szerda, március 16, 2011

Én és a zenélés V. - Solar Scream (2006-2008)

A Solar Scream a csatlakozásomkor már létező csapat volt, és távozásom után is az maradt, mind a mai napig. Zenéjüket a mai napig csípem, és mindenkinek ajánlom. A zenekar weblapját is ajánlom a figyelembe, ahonnan értesülhetsz koncertekről, letöltheted azt a néhány dalt, amik alapján behatárolhatod, hogy ez mennyiben a te muzsikád, és rendelhetsz is tőlük cédét, ha beláttad, hogy az. (Mondom beláTTAD! Jóvan? És rendelsz. Pont.)

Na elmesélem most, hogyan is történt ez az egész. :)


Blogisztikai előzmények
A saját gyermek típusú zenekarokról már írtam (lásd ezt, ezt és ezt), továbbá az első "másodlagos zenei project" is már említésre került (lásd ezt). A bal oldali menüsorban szinte legfelül pedig ott egy lejátszó is, halld azt! :P
(Solar' a 'playerbe nem kerül, szerzői jogi, meg egyéb okokból, de a csapat oldalán, illetve a lenti linkeken, bla-bla, tudjátok...)


Kezdet -  avagy a Napsikolyba beszerveztetésem története

2006. leges-legeleje zajlott éppen, amikor is összefutottam SolarTomi gyerökkel valahol Pécs belvárosában (ha jól emlékszem, egy pizzériában történt mindez, és forralt bor is volt -a szerk.), amikor is felvetette nekem, hogy nem lenne-e kedvem kisegíteni őket az öthúroson. 
A helyzet az volt, hogy az eredeti basszusgitárosuk - ez a megnevezés azért sánta, ha a "mozgalmi szakaszt" is a zenekar alkotó korszakához számítjuk, de most számoljunk az első komolyabb erőfeszítésektől - besokallt. Megunta, hogy évekig csak a Nagy Magyar Sikertelenség jutott nekik osztályrészül, hogy nincsenek tomboló tömegek a koncerteken, nem jönnek a csajok csapatostul cicire autogramot kérni, de ráadásul még egy rohadt koncert összehozásáért is elég sokat kell szenvedni. Ő meg most már elérkezett abba a korba, amikor az ember nem hajlandó benzinkutasként műszakot cserélni csak azért, hogy holmi koncerten zenélgethessen. (Bocs, ha túl őszintén írtam le a szituációt...) Egyébként - és ez majd egy következő post témája lesz - nem nehéz eljutni Magyarországon a "hűdejó,hogyegyüttjátszunk" és "mijenkurvajólszólezadalis" és "megakarommutatnimindenkinek, haddörüljönavilágvelünkegyütt" fázistól addig a pontig, amikor már tényleg terhes állandóan erőfeszítéseket hozni csakis azért, hogy egyáltalán felléphessen a zenekar. És amit kap, az jó esetben (!!!) húsz fizetővendég, akiknek a fele karba tett kézzel fintorog. Na de tényleg, ez nem az a post, stay tuned. 
Kisegítésből már volt részem, hiszen az R-Clone nevű saját gyermekem mellett épp az Annie Hall szekerét is tolni igyekeztem (azt hiszem, a Napkönnyekből is ezen a találkozón cserélt gazdát egy példány), ezért egy kis gondolkodási időt kértem.
Tomival többször is találkoztam már korábban, például ott volt azon az ominózus Voivod koncerten is 2000. március 15-én az E-Klubban, mely életem egyik legmeghatározóbb koncertélménye volt,,, és oda-visszaúton is a vonaton, aztán egy (szerintem több) progfeszten is találkoztunk. Egyiken például megvette az egyik fellépő zenekar gitárosának a héthúrosát, de arra nem emlékszem már, hogy ez ugyanaz a progfeszt volt-e, mint amelyiken kaptam tőle egy Solar Scream cd-t (Ground Level EP). 
A lényeg, hogy ismertem már, és mint kiderült, ő még korábbról is ismert, hiszen 1992-ben egy Nervous Breakdown nevű formációval állított be Janihoz, aki épp pár nappal korábban keverte egy Nervous Playground nevezetű zajbrigád demóját, és ily módon megismerkedett munkásságom korai szakaszával. (Nem röhög!) :D 

