sem tudott tartani. (Ismét bocs, Tibi!)
Az egyik közös próbánkon épp a MagicBox című nótát próbáltuk összerakni, amikor is Kornél megpróbálta jobb belátásra bírni. Először csak annyit kért, ritkítson a teledobolt ütemen, majd a dobverő jazzes fogása helyetti "marokra", és az "üsd meg a pergőt rendesen, hogy hallatsszon" következett. Az ezt követő próbálkozásnál Tibor az első versszaknak valahol a hatodik és hetedik sora között kiszállt a zenekarból. Én épp nem arrafelé figyeltem, ezért csak annyit vettem észre, hogy a dob elhallgat, GoYo pedig döbbenten néz a dob irányába. Mikor odafordultam, hogy én is lássam, mi történt, a dobfelszerelés már 80%-ban le volt takarva a kockás pléddel, Tiborunk pedig sértődötten szavalta, hogy ilyen sérelem még sosem érte, hogy az ő szuperlatívuszokban dicsőíthető dobtudását valaki is merészelte volna kétségbe vonni, hiszen neki két papírja is van róla, hogy ő márpedig tud.

Átcuccoltunk - előzetes egyeztetés után - egy híresebb pécsi progmetál zenekar (persze, hogy a Symmetry) próbahelyére, ugyanis Csabi, akiről már meséltem, ott próbált zenekarával. És most igent mondott. Ugyanolyan határozatlanul. Persze őt is ugyanúgy régebbről ismertem, ahogyan Korit és Barnát is.
Két-három próbánk volt együtt, aztán a következő próba előtt hívom telefonon, hogy egyeztessünk.
-Holnap jó?
-Hát... Izé.. Nem tudom.
-? Akkor mikor?
-Nem tudom.
-Kedd? Szerda?
-...(hosszú hallgatás). Egyik sem. De ha holnap amúgy is ráértek, jöhetnétek a cuccotokért a próbahelyre, mert kiszállok.
Mentünk.

Bagolytoll irc-es nicknevű egyént csak kb egy-két éve ismertem online. Megtudtam róla, hogy dobol. Meghallgattuk GoYoval ketten, és úgy döntöttünk, megér egy igazibb nagy próbát is.
Közpróbahely, óránként fizetős, lelakott cuccok. Tán ismerős, tán nem, mindenesetre amúgy sem ideális viszonyok. Bagolynál lámpaláz a köbön.
De kapott egy cd-t, amin rajta voltak a dalok dobgéppel összefércelve, hogy tudjon mihez igazodni. Szóval nem aggódunk.
MagicBox.
Nem nehéz nóta, sőt.
-Figyelj, így indul. - riffelek.
Próbálja.
Még mindig próbálja.
A tempó sehogy sem akar stimmelni, pedig múltkor ment neki. Mindegy, azért próbálkozzunk.
Fél órája megy a dolog, mi viszont rugalmasak vagyunk.
-Oké, akkor legyen ebben a tempóban, a lényeg, hogy menni fog, majd idővel belassítjuk normál tempóra.
Szóval háromnegyed óra, és egy versszakot megszültünk.
-Na figyelj, itt kell a refrénnél felére lassulni. Csak simán lefelezed a tempót, és kész.
A következő fél óra, háromnegyed óra ezzel telt. Próbáltuk lefelezni.
-Tudod mit? Akkor legyen ebben a tempóban végig.
Játsszuk a dalt, versszak másfélszeres tempóval az eredetihez képest. Barna hadarja a dalszöveget, időnként cinikusan rámkacsint. Refrénben nem lassulunk, pedig az az eredetihez képest fél tempó kellene, hogy legyen. Most a másfélszeresnek a fele. Akkor ez most háromszoros? Hogy van ez? Mindegy, mi többiek csak másfélszeressel nyomjuk. Megint versszak. Megint refrén. Szóló. Furcsa ilyen gyorsan eljátszani, de nem virgahegy, szóval megy. Na és most jön a vége, a melankólikus elszállás. Meg kellett volna állnia előtte, de nem állt. Mindegy, a stoptáblát is sokan ignorálják. Furcsa elszállás ez ilyen feszített víztükrű tempóban, de sebaj. Amikor ezt is letudjuk, minden hangszer elhallgat. Csak a dob nem. Hiába, nagyon jól belejött a srác.
Barna a biztonság kedvéért a mikrofonon keresztül próbálja értésére adni:
-Vége a dalnak... Héé! Mondom vége van! .... Bazdmeg, hagyd már abba, akurvaéletbe!
És ekkor egy  zárókör a tamokon, tratatata-tratatata-tratata-tamm-tüss....tibicsoki.
Nem tudtunk nem nevetni.

