csütörtök, október 28, 2010

Six inch Newtonian madeinMoscow

Nem túl régi szerzemény, és elég olcsón is megszámította előző gazdája, a piaci áraknak megfelelően. Ez használt teleszkóp esetén nem épp csillagászati összeget takar. 
Képet egyetlen egyet készítettem még csak róla, amikor első alkalommal összeszerelődött előző gazdája által, megmutatva a hogyan és miként csínját-bínját. 
Ez a készülék egy 1997-es, sorszámozott kiadású orosz gyártmányú, hat inch átmérőjű tükörrel szerelt Newtoni teleszkóp. A mienk sorszáma 845-ös.
A Jupiter holdjai közül 4-et látni vele, ezek helyzetváltozásait is követni lehet. A bolygó korong alakja szerintem méretes, de egyik fiam csalódott, mert többet várt. Majd nemsokára egy újabb eyepiece-t vásárlunk hozzá, amely nagyobb nagyítást tesz lehetővé, egyelőre azonban erről annyit már tudni lehet, hogy csak maga az eyepiece újonnan csaknem kétszer annyibe kerülne, mint amennyibe az egész teleszkóp fájt használtan, 2 eyepiece-szel. A Jupiter holdjain kívül a Hold krátereit is meg lehet vele számolni, azaz nem, mert elfáradsz, mire a közepéig érsz. A Napfoltokat is ki lehet vetíteni, és több helyen is figyelmeztet felirat, hogy ne nézz ilyenkor bele, mert azonnai vakságot okozhat.
Szóval mostantól indul a szezon, esténként vadásszuk az égi látnivalókat.....
Tiszta eget / clear skies!

Boti ma reggeli bölcsességei

"Boldog világot, papa!" - kisfiam ma reggel eképpen köszöntött.

Ezt követően lerajzolta a boldog világot. Egy téglalapot középen kettéosztott, egyik fele fehér lett, másik fele fekete. És beleírta, hogy boldog világot, papa. Mindezt painttel.

Ezt követően lerajzolt egy érdekes halat, amely lekerekített háromszögre emlékeztetett. A hal fölé odaírta, hogy Boti. A hal Boti volt, így nézne ő ki, ha hal lenne.

csütörtök, október 21, 2010

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai VII. fejezet: Halló! -ween? -ttak Napja?

Kezében piros öntözőkannával, hosszú nyelű kiskapával és facsemetével várta a buszt a megállóban Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas. Férj urát készült épp meglátogatni a temetőben így Halottak Napja előtt. A sors groteszk iróniája ez: ifjú korában Jenőke vitt neki virágot - most szerepcsere történt. Persze ki tudja, Jenő valójában hol van most, csupán egyre foszló, immár föld alatti porhüvelye az, amelyhez indul látogatóba.
A nap erősen tűz, iskolából hazafelé induló tinédzserekkel teli a megálló. A busz beállt az öbölbe, ajtajai felnyíltak, elkezdődött hát az elkeseredett harc az ülőhelyekért.
Sz. Irén néninek nem kellene tülekednie, mert idős korára tekintettel biztosan jut neki hely. De nem, korát meghazudtoló lendülettel előzi be a tinédzsereket és elsőként ér oda a hátsó ajtóhoz. A leszállók még javában kászálódnak kifelé, de ő már teper felfelé, ügyet sem vetve a babakocsit épp leemelni készülőkre. A fiatalasszony még egy enyhébb megjegyzést is elenged emiatt, de ekkor a kapa véletlenül elkaszálja lábát. Babakocsistól, magatehetetlenül enged a newtoni erőknek, miközben Sz. Irénnek már nyoma sincs. A felszállást megkezdték már mindenütt, egyre nagyobb a tömeg a tömegközlekedési eszközön, ő viszont egyre csak teper, előrébb, előrébb. Átvág munkából haza sietőkön és iskolás gyerekeken egyaránt. Üres ülések mellett halad el, de ez nem zavarja. Neki a söfőr mögötti ülés kellett.