Nem várattam sokáig őket a válasszal, és végül is egy következő próbájukra ellátogattam, miután egy skiccfelvételeket tartalmazó korongról levadásztam, nagyjából mit kell játszani az új dalokra, és az EP-ről pedig, hogy a régiekre. 
Az első közös próba minden résztvevő részéről a rácsodálkozások hadát hozta. Nekik a basszusgitár hangja is új volt, nekem meg az, ahogyan a zenekar dolgozott. Hogy pl. két gitár van, mégsincs káosz. Hogy a dobos, meg a gitárosok nem nyűvik a hangszereiket fölöslegesen két dal között, és ezáltal nem kap el tíz percen belül menekülési roham. Szóval ilyenek. Meg hogy a dobost ugyan Gábornak hívják, de mégis ő is Tamás (mert hogy Tama dobja van, hehe).
Harek és Lopez (tudod, a Tamá-s) pedig az első szóviccemnél gondterhelten összenéztek. Azt gondolták, most, hogy egy újabb taggal bővül a csapat, kevesebb lesz a szóviccözönből. Mert hogy Tomi folyamatosan nyomta már korábban is. Ily módon viszont a helyzet rosszabbra fordult, immár két irányból kapták. :D

Megállapodásunk pedig úgy szólt, hogy bár nyomjuk együtt, de én csak egy kisegítő tag vagyok, amíg nem találnak véglegeset. Annak ellenére volt ez így, hogy szerintem - főleg a kezdeti időkben - maximálisan meg voltunk elégedve egymással (néha cseszegettek, hogy miért nem teljes értékű tagnak vallom magam - de aztán két és fél év múltán azért csak engem igazolt "az idő felettünk elszálló vasfoga"...). De tény, hogy a másik két csapat mellett (az Annie Hallal még 2006 végéig megvoltunk egymással) nem maradt túl sok pénzügyi kapacitásom egy harmadikat is teljes erővel tolni.

Próba próbát követett, kocsi híján én busszal jártam ki Mohácsra, aztán próba végén mindig hazadobtak kocsival. Pár héten belül körvonalazódott is az első közös fellépésünk dátuma - mégpedig a Busójárás alkalmával.
Kis kultúrsokk volt nekem, mert ennyire "magyar" szervezéssel régen találkoztam. A sátor egész klassz volt, és még állítólag fűtés is volt benne. A "csirkekeltetők" alatt még tán langyos is volt a levegő. De a szervezés több sebből is vérzett. Most a látogatói létszámot hagyjuk, koradélután ne várjon sokat az ember. Na de a színpad körül hömpölygő olvadt hólé és esővíz keverék (az indexen biztos kombónak írták volna - a szerk.) már nem volt gyenge. A fényképeken jól mutat persze, de az más. Én azért egy kicsit paráztam, hogy nem vág-e meg az áram valakit, amikor megláttam a nagy kábelkötegeket a tócsában. Aztán meg jött a "felmentő sereg" is, lapátokkal és vödrökkel felszerelkezve. Lapáttal a vizet vödörbe, a sátor mögé ki, és ott szabadon ereszt. Szerintem visszafolyt, de ez senkit nem zavart azok közül, akik órabérben lapátoltak... :P
Maga a fellépés viszont jól sikerült - szerintem. És annak a néhány embernek, akik ránk voltak kíváncsiak, bejött. A rock'n'roll pedig szerintem erről szól.

A következő koncertek közül egy Nagykanizsai fesztivál volt első a sorban, ahol is az R-Clone dobos-meghallgatásokból ismerős "Bagolytoll" becenevű fickóval futottunk össze. (Sztorit lásd ott, kb a 4. pagedown körül.) Egy - ha jól emlékszem - zalaegerszegi formációval jöttek el, ahol ő dobolt, és meglepetésként ért, hogy időközben meg is tanult jól. Még korholtam is magam, hogy miért nem voltunk kitartóbbak, hiszen ekkoriban még mindig nem volt dobosunk.
A mi fellépésünk ismét jó volt (és szerintem eztán végig így volt). A sörömet ugyan elkunyerálták az első sorból, de ez vajmi kevéssé sem zavart. Az ujjamat elreszeltem a húrokon - és ez sem, noha picit véres lett a hangszer. De ettől metál. :P A SOAD feldolgozással pedig mindenkit magunk mellé állítottunk. :D

Szentesre is ellátogattunk az Angertea-ékhoz vendégségbe, majd egy Zentai rockfesztiválra is, amit egy Cserszegtomaji tehetségkutató követett, ahol viszont - ahogy a végeredményből kitetszett - nem minket kerestek, mert bár sokaknak tetszett a műsorunk, főleg azok közül, akik az egyedi zenéket kedvelték, de aranyat azért nem tudtunk tojni. Ezen kívül is volt pár koncert még, de már a Nagy Felvételre összpontosítottunk.