Szóval még két próbánk volt dobgéppel, aztán ilyen-olyan indokkal jobbnak láttam megint mindent a legelejéről kezdeni, és Koritól és Barnától is megváltunk.

Felbukkant néhány további arc ekkor.
Például Dani, a basszeros arc, aki Manóval egy pakliban járt első körben.
Tibivel újra összefutottunk, és csináltunk egy próbát így: Tibi dob, én gitár-ének, Dani bass, Manó gitár.
Namármost. A dalszerkezeteket mi Tibivel vágtuk, mint bálnafütyi az iszapot.
Dani a biztonság kedvéért a dal egészében maradt E-ben - annak ellenére, hogy egyetlen egy E sem volt benne eredetileg. Manó pedig - a riffeléshez szerintem még most sem konyítván - akkora szólót eresztett el benne, hogy az az első akkordtól az utolsó utánig terjedt, kb. Bagolytoll-dobnyi terjedelemben.

Szóval, minden abbéli igyekezetem ellenére, hogy egy értelmes dolgot kihozzak ebből az egészből, amolyan mozgalmi szintre süllyedtünk. Hol Manó és Dani jöttek át hozzánk, és dobgéppel próbáltunk valamit kezdeni magunkkal, hol GoYo-val próbáltuk megváltani a világot.
Minekutána Tibi leszögezte, hogy ő GoYoval akkor sem, ha márpedig ő lenne az egyetlen gitáros a Föld kerekén, ezért Tibitől végleg elbúcsúztunk.
Manó pedig egyszer csak eltűnt, és három hónapig még csak közvetve sem lehetett elérni. Akkor még nem tudtam, hogy ez nála alapértelmezett beállítás. Két hónapig jófiú, aztán kb ugyanennyi a szinusz görbe túloldalán, a Bermuda-háromszögben.
Mindenesetre, akármennyire is lealázta szólóban az addig hallott gitárosokat (riffelni azért csak nem tudott, és szerintem máig sem biztos, hogy megtanult), megtanított arra, hogy inkább emberileg megfelelő alakokat kellene magunk mellé választani.

Ekkor jött GoYo mester ötlete, miszerint megkörnyékezhetnénk a Metallustos dobos Balázst, hogy jöhetne hozzánk szabad perceiben, amolyan "mellékprojectként". 
A meghallgatás/próba olyan "érdekes" volt. 
Lejött hozzánk (onnan fentről), leereszkedett. Ez a legjobb szó rá.
Majd a végén nyájasan közölte velünk, hogy sajnos nagyon lefoglalja a Metallust, ami mellett csak és kizárólag a tanulmányaira jut ideje koncentrálni. Ha tehetné, bárki is keresné meg, mindenképp az ő Laca barátját (értsd: GoYo mester) választaná, senki más nem jutna eszébe. Ha lenne ideje, azon nyomban jönne.
Namármost, kb. két héttel később megkereste őt egy pécsi, már lemezzel rendelkező zenekar (a Symmetry). Hirtelen a mennyei magasságos csodát tett és képződött ideje is, épp csak a múltkori fogadkozását sikerült elfelejtenie. :P Így csatlakozott ideig-óráig, amíg sikert lehetett remélni, egy már bejáratottabb zenekarhoz. (Csókolom, nem ezt hívják zenei prostitúciónak?


