kedd, február 15, 2011

Én és a zenélés IV. - Annie Hall (2003-2006)


Már a saját gyártmányú zenekarosdit 3 postban dióhéjaztam a múltkor (Nervous Playground, NoiseField, R-Clone), viszont utóbbi mellett mellékproject szinten másik csapatokban is megfordultam. Első a sorban ezek közt az Annie Hall.


Még 2004-ben elkezdtem egy site-ot is szerkesztgetni, amit az utolsó koncert alkalmával még frissítettem 2006-ban, és elérhető itt

Már a NoiseField-es időkben kezdődött az ismeretség az akkor már alkotó csapattal. Amikor mi a RadioActive nevű 4 számosat mentünk felvenni (anyagot lásd, azaz inkább halld itt balra a playerben), akkortájt vették ők fel eredeti felállásukban első hanghordozójukat, melyet "Tenger van a fal mögött" címmel illettek. A stúdióban találkoztam össze velük először.

Maga a formáció még a 90-es évek közepére datálódik vissza, amikor is mindenféle kezdetleges hangszeres próbálkozásokkal összeállt a 4 lelkes ormánsági fiatal. Idővel komolyodtak, és már fel is lépegettek, koncertjeiken még a Pearl Jamtől is játszottak feldolgozásokat. Mivel ezen post megírását nem konzultáltam meg velük előzetesen, ezért eltekintek most egy csomó vicces szituáció - melyek utóbb leginkább tragikomikumként kerülhetnének bekategorizálásra - megemlítésétől. A lényeg, hogy nem voltak tapasztalat és események híjával, még ha az nagy fővárosunkban nem is hallottak róluk.

Az első komolyabb találkozásom velük egy 2002-es NoiseField koncert kapcsán történt (február, Stunczorgó, Pécs), ahol ők is felléptek. Zenéjüket itt ismertem meg. Aznap - ha jól emlékszem, - korábban Sellyén is játszottak, onnan jöttek át hozzánk, és ezért kicsit késtek is a mi koncertünkről, de nem emiatt volt deficites koncertszervező munkásságunk. :P A csapatról elég vegyes volt az első benyomásom. Voltak jó pillanataik, de ha őszinte akarok lenni, az ének nagyon kilógott a sorból - és ezt nem én mondom egyedül.

Mint pár hónappal később megtudtam, Árpi nem sokkal ezután ki is lépett, és eztán Karesz, a gitáros folyton zaklatott minden alkalommal, amikor csak összefutottunk, hogy nem tudok-e egy énekest, vagy esetleg nem próbálnám-e meg...
Időközben nekem a NoiseFieldból a lovam átnyergelődött R-Clone-osra, és amikor Barnával elváltak útjaink, beajánlottam őt oda magam helyett. Ez már 2003 szeptember körül történt. 
Ahogy a srácok elmesélték, egy mókás hónap következett, melyet "a gyárban" dolgozó fiatalok 3 műszakozása miatti próba-időpont egyeztetési nehézségek (kedd reggel 9 mindenkinek jó, egyet kivéve) és egy a próbákra laptoppal érkező énekesjelölt (igen, a dalszövegeket onnan kellett) fémjeleztek a közös megegyezéssel történt elválásig. Ez bizony már novemberben volt, amikor is azt mondtam, legyen, megpróbálom én a két zenekart párhuzamosan csinálni. Míg az R-Clone-ban gitározom is, itt csak énekelni szeretnék. Ha csupán egy dologra kell összpontosítani, tán nem kell majd egyszerűsíteni mindenben. =)

Kaptam egy példányt a Tenger van a fal mögött demóból, és az első közös próbára / meghallgatásra már felkészülten mehettem. Mivel a zenében jelen volt a lágyság és a keménység is egymás mellett, ezt énekstílusban is próbáltam lekövetni - így lett a dologból deal. 
(És mivel én is 3 műszakban dolgoztam, ezért néha kedd reggel próbáltunk és én is ráértem... Ez volt mindennek a csúcsa! :D)

Először csak a már meglévő dalokra koncentráltunk, de aztán még kettő új is született, melyek közül az egyikhez én írtam a szöveget (amely aztán a felvétel időpontjáig folyamatosan kisebb változtatásokat szenvedett, miközben én meg a szülésével szenvedtem meg - egyébként pedig a felvételen egy hiba is esett benne, de ezt nem veszi észre senki rajtam kívül)... 

2004. márciusra egy komplett koncertprogramot sikerült összeraknunk, amelyben a saját dalokon kívül még egy feldolgozás is helyet kapott (Alice In Chains - Would?), és ez volt az énekeffekt-pedálom tesztje is, amelyen a cucc átment, szóval innentől kezdve ez is fontos tartozék lett. :)
Két koncerttel később pedig a Lord előtt játszhattunk Kaposváron, a Szivárványban, ahol amellett, hogy a Tooltól a Part Of Me-t is bevettük a repertoárba, egy újabb ízelítőt is kaptunk a koncertszervezők álságos piócaságából. A deficit ellenére elmondhatjuk, hogy a koncert jól sikerült, ennyi ember még nem tapsolt nekünk eddig (sőt ezután sem már), és Gidó papa is lelkendezve gratulált. 