Két megállóval később ordenáré telefoncsörgésre lett mindenki figyelmes; nem csak a buszon, a hátsó ajtónál is, de még a szomszédos sávban haladó autó utasai közül is sokan keresték a hang forrását. Eltartott vagy tíz percig, mire észbe kapott, hogy az ő telefonja csörög. Komótosan keresgélni kezdett irdatlan szatyrában, amelyből a facsemete is kandikált kifelé. Hosszas kutatás után előhúzta pénztárcáját, majd gondosan visszahelyezte. Ezután egy csomag papírzsebkendő, majd metszőolló következett. Időközben a csörgés alábbhagyott. Mikor nyugtázta, hogy akkor már nem is kell megtalálnia, újrakezdődött. Újabb kotorászás után előkerült a szemüvegtok, amelyből a pápaszem felkúszott az arcára, a tokot gondosan visszahelyezte, majd előhúzta a telefont.
Szeméhez emelte, alig néhány centire, hogy lássa, ki hívja, majd megnyomta a gombot - legalábbis ő ezt hitte, - és a füléhez emelte a továbbra is egyre csak csengő készüléket. "Halló!" - rikácsolta, hogy néhány távolabbi utcában is felkapták rá a fejüket. "Halló!" Két utcával arrébb egy építkezésen megálltak a munkások az állványon, és mindenki a hang forrásának irányába meredt.
Mindenki, kivéve Füli Bélát. Füli Béla fején fültokkal dolgozott, és egyébként is nagyot halló volt. Füli Béla malteros vödröket dobált a többiek irányában, a megszokott lendülettel és mindennapos munkatempóval. Oda sem nézett, tudta, mikor merre kell hajítania. Most is elengedett egyet a tőle balra állónak. Az azonban nem oda nézett. A malteros vödör telibe találta. Egyensúlyát vesztve zuhant két emeletnyit, de szerencséjére az ott tilosban álló kamion ponyváján landolt épségben. 
A busz hatlmasat fékezett és felvágódott a sofőrfülke ajtaja. Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén, aki az általa rendezett műsoron rendkívül jól szórakozott, most döbbenten nézett a föléje tornyosuló felbőszült sofőr láttán. Mindenki azt hihette volna, hogy egy szerencsétlen, vén, nagyothalló hülye, közben pedig nagyon is tudatában volt annak, mit miért tesz. Jenőke halála efféle bosszút követelt, és ő csak ennek szellemében járt el - az egész világgal szemben.
"Mondja, maga nem hallja, hogy még nem vette fel a kagylót és úgy üvöltözik? Adja ide!" - hörögte a sofőr, s kicsavarva Sz. Irén kezéből a készüléket, megnyomta rajta a gombot, majd visszatartotta az idős hölgy füléhez.
"Most beszéljen! Vén szatyor!" - majd morogva eltűnt a kabinban és a busz tovább indult.
Természetesen az egész busz hallotta a telefonbeszélgetés minden szavát. A munkások az állványon, két utcával arrébb, még jegyzetelhettek is volna.
Sz. Irén néni kisunokája volt az. Sz. Irén elpanaszolta, hogy nem hallja meg rendesen a telefonját, és az ő korában elég nehéz felvenni. Most is segített neki egy rendes ember. A sofőr ennek hallatán magában fortyongott egyet, aztán tovább tekerte a kormányt. Az unoka - éles hangon csivitelő lány - csak boldog halloweent akart kívánni az idős hölgynek, aki ezt kikérte magának.
"Nálunk nem halloween van, hanem halottak napja!" - oktatta ki színpadiasan.
"Akkor boldog Halottak Napját, nagyi!" - sivította az unoka, majd elköszönt.

A temetőnél a lekászálódás igazi öregasszonyosra sikeredett. Amennyire halálán levőnek tűnik hétköznapi életében, annyira fürge, ha tülekedésről van szó.
A rossz nyelvek azt mondják a nyúlról, hogy nagyon sebes állat, ám igazi csúcssebességét csak akkor éri el, amikor nyúlszőr sapkaként egy kisnyugdíjas fején trónolva kell ülőhelyet szereznie a buszon. Ilyenkor gyorsulási versenyt is képes volna nyerni.

A temetőben a sír mellett a kis fácska sikeresen elültetésre került. A hatodik lyukba bele is fért. A negyedik és ötödik lyukból - érthetetlen módon - csontok kerültek elő, és egy ízben (mely velős, jegyezné meg Szárnyasfej-vadász, a néhai kutya) a biztonsági őr is rászólt Sz. Irénre, hogy már a szomszédos sír területére átnyúlik a gödör, azonnal fejezze be az áskálódást.
A csontokat gondosan a száraz falevelekkel és ágakkal együtt a kukába helyezte, majd azt a gömbölyű valamit a szatyrába, az öntözőkanna mellé.
Dolga végeztével ismét a buszmegálló felé indult.
Hihetetlenül melegen tűzött a nap, igazi vénasszonyok nyara volt ez.
"Jó lenne most lemenni a tengerhez!" - gondolta. A gondolatot tett követte, és a másik buszmegállóba állt be várni.