2003. nyarán pedig összeakadtunk (dobos)Danival (gy.k. másik csávó), aki egykor Manóval is játszott valami egykoncertes alakulatban. (Mondom ezt én, aki az ekkorra már egy évessé serdült formációmmal még nem hogy koncertet, de még állandó tagságot sem tudtam felmutatni...)
Imígyen 2003. nyarától november végéig vesződtünk egy olyan dobossal, aki ezen idő alatt nem volt képes - és ezt szó szerint értsd - lekonkretizálni egyetlen dal témáját sem. Az elcsúszó lábdobokról, a kétlábdobnál véletlenül történt belassulásról, a minden dal végén két és fél perces kötelező dobszólóról inkább nem beszélek, csak így címszavas említés szintjén.
Ehhez képest azonban körülvette magát cintányérokkal annyira, hogy dobszerkója úgy nézett ki, mintha egy ufó szállt volna le oda. (Ezt egyik közös ismerősünk mondta róla.)
Viszont annyi "előnye" volt annak, hogy ő dobolt, hogy bár egyetlen egy koncertet sem adtunk, mégis sokan megismerték zenénket. Mert ő rokkxtár volt, és minden próbára lehozott vagy húsz embert. Ami engem időnként nem zavart. De általában igen. Na nem maga a tény, hogy vannak ott jelen mások is. Hanem inkább a kísérőjelenségek. Például, hogy a roxtár dobosnak próba közben dedikált dobverőt kellett ajándékoznia többeknek is hű kíséretéből.
Na mindegy.
Basszusgitárosi poszton pedig több változás is volt; a nulla darab basszusgitárostól elkezdve a blackmetal zenekarból kölcsönzött félmegoldáson át egészen magáig (basszer) Daniig, amikor is hazaérkezett novemberben.

Őróla egy momentumot elfelejtettem betűkbe önteni.
Nyáron fogta magát, felpakolta hátára East márkájú, csodaszép, rendkívül olcsó, és ehhez mért kvalitású basszusgitárját, valamint némi fehérneműt egy kézitáskában, és elindult, hogy gyerekkori álmát valóra váltsa. Ez pedig Nils Holgersson hatása nélkül az volt, hogy eljusson Lappföldre.
(Azóta csak mint "basszusgitárral rénszarvaskergető Dani"-t emlegetjük...)
Mint utóbb kiderült, elég kalandos útja volt, mire eljutott odáig.
Novemberben pedig hazalátogatott. Mint kiderült, időközben megnősült. Egy ottani újságírónőt vett el, aki a Bahai szekta foglya volt, s emellett két örökbefogadott kínai kislányt is hozott magával az instant-family csomagba.
Amikor megkérdeztem Danit, hogy hogyhogy ilyen gyorsan jött a szerelem, csak ennyit válaszolt: még négy évet kell kihúzni és megvan az állampolgárság...
A csaj nem akarta elhinni neki, hogy Magyarországon ekkora fizetésből élnek az emberek, amekkorából. Meg kellett neki mutatni, hogy van ilyen. Ha szarkasztikus akarok lenni, eljött, hogy lássa és röhögjön.
Az út során sok helyen megállították őket - főleg a rend őrei. Ja igen, mert autóval jöttek. És amikor bementek például egy étterembe, vagy bárhová, nem semmi látványt nyújtottak. Anyuka számi és angol nyelv keverékén, apuka minimálangol és magyar, gyerekek angol és kínai nyelven beszélnek... Csekkolták, nem emberrablók-e. :D
Amikor a Balatonhoz értek, az északi népek sarjaiként felkiáltottak: VÍÍÍÍZ!, s azzal bevetették magukat a 2 fokos Balatonba, 4 fokos levegőhőmérséklet és mérsékelt szél kíséretében, valamint a parton hitetlenkedő nagykabátos bennszülöttek fejcsóváló tekinteteinek kereszttüzében.

Szóval basszerosDanival próbáltunk. Nagy élmény volt, elmesélem.
DobosDani hozta díszkíséretét, GoYo mester, én és neJ a szokásos formánkat és felszerelésünket, és jött basszerDani a csodálatos East márkájú betyársággal, amit rádugott az erősítőre, amelynek annyi volt a baja, hogy csak 100 Wattot bírt kiadni. Merthogy, bár már a szomszéd utcában is mindenki a basszusgitár hangerejére panaszkodott, neki azonban kevés volt. Tolta volna feljebb és magyarázott, hogy túl hangos a gitár, túl hangos a dob. (Persze, azon halkíts... Játssz seprűvel..) És amikor nem játszott épp valamit, elkezdett a pickup gerjedni, és sivító hangjával szurkálta dobhártyáinkat.
Természetesen az alig egy éve basszusgitározó barátunk Billy Sheehannek képzelte magát, és időnként slap-szólóba torkollt játéka, amely még mindig mutatta a korábban ismertetett ismérveit (E-ben játszik az E-mentes dalban, stb.) {Nem hallotta...}
A végeredmény az volt, hogy a próbahelyet üzemeltető Csabival (nem azonos egyik eddig felsorolt hangszertulajjal sem!) összeveszett, miközben azt bizonygatta, hogy ezt a helyiséget bizony nem arra találták ki akusztikailag, hogy itt zenéljenek.
Érdekes módon, 216 másik zenekarnak ilyen jellegű problémája nem akadt.