Persze nincsen koncert malőr nélkül. A Kaposvári esetnél csak a láb(dob)pedál maradt otthon Pécsen, viszont a nyár végi Summerground fesztiválon az áram mutatott néminemű hiányosságokat. (A részleteket keresd profitéhes, hozzáértő koncertszervezők címszó alatt, majd a sorozat VI. postjában.) Minden más működött ugyan, de az énekeffekt (meg gondolom, ha lett volna komolyabb multieffekt gitárhoz, az is így viselte volna) nem kapta meg a szükséges 1300mA-t és így csak simán, effekt nélkül kellett tolnom. Mivel minden effekttel lett összepróbálva, enélkül a második dalra totál berekedtem, és ez nem tett jót a felvételünknek sem, amit ekkorra akartunk időzíteni. 


Stúdióban

Az első stúdiózást még Árpival nyomták a srácok, s most az volt a terv, hogy ugyanazokat a dalokat (időközben átírva, új énekessel, stb.), és az újakkal kiegészítve, koncerten felvéve, utólag néhány plusz ének- és szólósáv felvételével toltuk volna rá egy több-mint-demóra. Esetleg a két feldolgozással együtt.
Sajnos a koncertfelvétel - a fentebb vázoltak miatt - használhatatlanná nyilvánítódott és mi könnyen meggyőzhetőek voltunk, hogy akkor most vegyünk mindent újra, és mindent stúdióban. 
December közepére megszületett, és borítót is gyártottam hozzá. Küldtünk belőle a Hammernak, és próbáltunk valami elérhető áron kivitelezhető sokszorosítási eljárást felhajtani, álmodoztunk lemezként kiadásról, amiről hamar letettünk, de mindenképpen a jövőnk kezdetét tartottuk kezünkben e hanghordozó formájában... :D

...amivel végül nem kezdtünk semmit. 

A 2005-ös év első fele ezzel a küszködéssel telt, továbbá azzal a folyamattal, amelynek eredményeképpen az ősz közepére már csak 3-an maradtunk, és a lemorzsolódást basszusgitárosi poszton tapasztaltuk, erőteljesen megromlott viszonyok közepette.



Trióban

Basszusgitárost nem kerestünk újat. A többiek először úgy vélték, hogy ha az eredeti tagságból már csak a fele van meg, akkor nem szabad folytatni. Új emberrel csak felhígulnánk. De meg lehetett őket győzni, (és nem volt nehéz dolgom) hogy menni fog ez a két dolog nekem egyszerre.
Persze hallottam én olyan véleményt is, hogy mennyivel rosszabbak lettünk ettől, ám az ettől eltérő véleményekben sem volt hiány. Sőt, léteznek olyanok is, akik ekkor ismerték meg zenekarunk munkásságát, és bejön nekik a mai napig. 

Nem adtunk ugyan túl sok koncertet, de azokat alaposan elkomolytalankodtuk (-tam), jelen volt Gummie Hall, egy rocksztárrá lett gumicsirke állandó kellékként, és idióta konferálásokat próbáltam ötvözni fahumorral. 

Felléptünk egy alkalommal egy majálison is (Dopeman előtt és két csokiágyú között, a környék összes Spar boltjában dolgozó ismerős eladónénik, ismerős anyukák és sok-sok kisgyerek szeme láttára, csuhajj - legszívesebben símaszkban mászkáltam volna ezután az utcán), ami életünk egyik legszörnyűbb élménye volt. :D
Természetesen voltak komolyabb koncertek is, Black Outtól Angertea-ig. =)

Még új nótát is írtunk párat, ezek közül kettőre magyarul próbáltam szöveget írni (és természetesen nem voltam az eredménnyel elégedett), majd egyhez angolul sikerült egy sci-fit, és ezt 3-4 koncerten játszottuk is. 

Ment volna még tovább is a szekér, de amikor Carlos bejelentette, hogy barátnőjéhez Pestre költözik, akkor határozatlan időre becsuktuk a Hall ajtaját. 
Időközben pedig mindenki szétszéledt. Carlos maradt Pesten és most a Frank0 Zer0-t csinálja, Fodi Los Angeles és San Francisco után most Londonban, én Bournemouthban; Szücsi ki tudja hol, Árpi Sellyén...

<= Ha minden igaz, hamarosan a lejátszóban lesz fellelhető a 2004-es anyag. :)

Következzenek pedig akkor a képek! 
Sajnos nem voltam fotogén, általában a fotósok olyankor érezték elérkezettnek a pillanatot, amikor a cs és zs betűket ötvöztem kultikus, ősi ű/á/ä hangzókkal... 































Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page