A tengerpart mindíg lenyűgözte. A hullámok, a víz és az ég látványa, a sirályok, a homok, a szél, a sós levegő. Ezek ifjú korára emlékeztették, amikor Jenőkével itt kéz a kézben járkáltak, áztatták a bokájukat, gyűjtögettek formás köveket és szívet rajzoltak a homokba. Most is kőgyűjtésbe kezdett.
Közben mellette nem messze egyesek még hódoltak a késői újra-nyár örömeinek, napfürdőztek, és időnként bele próbáltak menni a vízbe is, amely azonban csak térdig engedte őket. Ha egy-egy nagyobb hullám feljebb csapott, sikítva vihogtak fel.
Sz. Irén szatyrát ledobva szedegette a köveket. A szebbeket egy kupacba gyűjtötte a szatyra mellett, a rondábbakat a tengerbe hajigálta. Próbálta eltalálni a fürdőzőket. Sajnos nem tudott jól célozni, mind mellé ment, sőt, volt, amelyik kavics több méterrel is arrébb süvített el. Pazarlás!
Egy idő után a kupacból is válogatni kezdte a rondábbakat. Voltak féltéglányiak is.
Egyszer csak egy gömbölyű kőre lett figyelmes. Nagyon emlékeztette arra a tárgyra, amit a temetőben tett a szatyrába szórakozottságában.
Tapintásra teljesen kőszerű volt, bár egy kicsit helyenként nyálkás. Megfordította, hogy közelebbről szemügyre vegye.

A vérfagyasztó sikolytól, melyet a kezében tartott koponya látványa csalt elő belőle, a pár kilométerre levő felállványozott házon dolgozó munkások is összerezzentek.
Füli Béla nem, mert a fültok még mindíg rajta volt.
Sz. Irén, amint a sikollyal az utolsó szusznyi levegőt is kipréselte a tüdejéből, hátraarcot csinált, és olyan messze hajította a koponyát a kezéből, amennyire csak tudta.
Érdekes, hogy míg a tenger felé csak 10-20 métereseket tudott dobni, most valóban hatalmasat sikerült. A koponya csak egyre emelkedő ívet követően, száz méterekkel arrébb tűnt el a domboldal fölött...

Kanyi Jani kabriójával döngetett a tengerpart melletti szerpentinen. Csúcsforgalom volt ugyan, de nem volt dugó, rendes tempóban tudott haladni, bár előtte-mögötte a sor hosszan elnyúlt. Szemben ugyanez volt a helyzet. A rádióból vidám zene szólt, élvezte a napsütést, időnként sznob műgonddal igazított napszemüvegén.
Derült égből villámcsapásként csapott le rá az a sáros koponya. Maga sem tudta eldönteni, hogy az iszonyattól történt-e, hogy félrerántotta a kormányt, vagy hogy előtte fejbe találta-e az az undormány, de egyszer csak a szembe jövő sorban találta magát.
A lendület és az irányvektorok kölcsönhatásának eredményeképpen hamarosan két autó is a meredek domboldalon bucskázott lefelé. Mintha nem is lett volna kerekük, maguk voltak a kerekek - egyenesen a tenger felé gurultak. Nem csoda, hiszen ma szép az idő, az autók is a tengerpartra vágynak - gondolta magában, ismét felröhögve a sokkból Özv. Koponyányi Jenőné.
A két autóroncs füstölögve megállt a felvert por ködében, néhány méternyire a tengerparttól, mint a napfürdőzésre készülő család, apuka-anyuka, amikor leterítik a pokrócot egyszer csak valahol a parton. Csak egy koponya gurult ki közülük, egyenesen a közelben bámészkodók lábai elé.  A vidám zene még mindig üvöltött Kanyi Jani autójából, bohókás dallama táncra perdülni szólította a hallgatók lábait, akárcsak a műsorvezető, egy vidám hölgy. Boldog Halloweent, illetve Halottak Napját kívánt mindenkinek, így üdvözölte hallgatóit.

Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén szép csendben elsomfordált.




Az előző fejezetek:

kedd, október 19, 2010

Do you speak UK?

Történnek érdekes esetek, amelynek fényében elmondható, időnként elbizonytalanodsz, vajon tényleg tudsz-e angolul. Aztán történik valami más dolog, amelynek kapcsán le tudod vonni a konzekvenciát - nem a tudásoddal van a baj (főleg), hanem azzal, ahogy e sziget bennszülöttei beszélnek; na az néha felháborító. 
Kicsit olyan volt, amikor amerikaiakkal beszélgettem nemrégiben, mintha kitisztult volna valami köd, addig csak a ködön keresztül kellett kivennem, mit is látok, aztán hirtelen ködmentes övezet, ahol teljes magabiztossággal tudok mozogni. (Azért a "köd" sem köd, 90%fölött átlátható, de azért ott van...) Na jó, angol és angol közt is van különbség (de még mekkora) és nekem a hallás utáni megértés mindig is a leggyengébb láncszemem volt, de azért az mégiscsak érdekes eset volt, amikor nem értette senki a boltban egy bizonyos helyen az amerikaiakat, pedig ők csak szemeteszsákot akartak venni, épp csak nem UK-ul mondták, hanem amerikaiul. (Senki sem tudta, mi az a garbage can... Pedig alapműveltség része. Nem? De.)