Divider

Igazából már kezdetektől fogva erre készültünk, a srácok már kész voltak az ötleteikkel, de még véglegesítettünk és letisztáztunk pár dolgot. Őszre, a Bp-i események kibontakozására mi a stúdióba vonultunk. A stúdió persze 3 különböző stúdiót jelentett (dob, keverés: Érd; gitárok: Mohács; basszusgitár, ének, vokálok: Pécs).
A többiekkel ellentétben én csak a pécsi eseményeknél tudtam jelen lenni.
A keverésnél Érden nem, és bár 3-szor, vagy 4-szer futottak neki a dolgoknak, és az én instrukcióimat is tolmácsolták, de a mai napig nem vagyok száz százalékban elégedett a végeredménnyel, mert szerintem a basszus és a vokálok nagyon háttérben maradtak a többedik újrakeverés után is. Elkönyveltem tanulópénznek, legközelebb nem lesz keverés nélkülem sehol. :P
A Hammer kereken egy évvel később jelentette meg, de azért büszkék voltunk és vagyunk is rá a mai napig, és még ezután is. :)



Egy majdnem-feloszlás

A Divider már felvevődött, amikor ez a krach beütött, és külsősök nem is tudnak róla nagyon, tán csak pár belső körös jóbarát. Ezért most bocsi, srácok, ha kifecsegem egy ilyen nyilvános helyen a dolgot.
Már fél-lemezes bandaként koncertezgettünk, épp egy bonyhádi koncert után hágott az érzés tetőfokára Lopezban, aki bejelentette, hogy ő márpedig megcsömörlött, ahogyan korábban Csabesz.
Azért eléggé érthető a szituáció, ha a magyar rockzene helyzetét nézzük a mi Napsikolyszemüvegünkön keresztül (fentebb vázolva).
Nem kevés nehézséget kellett letudni egyáltalán addig a pontig sem, hogy egy hanghordozót egyáltalán felvehessen a zenekar. Nem kevés energia, idő, pénz, verejték, fáradság fekszik benne. És akkor még nem jelent meg, még nem koncerteztél. Utóbbi dolog szintén ugyanezt követeli, és cserébe pedig azt kapja az ember, hogy jó esetben 20 ember végignézi a műsort karba tett kézzel, és Ossián és Pokolgép, na meg 'Csapda feldolgozásokat követel.
Szóval volt egy ilyen hónapunk, amikor gólyaként féllábon állt megint a zenekar, de aztán sikerült lelket önteni Lopsterba, és újult erővel nyomult a rock and roll.... :)



Metalchamp 2007

...volt a neve az ominózus eseménynek, amire készültünk, és május végén került megrendezésre a Kultiplexben. Egy-két saját dalt és két feldolgozást kellett összeütnie minden csapatnak. A feldolgozásokat pop vonalról és metal vonalról kellett kiválasztani egy-egy adott listából, amolyan kötelező jelleggel. A Crazy lett a pop választásunk Sealtől, és a Plush a Stone Temple Pilotstól.
Remélhetőleg az utolsó tehetségkutatós bohóckodás volt életemben. ;)
Mint ahogyan azt előre sejtettük, itt sem mi lettünk kikutatva mintsem az egyéniséget inkább nélkülöző, instant pénzügyi sikert magukban hordozó, anyagi kockázatot a lehányom zeneipar számára nem jelentő, felvizezett formációk.
A koncertre indulás előtt, még odahaza volt egy hashajtós-későnérkezéses élményem, ami miatt nem voltam félig sem felszabadult a színpadon sem, melyet ily módon kínpadnak éltem meg, de ha már így kérdezed, nem is nagyon akarok róla beszélni... Ugórgyunk! :P



Két lemez közt a levegőben

A lemez megjelent 2007. novemberében, és általában pozitív kritikákat kaptunk rá.
(Volt pár olyan mellékzönge is, mint például egy ismert magyar onlány magazinban megjelent dolog - a médiumot egy ifjú hölgy üzemelteti, aki amikor épp dobos pasija van, akkor dobszakértőbe megy át, ha énekes a csávója, akkor énekügyi szakember lesz. Épp énekes volt a csávója, ezért az lett az anyagunkon szapulva. Én csak szimplán megvontam a vállamat, de volt akit ez is érzékenyen érintett, bár úgy nyuilatkozott, hogy "leszarom". - a szerk.)
Ezzel egyidőben elővettem korábbi vesszőparipámat a hangzás miatt, és némiképp elégedetlenségemnek adtam hangot, amit végülis a többiek tulajdonképpen le sem szartak, vagy tán igen. ("Leszarom!")