Az első koncert - és még mindig zenész kerestetik
(Hogy még továbbra se nyugodhass meg...) :D

Még az ősz beálltával megkeresett egy pécsi koncertszervező, akiről már írtam a plakátháborús NoiseFieldes időkből, és még fogok egy-két továbbiban is (mint ahogyan a parazitákról sajnos nem lehet megfeledkezni).
Megkeresésének apropója az volt, hogy segítségre volt szüksége.
Még 2003. nyarán megkért engem ugyanis a Perfect Symmetry, hogy segítsem ki őket egy koncerten basszusgitáron, mert Szabinak más, sürgősebb, előre lekötött programja akadt. A koncerten a volt PSychotic Waltz főnök Devon Graves (korábbi nevén Buddy Lackey) új zenekara, a Dead Soul Tribe előtt játszottunk, és a koncert előtt-után összehaverkodtunk az úriemberrel és eleinte harsány (majd kicsit később, ahogy lenni szokott ez, kifulladó) levelezésbe kezdtünk.
Koncertszervező mester barátunk meg szerette volna keresni az úriembert egy tavasszal szervezendő kétállomásos koncert-"sorozat" szervezésével, és hát sem angolul nem tudott, sem pedig nem akart egy már létező kapcsolat előnyei mellett anélkül elmenni, hogy sápot ne húzott volna róla.
Segítségemért cserében felajánlotta, hogy a koncerteken mi is játszhatunk.
Épp stabilnak hittük a felállást - még basszerDani (vissza)érkezése előtt, - amikor bólintottam.

Dani jött, ahogy egy tájfun, aztán ment, és azt hagyta maga után, amit az előbb említett jelenség.

Dobos Danitól is megváltunk, ahogy láttuk, ebből az eddigi tempóból kiindulva a közelgő áprilisra sem lesz egy fél versszak sem lekonkretizálva.

Mivel novemberben elkezdtem - mellékprojektként - az Annie Hallban is énekelni, továbbá sosem ódzkodtam a basszusgitártól, kézenfekvőnek tűnt a megoldás. Megkértük Fodit, az AH dobost, hogy segítsen ki minket, én pedig basszusgitárra váltottam.


Progfeszt 2004.

A koncertet ebben a felállásban gyűrtük le.

Progresszív fesztivál lett belőle Pécsen. A Perfect Symmetryn kívül a Wendigo is itt mutatkozott be, és voltak még mások is (most az emlékezést erőltetni kell, majd később kiegészítem) azonban a Dead Soul Tribe a dobos betegségére hivatkozva, a koncert előtti napokban lemondani kényszerült a fellépést. Helyette Devon-Buddy azért lejött szólóban, és nyomott egy akusztikus gitáros koncertet.

Mindent összevetve elég jó visszhangja lett a koncertnek, több helyen is írtak róla, s a mi részvételünket eléggé objektíven, és a dobot leszámítva pozitívan említették meg.
* A post végére bebiggyesztettem két koncertbeszámolót. :)

Igen, az előbb egy kétkoncertes mianevét említettem, amiből mi csak az egyiken szerepeltünk végül. Ennek az oka pedig az volt, hogy kölcsöndobosunkat nem engedték két nap szabira a gyárból, ahol dolgozott. Elég komoly indok, nem? Képzelem, hogy valamely nagy zenekar ilyesmi miatt lemondaná a koncertet.
(Lehet, hogy Devonnak is ezért kellett lemondania a bulit? :D)

A koncert után azonban Fodi nem csinálta tovább, és hát tulajdonképpen nem is vártuk el tőle, hiszen csak ezt a helyzetet megmenteni állt (igazából a dob mögött ült) közénk.