Végül megállapítottuk a szigetlakók titkát.
-dobpergés-
Arra jutottunk - ami egyelőre csak hipotézis, mindenféle bizonyíték nélkül, - hogy úgy tanulnak meg beszélni, hogy szájukba egyik oldalra egy rágót, másikra egy kavicsot, vagy cukorkát tesznek, és szavanként kicserélik úgy, hogy a kettő nem érhet össze. Ha ily módon tanulsz meg te is angolul, akkor garantáltan meg fogja mindenki itteni érteni amit mondasz, nem fognak visszakérdezni (csak miután megmondtad nekik, hogy nem idevalósi vagy, mert ekkor a látens rasszizmus-fasizmus-xenofóbia igenis ki fog törni). Az egyetlen probléma, hogy a kiindulópontnál említett dolgot eképpen még mindig nem kezeltük, és ugyanígy nem fogod megérteni borotvaélességgel, hogy mit mondanak. Ez jó darabig így is fog maradni.

Végezetül egy sztori, saját bénázásomból.
Postás csönget, csomagot hozott. Hadar valamit (kavics és rágó nem érhet össze, minden szónál csere van), a végén csak a vezetékes nevünket értem, a többit csak a szituáció adja.
Mondom, én vagyok, és írnám is már alá... Ekkor visszajátszottam a mondatot fejben, és rájöttem, hogy nejnek szól a küldemény, ezt mondta, eddigre ki tudtam bogarászni a hangsort; ránézek a papíron a rubrikára, és igen... A fószer már vigyorog ezerrel. Kijavítottam - öö, mármint ő a nejem...

hétfő, október 18, 2010

Szómagyarázat - kapásjelző

kapásjelző (műsz) (jelzős) szerkezet, melynek segítségével megtudhatjuk, kinél van kapa.

csütörtök, október 14, 2010

Banana box (reklám)

Gratulálunk, remek vásárlás volt, helyes döntés, hogy termékünket választotta. 
Kérjük, figyelmesen olvassa végig a használati útmutatót, nehogy helytelen használatból adódóan bla-bla-bla.
Hát így néz ki belülről:
Nem kell szégyenkezni a villanegyedben sem, mert beépített villa is van (de ugyan minek?)...
Vegyük tehát használatba!
O.o
Valami nem stimmel...
Próbáljunk másikat....
...valahogy ez sem az igazi...
Esetleg egy harmadik? Három a magyar igazság, még Külhoniában is...
De azért nem érdemes elkeseredni....
Nem, kérjük, ezt NE tegye! Ne bőgjön!
Mert bár három a magyar igazság....
...de plusz egy a ráadás...
Na ugye, megmondtam?
Yeah! Már csak be kell csukni...
...a dobozt... De kilóg a lóláb.
Sebaj, mindenre VAN megoldás!
Hát nem gyönyörű?
(Az elégedett vásárlót mindjárt megkezdhetjük meggyőzni az elektromos bejglihengerítő- és szőnyegboholytalanító kézikészülék hasznosságáról is, a végén még kiváló tévéshop-vásárló lesz belőle.)
Sőt! Ugyanezen készülék sokoldalúságát is bemutathatnánk neki....
...
Hiszen tárolhatunk benne akár zöldséget...


...vagy halat... ö,,, bár a mérettel és a formával itt sem árt vigyázni...


De végső esetben jól lehet vele LŐLni is...


...csak nem árt rendesen célozni..... 

szerda, október 13, 2010

PUCÉRCSIGA (reklám)

Lépjen Ön is meztelen csigára!
Most még krémesebb, kenhetőbb formula!
Fogyassza nyersen, vagy akár süteményekbe mazsola helyett!
Jó étvágyat, kihányunk!

A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg állatorvosát, kertészét!

hétfő, október 11, 2010

Poll closed

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjainak legfrissebb fejezete előtt megkérdeztelek Benneteket, Nyájas Olvasók, mit szeretnétek, hová is menjen, és hol kalandozzon legközelebb. Sajnos a szavazás első pár napjában egy kicsit bugos volt a rendszer, mert volt itt egy másik poll is, ugyanazzal a zárási időponttal, és emiatt nem logolta a kívánságokat, majd amikor ezt helyesbítettem, még további négy szavazat érkezett, melyekből a következő lett az eredmény: 

Operába
  0 (0%)
Színházba
  0 (0%)
Moziba
  0 (0%)
Étterembe
  1 (25%)
Kórházba
  0 (0%)
Temetőbe
  2 (50%)
Kaszinóba
  0 (0%)
Kocsmába
  1 (25%)
Kuplerájba
  1 (25%)
Múzeumba
  1 (25%)
Strandra
  2 (50%)
Vidámparkba
  1 (25%)
Templomba
  1 (25%)
Állatkertbe
  1 (25%)


Votes so far: 4 
Poll closed

Stay tuned, mert hamarosan Sz. Irén néni elindul hát, hogy a következő küldetést megkezdje. Addig is - főleg azoknak, akik még nem ismernék - hadd álljon itt az előző fejezetek linkje:

Ezen kívüli szolgaállati közlegény, hogy csap-ügyben frissítettem a néhánnyal ezelőtti "mire is ügyelj költözésnél" bejegyzést. :)

péntek, október 08, 2010

Civilizációnk digitális végei?