Mindezek ellenére készültek az új dalok sorban, és koncertről koncertre bővült a repertoár.
Egyik koncerten pedig egy videofelvétel is készült, melyet egy hétvége alatt megvágott Tomi és egy jóbarátunk (az ominózus korábbi mohácsi hangstúdiós), és elkészült a zenekar első videoklipje. (És .wmv formátumban a zenekar honlapjáról is letölthető {erre itt jobb gomb katt és mentése más néven}, ami egyértelműen jobb minőség már csak a hang miatt is, ami ott sztereó, a tecsőn pedig monó...)
Egylemezes bandaként elkönyvelhettük, hogy egy ilyen dolog is már ki van pipálva, ugyanakkor pedig nem nyílt meg előttünk semmiféle ajtó, sem a lemeztől, sem a friss kliptől; semmi olyasmi, ami nagy-nagy lehetőséget rejtett volna.

Azaz hogy de.
Nem olyan nagy dolgok persze, de kaptunk lehetőséget a The Ocean előtt játszani Budapesten, illetve a Lake Of Tears is kilátásba lett helyezve és egy további koncert Eszéken.

Ezek közül az elsőt még együtt nyomtuk a srácokkal, és pozitív volt az életérzés.

Még tavasszal, kicsit korábban azonban már arról kezdtem el beszélni a srácoknak, hogy nem annyira kizárt, hogy hamarosan én Anglia felé fogom venni az irányt, megélhetési nehézségeim és a másik országban rejlő nagyobb lehetőségek miatt. És ettől kezdve elindult valami.
Csabesz, aki annak idején lelkesedését elveszítette a sikertelenség miatt, most hirtelen felocsúdott, hogy gyermekkori kedvencei előtt játszhat majd a banda, és ő nem tagja... Hirtelen fellángolt benne a túláradó zenélhetnék, hogy beülhessen valami készbe, és bár korábban eladott csapot-papot, most újból hangszert vásárolt, és a csapatba akart tartozni, s ennek érdekében felbukkant a többiek társaságában ismét, hogy lelkükre beszéljen.
Kicccsit voltam csak gonosz, hogy kb. egy héttel az eszéki, és két és féllel a Lake Of Tears buli előtt otthagytam őket hirtelen felindulásból, bár korábban úgy volt megbeszélve a dolog, hogy ezeket a bulikat még végigjátszom velük, de végülis jól vették az akadályokat, és azóta mindenkinek kisimultak a ráncai.
A 2006. január óta tartó szereplésemnek így 2008 júniusában szakadt vége, és akitől átvettem a stafétát, annak adtam vissza. :)


Már javában idekint éltem, amikor is eljutott hozzám a Bare To The Bone-ból két példány Tomi jóvoltából, és az idő azért tényleg jót tett abban a tekintetben is, hogy másképp nézzek a cuccra. Jól is sikerült a felvétel, és áradoztam róla már korábban is. Most is megtehetném, de ehelyett csak ezt a linket tolom ide be most. Meg a tényt, hogy időről időre elő-előkerül a cucc, és pörög napokon át - főleg a kocsiban.
További linkek velem:
http://www.youtube.com/watch?v=vk5DoNqJeEc
http://www.youtube.com/watch?v=CfDssQtEums
Escape Design (mp3 a zenekar honlapjáról)
Permanence (mp3 a zenekar honlapjáról)

...és nélkülem:
http://www.youtube.com/watch?v=AUwPXUVBRwY
http://www.youtube.com/watch?v=G4XfeE2EU0c
http://www.youtube.com/watch?v=lHxIH4zoUak
http://www.youtube.com/watch?v=DsD8Y-_6kuo
http://www.youtube.com/watch?v=Ia9KbJGCnKs


Hát ennyi volt a Nagy Szoláris Történetem.
Ha valaki kíváncsi a zenére és az eddigiek még nem elégítették ki a kíváncsiságát, a srácok honlapján csekkolja, kontaktoljon, koncertlátogasson, satubbi!

Maradok twistelettel továbbra is egy Solar rajongó :)

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page