Felmentő sereg Japánból

The show must go on - felkiáltással következett egy látszólagos lendületcsökkenés, és harsány háttérmunka.
Az imént nem említettem, hogy 2003. nyarán felvettünk egy kétszámos demót már ezzel a munkamódszerrel. Ennek lényege, hogy a dobokat is én gyártom meg digitálisan. Mielőtt egy dobverő egyetlen hangos puffanást is hallatna egy dobbőrön, én már ledoboltam egy egész dalt. Azt sem mellékes megemlítenem, hogy egy sokkal gyorsabb módszert sikerült találnom, amivel a NoiseField idején "szokásos" "hegesztéses kalapálásokat"kikerülve nem két hét egy dal dobját összedobni, hanem néhány óra alatt fogyasztható - stúdióminőség. 
Ez a két szám az N-Code és a The sky is leaking lett, melyeknek mint demónak az N-Code címet adtuk utóbb. Még 2003-ban vettük fel, amikor hangszert is váltottam, így hát gitáron és basszuson is játszom rajta.
Mivel az Annie Hall lefoglalt ezidőtájt, ezért látszólagosan lecsökkent a lendületünk, koncert nem nagyon képződött, és a próbák is döcögősen mentek. Még tettünk néhány próbálkozást egy-egy dobos becserkészésére, mielőtt levontuk a konzekvenciát.
GoYo unokahúga, Julcsi ült a dobok mögé néha, máskor pedig egy próbahelyet üzemeltető szakállas fiatalember (milyen Pééter? :P), akinek ez már a hetvenhatodik zenekara lett volna.


Ha nem akarjuk a dalainkat megunni és úgy nyugdíjba menni, hogy az általam 1999-ben írt Magic Boxot játsszuk még hetvenévesen is az első dobosra várva, akkor bizony a "japán dobost" kell bevetnünk. Vagyis a technika őr-dögét ki- és felhasználva, az általam összedobált dobokat lejátszva fellépegetnünk. 
De mivel az idő tényleg nem sürgetett, ezért elsőként a felvételbe vetettük bele magunkat.


N-Counters - a "debütanyag"

A komolynak szánt hanganyag felvétele elkezdődött hát, és különféle technikai okokból elég sokáig elhúzódott. Közbeszólt sok hardvercsere, a magukat megadó cuccok sorra állítottak meg hosszabb-rövidebb időre.
Közben az Annie Hallos időszakom is letudódott, és jött a Solar Screames. Én voltam az úttörő, aki ahol csak tud, kisegít. Még jó, hogy nem kisegítős iskolába jártam. :P
Végül 2007-re azt is elhatároztuk, hogy akkor mostantól koncerteket is bevállalunk. Pécsen adtunk is koncerteket havonta-kéthavonta, és még egy ízben Mohácsra is eljutottunk. 
Nekem az volt a fura, hogy rockernépek mennyire lenézik a japán dobossal színpadra lépő zenekarokat. Egy zsigeri ellenszenv és előítélet-dzsungelt kellett átvágnunk. Azért akinek volt füle, az egyből levágta, hogy ez nem gagyizás. Akinek nem, az inkább előnyben részesítette a legamatőrebb punkzenekarokat nulla zeneiséggel, csak mert ott élő volt a dob (és csapkodott, mint hal a szatyorban). ;)

A koncertszervezőkről ugyebár lesz majd egy külön post, ahol meg lesz még említve az a 2009. februári koncertünk, amelyről nem méltóztattak sem plakátot gyártani, sem pedig a rendezvény honlapjára kitenni a nevünket, és ezért mi visszamondtuk azt a "bulit". Ily módon az azt megelőző koncert lett a legutolsó az R-Clone történetében - 2008. novemberében.

Igazából ekkor már két dologra koncentráltunk.
Egyik a felvett hanganyagunk kiadásának az elintézése. Tárgyalásokat kezdtünk a Nagy Magyar Rockmédiával, hogy kiadódjon a cucc, és kicsit félbehagyódott a dolog, sajnos nem vittük végig.
Emellett pedig az időközben képződött új nótákat vettük fel. Sajnos nem lettek készen, csak a dob és a basszus, ami az én részem volt. A többi el- és elodázódott.