A címben a végén fogtam meg a dolgot, de ne szaladjunk ennyire előre!
A napokban több helyen is olvastam, hogy ejj de milyen jó is az, hogy digitális könyv, és hogy sokkal jobba papírnál, mert - és itt következtek bugyutábbnál bugyutább érvek, melyek egy részével még tán, a szövegkörnyezetből kiragadva egyet is tudna bárki földi haladó érteni. De itt arról volt szó összességében, akár kimondva, akár csak utalva rá homályosan, hogy mennyire szükségtelen is a könyvnyomtatás, és hogy pár évszázad múltán nem lesz már ilyesmi, mert ez a haladás kizárólagos útjának spanyolviaszos burkolata és punk és tum. De ez a kép azért némiképp elgondolkodtató...
Megfigyelhető a tendencia, hogy minden digitalizálódik, és ez valamiképp jó is... vagy nem?
Jó abban az értelemben, hogy ilyen formában IS elérhetővé válik.
Rossz viszont, ha ezzel kiszorítja a többi módot. Lehet, hogy rövid távon nem hiányozna, de még ez sem biztos.
Ma már nem is a tudást, az információt, az adatot magát adják át sok helyen, hanem a képességet, hogy szükség esetén elő tudd ásni valahonnan azt ami kell. És ez a valahonnan egyre inkább valami "digitális" dolgot takar, semmint másmilyen formátumban létezőt. Például fent van az interneten........ (hajat tép?)
(...)
...egy kis kitérő...
(...)
Párszor előfordult már velem, hogy felborult a vindózom, és emiatt pl. az addig használt ősrégi felvevős szoftvert is újra kellett húzni a gépen, olykor ugye hardvercsere után. Olyan is volt, hogy újra kellett volna, de a telepítő nem működött, aztán jött a netről letöltött x verzió (naná, hogy a régi már sehonnan sem előásható, legalábbis ha hirtelen támad a szükség, akkor a záros határidőn belül nem lesz meg - mondta Murphy), de így-meg-úgy nem volt százas az új dolog, minimum két-három súlyosabb hiba miatt használhatatlan... 
Legutóbb egy esetben figyelmetlenségi elsiklásos műhiba folytán (igen, ilyen is van), jogtisztán megvettem (jó pénzért) azt a szoftvert, amit biza nem tudok használni, mert ez nem az, ami kell és aminek a próba verziója futott az előző installáción, épp csak egy apró, leheletnyi különbség volt a két cucc nevében.. ÍJ. Hát bizony, hogy jól jött volna akkor és ott hirtelenjében, a derült égből támadt szükség idején egy jó öreg szalagos magnó. Ja, hogy azzal nem lehet ide-oda tologatni azt, ami nincs pontosan a helyén? Kényelem? Hö!
(...)
...elkanyarodás tetszőleges irányba...
(...)
Elég arra gondolnunk, mi lenne az emberiséggel, ha teljes jelenkori tudását egy olyan formátumba invesztálná bele monopolikus kizárólagossággal, amely egy előre nem látható, váratlan természeti katasztrófa esetén teljesen megsemmisül rövid idő alatt. Rövid idő lehet akár néhány év is, a kétségbeesés ás a bomlás eltarthat eddig is. Nem, ne csak egy extra méretű napkitörésre gondolj most például, amilyet még nem tapasztalt a Föld civilizációnk idejében, de még ez sem lehetetlen. Elég egy durvább "pole shift", amely után csak pislognánk, hogy akkor most mit és hogyan. (Tudod, vannak azok a halászfaluk az Andokban, többezer méter magasan, bizonyítottan párezer éve még használt halászfelszereléssel, mindenféle vítől jelenleg többszáz kilométernyire...) És meglehet, hogy nem jönne akkor rosszul, ha nem csak az elektromos áramon alapuló rendszerekre támaszkodhatnánk, hogy helyreállítsuk a károkat. Az akkumulátor lemerül, fel kell tölteni. A napelem - bármilyen klassz alkotás is - nem örök életű. 
És ha már elhasználtuk az utolsó diódát is és még mindig nem tudunk újat előállítani, akkor meglehet, hogy jól jön, vagy jól jönne - és ez itt most a kérdés!!! - ha a búboskemence és a vetésforgó kapcsolási rajzát elő lehetne kotorni valahonnan...

Nem?

DE!

csütörtök, október 07, 2010

Mai link (Solar)

A Solar Scream a Bare To The Bone-ról. :)

Újkeletű Csernusságom rövid története

Kicsit melóhelyeskedem most. Nem nagyon, csak pár mondat és sztori erejéig. 
Néha én vagyok az elmeintézet Csernusa. Félre ne érts, nem állandóan és nem mindenkivel. Sőt! Sajnos azonban a sors szele néha összefúj mindenféle szemetet is ebbe a lyukba, ahol dolgozom. Egy kis összeállajtás következzék tehát a gyöngyszemekből:


ELSŐ
Munkatársammal nem vergődtek zöld ágra, amelynek nem csak az ő részéről tapasztalható nyelvtudás-beli hiányosság, hanem a másik részről fennálló erőteljes agrár-akcentus is oka volt. Odamentem hát. Negyvenes-ötvenes pár volt.
-Fürdőszobai tisztítószer. - ismételgeti a férfi - Fürdőkádhoz. Für-dő-kád. - Hozzám fordul, felbőszülten. - Tudja ön egyáltalán, mi az a fürdőszoba és a fürdőkád?
-Tud ön olvasni? Ismeri a betűket, kedves uram? Nem kell mást tennie, mint a szemeit szépen saját maga elé mereszteni, mert itt ezekre a flakonokra pont az van ráírva, betűvel, hogy fürdőszobai takarítószerek. Hozzak esetleg olvasószemüveget? Ugyanebben a sorban, a végén jobbra, a medical care-nél megleli... 
(Nem köpött, nem nyelt, kezében a flakonnal csendben elsomfordált.)


MÁSODIK
Előző nap volt egy fura sztori, az illető érthetetlenül motyogott két szót, amit én (előttem már 3 másik, kevésbé angolultudó munkatárssal is próbálkozott) "wall filler"-nek értettem. Leginkább vó fila volt. (Képzeld ezt el a legparasztosabb, legíkúszegényebb, borostásan érces hangon, mint Bunyós Józsi Iszapgörcsfalváról, egyenesen a kocsmából, italozás után...) Visszakérdeztem, ez-e az, amire gondolt. Mint egy elmebeteg, csak ezt a két szót ismételgette, többet nem tudtam kiszedni belőle. Nyugtáztam, hogy az, amit én gondoltam, és elirányítottam. Mindenféle "filler" abban sorban van, ha wall fillert keres, az is ott lesz, de ha wood-hoz kell (nem értettem), az is. Később még pár munkatársat megkeresett, végül panaszt tett, hogy senki sem beszél angolul a boltban, beleértve a boltvezetőt. Az is kiderült, hogy a vó fila nem más, mint water filter, azaz vízszűrő, amit mi nem árulunk. (A wall filler meg a falon képződött felszíni lyukak betömésére szolgál, magyarban inkább a glett szót hasnyáljuk, ha jól tudom, ami megint nem magyar szó persze..)

Eléggé megviselt hát, amikor másnap odajön hozzám egy (másik) járókeretes öreg fazon, és ugyanazzal a hanghordozással, mint az előző napi csávó, ismételgeti nekem, hogy "am ka"... (Nem hogy köszönés, de még egy "do you have" sem, csak simán, pucéran a szavak...)
Beletelt egy kis időbe, de kiszedtem belőle - eldöntendő kérdésekkel, amelyekre javarészt nem válaszolt, csak ismételgette tovább, hogy am ka - hogy alarm clock akar lenni a keresett tárgy. Mielőtt elvezettem volna a részlegre, jól leteremtettem: - Artikuláljon, drága jó uram, mert a büdös életben nem fogja értelmes emberi lény (fucking) megérteni, amit mond!


HARMADIK
Nagyon kiakadtam mostanában azon, hogy pillanatok alatt szétzilálnak és teljesen átrendeznek mindent, megrongálnak dolgokat, kinyitnak csomagolást és utána szétszórnak cuccokat - szükségtelen rombolást visznek véghez, amely relatíve elég nagy a (szintén relatíve) csekély forgalomhoz mérten. Ilyen előzmények után jön oda hozzám a hülyeségével, nem használja a szemét, és keresi meg maga a cuccot, hanem kérdez - ráadásul ezt is ostobán. Ilyenkor leteremtem - a lehetőségekhez képest higgadtan és udvariasan, de határozottan. Hát nehogy már a nyúl vigye...!
De a legjobb, amikor személyeskedik, vagy jópofa és vicces akar lenni. Ez öröm a köbön!
Épp a teljesen átrendezett polcot rakom újra. Még jobban bosszant, hogy még csupán délelőtt van, és már most disznóól minden. Erre jön a vén banyája (valami fiatalabb társasággal, tán unokáival), átvág a cuccokon, lever néhány dobozt, majd elkezdi a hajamat buzerálni, hátulról húzgálja. Ó, ő azt hitte, nő vagyok, de olyan szép a hajam, ne vegyem személyeskedésnek, de neki tényleg tetszik, ezt meg kellett mondania. És tényleg, azt hitte, hogy nő vagyok, bár igaz, most látja, hogy van szakállam is (felkacag, láthatólag jól szórakozik saját humorán), de hátulról tisztára nőnek látszottam.
Rá sem nézek, mondom, eléggé szigorúan "na igen, itt ebben az országban elég sok nőnek is van szakálla, úgyhogy méltán kevert össze a másik nemmel". Csak ez után néztem rá, és konstatáltam, hogy azért is hallgathatott el, mert ő is tudatában volt, hogy jónéhány szál szőr mered az ő álláról is. Elsomfordál, de még utána morgok: "Amúgy ez nem állatkert, de még ott is tilos a bentlakók molesztálása és tapizása."