Igen, ekkor már tudtuk, hogy hamarosan eliszkolunk "a lehetőségek hazájából" "messzi földre". 
Így hát elmondhatjuk, hogy az R-Clone másfél kiadatlan lemezzel büszkélkedhet.
A teljesen saját ötletek közül egyet-kettőt majd még azért viszonthallhat a nagyérdemű - más formában. Az N-Counterst pedig - amint döntésre jutok, hogy hol hostoljam - fel fogom pakolni letölthetőnek. 

Nem zártuk be a kaput végleg, mert soha ne mondd, hogy soha, de mint R-Clone, határozatlan időre felfüggeszkedtünk.

Hamarosan hanganyagot link Elek,

UTÓLAGOS BETOLDÁS: A TELJES N-COUNTERS ELÉRHETŐ - ÉRTSD: meghallgatható ÉS LE IS TÖLTHETŐ a bal oldalon fellelhető music playeren keresztül. A zenék időrendben vannak belepakolva, Nervous Playgroundtól NoiseFielden keresztül jutsz odáig. Utólagos betoldás vége.

addig is lesd meg a májpacás oldalunkat. Ez maradt. Meg ez, de ez még átszerelődik hamarosan. És a picasára fel fogom tolni a fényképeket is, mihelyst előkerülnek a süllyesztőből.


* Melléklet-kolonc: koncertbeszámolók 2004-ből. :-)
 NEMEZIS / DEVON GRAVES / PERFECT SYMMETRY / WENDIGO / NEVERWOOD / R-CLONE
Pécs, IfiHáz
Az R-Clone a NoiseField-es Antal Dávid (itt énekes-basszer) új csapata. Elsõre elég nehéz errõl a zenérõl véleményt alkotni, pláne, hogy a hangzás sem mindig állt mellettük, mindenesetre maradt némi Voivod hatás, de egyfelõl sokkal metalosabb, zúzósabb, másfelõl viszont sokkal kísérletezõsebb a dolog, mint az elõdnél. Még a '70-es évekbeli space és prog rock bandák is beugrottak, akkora utazások vannak a nótákban - ami fõleg az igen klassz dolgokat játszó, combig érõ hajú szintislány érdeme. Érdekes és nehéz zene, jó lenne jó felvételen hallani!
...(folytatás (a többi fellépõrõl) a Metal Hammer 2004/05. számának 91. oldalán)
-U.N.-

PROGRESSZÍV FESZTIVÁL
NEMESIS, DEVON GRAVES, PERFECT SYMMETRY, WENDIGO, NEVERWOOD, R-CLONE
Pécs, Ifjúsági Ház - 2004. április 03.
...
Elsoként a pécsi illetoségu, Nagy Dávid basszer/énekes vezette R-Clone lépett a deszkákra. Ahogy Dávid korábbi bandáinál, úgy itt is egyértelmu volt a Voivod hatása – ugyanakkor sok más is van benne (pl. a billentyu elég különleges ízt ad hozzá a zenéhez), és eléggé nehezen befogadható a dolog így elsore, borult és agyas muzsika ez. Szívesen meghallgatnék tolük valami hangzóanyagot otthon is, és utána megint jó volna látni oket; felelosen csak így mernék nyilatkozni róluk. Mindenesetre nincsen fantázia nélkül a csapat, ez már most, ennyibol is lejött.
...

Sch-dt
Shock!

2 megjegyzés:

Mami írta...

Érdekes ezt így egyben olvasni..pláne, hogy még "van mááásik". Elég mozgalmas életetek volt már eddig is, nem tétlenkedtél túl sokat.
Bár lenék én fele ennyire törekvő, de hát én már csak ilyen szánni való ösztönlény vagyok (figyeled, megin magam mentegetem magam).
Sok sok erőt, és kitartást a továbbiakhoz.

Peter Szilagyi írta...

Ez megint erdekes olvasmany lett.:) Nem is ertem hogy nem lehetett egy normalis dobost talalni egen foldon. Volt egy jobaratom aki dobolt, meg a regi motorosok kozul. Csak sajnos 2009-ben felmondta a szive a szolgalatot, ugyhogy ot mar nem ajanlhatom. Viszont szivesen olvasom a tobbi reszet a tortenetnek. Ja es jok a kirtikak is.

 
Locations of visitors to this page