NEGYEDIK
Nem telt el két perc, mire jött negyvenes barátunk, végigmért mindent, de semmihez sem nyúlt, ellenben elég figyelmetlen is volt és szinte a másik irányból közlekedő babakocsival egyidőben rontott a dobozok közé, amelyeket még egy csökkent szellemi képességű újszülött bébielefánt is kikerült volna. Az üres babakocsit nagymama tolta másik irányból, és szintén nem nézett se jobbra, se balra. Igazából semmi dolga nem volt ebben a sorban, csak átvágott. Ezt valószínűleg már akkor tudta, amikor bekanyarodott. De hogy miért választ valaki egy olyan sort, amelynek a közepén a dolgozók épp - munkájukat végzendő - kényszerűségből úttorlaszt képeznek, ahelyett, hogy a szomszédos, totál üres sorban vágnának át, számomra örök rejtély marad.
Először csak a dobozokba akadtak bele (amelyeket márpedig úgy raktunk le, hogy a legkevesebb helyet foglalják az útból, még ikerbabakocsival is el lehetett volna férni), majd pedig egymást lökték fel majdnem, botladozva-esve-kelve, egymásba gabalyodva és egymást egyensúlyi helyzetből kibillentve. Szinte szükségtelen is volt mondanom, hogy "részünkről a megtiszteltetés, hogy a mi boltunkban, ebben a sorban szenvednek balesetet figyelmetlenségükből kifolyólag".


ÖTÖDIK
-ként csak annyit mondanék, az már mindennapos jelenség, hogy valamely munkatársamat megkritizálják a kiejtése, vagy az angol(nem)tudása miatt. Ilyenkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy az illető vajh hány idegen nyelvet beszél, és hogy tudatában van-e a ténynek, hogy akit kritizál, nem csak hogy 3 másik nyelven tud, de még diplomája is van. Ami persze itt, a szigeten nem elfogadott a bennszülöttek által, mert hihetetlenül távol van a kontinens innen. Persze lehet, hogy ettől még létezik, de akkor is meseszerű.


HATODIK
Idős házaspár odajön hozzám, a nő kérdez:
-Van edényszárítójuk? Tudja, az a tálca, amire mosogatás után rárakja a tányérokat és megszáradnak.
-Sajnálom, nincs. Régebben volt ilyesmink, de már majdnem egy éve nem kaptunk hasonlót sem.
Nő a férjéhez, arcán a lekicsinylő sznob arckifejezésével:
-Te, ez mit mond? Te értetted?
Férj:
-Nincs nekik.
Én pedig elbetűzöm... (N-O-W-E-D-O-N-T-H-A-V-E)


Nem, ezek nem általános dolgok. Szerencsére a normális emberek vannak többségében {eladó-megközelítési szempontokból} (egyelőre), és amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, vagy hogy szokják mondani. 

szombat, október 02, 2010

Csirkementés/-mentesítés

Még előző tanévben történt meg a dolog, csak nem írtam ide be valamiért. Egyik nap Viktor ezzel a sztorival állított haza.
Az egyik tanerőnek az autójában valami véletlen folytán elbújt az egyik csirkéje reggel, amit ő nem vett észre, egészen addig, amikor is a jószág az iskolánál kiszabadult, és menekülőre fogta. A vicces az volt, hogy bár fél napon keresztül üldözte népes diák- és tanerősereg, de a megriadt állat valahogyan az épület külső homlokzatán, az emeleti ablakok párkányán talált menedéket, és innen próbálták valamiképp levadászni. 
Később, az egyik tanóra alatt ez sikerült is.
A legviccesebb az egészben azonban, hogy aznap az ebéd valami csirkés kaja volt, és mindenki azt találgatta, a tanári csirke is benne van-e.

Pár dolog, amire nem árt ügyelni, ha költözöl (ÚKÁ szpeszifik')

Már régóta akartam egy ilyesmit összegyűjteni, és most sem készültem jegyzetekkel, szóval nem lesz teljes a dolog, de erre nem is törekednék, mert hát elég sok olyan írást lehet fellelni, ami ezzel a témával foglalkozik... Sokkal inkább saját tapasztalékokon alapuló félírást akarnók rittyenteni.


Környék

Nagyon fontos tisztában lenni vele, hogy a kiszemelt új pecó milyen helyen fekszik, mennyire felel meg igényeinknek. Nem csak a local amenities-re gondolok, hogy ne csak 200km-re legyen egy nyamvadt vegyesbolt, hanem lehetőleg kényelmesen meg lehessen oldani az ilyesmiket, hanem a szomszédságra is. Mennyire hangosak, , , van-e kutya, stb. Amikor megnézel egy pecót egy ügynökségen keresztül, általában munkaidőben tudsz kilátogatni a helyszínre. Elsőre sose kötelezd el magad (még ha ezzel meg is van az esélye, hogy elszalasztod), hanem menj vissza kívülről szemlélődni és hallgatózni más időpontokban is. Például péntek-szombat este. Lehet, hogy szomszédod (leendő szomszédjelölted kifejezés tán jobb lenne) hétköznap dolgos ember és a munkahelyén nyüzsög, haza csak hálni jár, de mi van, ha hétvégén a pokol ördögeivel táncol csűrdöngölőst, miközben idegeid húrjait pengeti? 


Fűtés témája (és szigetelés)

Amikor ide kiköltöztünk, páran mondták, a gázfűtés jobb, mert olcsóbbra jössz ki. Mások a fejüket rázták, az elektromos storage heater szerintük ugyanolyan jó, és csak azért tűnik nagyobbnak a költség, mert nagyobb számot látsz egy számlán, viszont nem kapsz gázszámlát. 
Annyira nem mennék bele ebbe a kérdésbe, mert gázszámlát még nem kaptunk.
A villanyos lakásokat viszont össze tudjuk hasonlítani. Előző költözésünkkor, tavaly novemberben a régi helyen az ugyanolyan típusú storage heatereket ha 3-asig feltekertük, meg lehetett sülni. Az új helyen az 5-ös (összesen 6 fokozat volt) sem volt sokszor elég a fagyás megakadályozásához. Ugyanazon a héten, ugyanolyan külső hőmérséklet mellett. Persze nagyobb lakás, meg minden, de ami szignifikánsabb, és szeles időben sokkal érezhetőbb volt: azon az "új" házon átsüvített a szél, hiába volt double glazing, valahogy a szigetelés elég szar volt. 
Szerintem sokminden szól a GCH, vagyis gas central heating (gáz központi fűtés) mellett. Gyakorlatilag most két tekeréssel meg van oldva, ha hidegebbet, vagy melegebbet akarunk, és a gáz állítólag olcsóbb. (Majd meglátjuk.)

Csak alsó hangon jegyzem meg, hogy ha kettő, vagy több gyermeked van, akkor a bérelt ház szigetelésére is van 100%-os állami támogatásra lehetőséged, érdemes a landlordoddal, agency-ddel megbeszélni (persze előtte a neten tájékozódni). Ha segítség kell, dobj egy mailt, én meg dobok egy linket. Persze mint minden másra, erre is igaz, hogy nem két nap elintézni ilyesmit ebben az országban sem.
(Sajnos a solar cuccok felszerelésére a grant, egyes híresztelések ellenére sem él már, legalábbis egyelőre ilyen tájékoztatást kaptunk...)


Csap

Nagyon sok helyen itt az ÚKÁban úgy van megoldva a kérdés, hogy két külön csapból folyik a hideg és a melegvíz, vagyis nem keverős csapból. Elég kényelmetlen úgy kezet mosni, vagy bármit csinálni, hogy az egyik csapból 80°C-os, a másikból épp fagypont fölötti víz folyik az ember kezére. Megvan a technikája persze, de nem kellemes, na. Szerencsére lehet kapni közösítős keverős zuhanyt, amit csak rá kell húzni a csapra, meg ilyesmiségeket, de ez is egy olyan dolog, amit nem árt alaposan megnézni már előre. Hosszabb távú tartózkodási tervekkel megáldva érdemes egyeztetni a landlorddal és lecserélni a csaptelepet keverősre...

Csap témában kiegészítés, mert ez kimaradt:
CSAKIS ITT ANGLIÁBAN lehet ilyen keverős csapot találni, amilyen a mi konyhánkban van - szerintem. Ha a meleg- és a hidegvizet is megnyitod egyszerre, az eredmény ugyanis nem kellemesen meleg, vagy langyos víz. Nem! Ami a kezedre folyik, a vízsugár egyik felén forró, vagyis a forrásponthoz közeli hőmérsékletű, a másik fele a fagypont fölött pár Celsius fokkal... Ha nem hinnéd, szívesen megmutatom... :D Elég bizarr érzés, na.
 
Locations of visitors to this page