szerda, december 29, 2010

Jelmagyarázat II.

Vedd kezedbe a sorsod, és 30 fölött is mosolyogj!

Jelmagyarázat I.

A melóban van néhány ilyen, alapértelmezettként spicliségre buzdító falragasz is, mert hát az indiai-pakisztáni "kultúrkörben" (miben???) ez teljesen természetes dolog.
 
De nézzünk néhány alternatív magyarázatot!
1.) Ha ilyen torz az arcod, akkor disabled-ként baromi sok benefitet igényelhetsz az államtól.
2.) Viszont a plasztikai műtét is rohadtsokba fog kerülni.
3.) Az orr helyett füllel rendelkező küklopszok aranyat érnek!
4.) Egy kis pénzért bárkinek szívesen átrendezzük az arcát!

vasárnap, december 26, 2010

Özvegy Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - X. rész

Mammutok szent karácsonya


A Boldog Sabbath adásában, melyet gúnyolóik nemes egyszerűséggel csak a Szomorú Csütörtök Terrorszervezet Szervezett Agymosásaként tituláltak, Lengyel János főlelkész, szemében egy kiizzadott, mesterkélt könnycseppel, és pállott szájjal próbálta közönségét meggyőzni módfeletti igazáról.

szombat, december 25, 2010

Nyelvhasználati-helyesírástalansági kórkép-kesergő

Hitványítsd el a nyelved, ó, magyar, mert ugyan ez a legutolsó kincsed, amelyet megkíméltek - eddig - ellenségeid, és már inged-gatyád a bankokéi, kölcsönre vetted, és ugyan csak ez maradt meg neked, de ne értékeld akkor se! Mert sikk, és legyen is sikk a neten flegmáskodni! A facebookon nyugodtan postolj hitvány magyarsággal - és persze ostorozz bármit, csak épp ne a saját igénytelenségedet!

péntek, december 24, 2010

Bol Kar

Mézga-újmagyarul kívántam fentebb, itt lentebb meg a Mekong Delta dalával. Bol Kar!

A nap dumája

"Az onkológia a nagybácsik fölkutatásával foglalkozó tudományág?"

szerda, december 22, 2010

Ha a Star Wars egy ötvenes évek-beli sorozat lett volna...

...akkor minden másképpen alakult volna, a karakterek megjelenésétől a betűtípuson és a cselekményen át a tálalás módjáig. Körülbelül valami ilyesmi.

szerda, december 15, 2010

Politikai helyzetelemzés - korrektül


Azok számára, akik szerint "odakintről te csak ne politizálj", most legszívesebben a középső ujjamat mutatnám, de nem leszek vulgáris; inkább (vélhetően) kedvencüktől idézem, az ország helyett a blogomra vonatkoztatva: "Akinek nem tetszik, el lehet menni!".
Na szóval, elnézést a bevezetőért azoktól akik nem ekként vélekednek.
Ezt a helyzetelemzést nem én végeztem idekintről, hanem valaki másnak a gondolatai, de nagyon érdekes dolgokat mond. Érdemes végighallgatni. A két rész összesen nincs húsz perc, szóval nem rabolja el a fél életedet, viszont a tisztánlátáshoz ELEMI információkkal szolgál.

kedd, december 14, 2010

Álomfejtők rémálma :)

Az álmok eléggé személyes dolgok. Megvan a maguk sajátos, személy-specifikus szimbólumrendszerük, de még így is sok dolgot meg lehet tudni egy-egy személyről, ha elmondja, mi mindent álmodott össze. 
Nem kell aggódnotok, szubjektumokat csak szűrve teszek közzé egy ellenséges érzelmű emberkékkel is megáldott (vagy megátkozott?) fórumon, mint az internet eme szűretlenül látogatható szigete. 
De azért, hogy ne maradjatok mosolyognivaló nélkül Ti, akik nem ellenséges érzelmektől vagytok vezérelve és nem a leszólnivalót keresitek, megosztok néhány gyöngyszemet - egyelőre kettőt. Szerintem egy "hivatásos álomfejtőnek" is feláll a hátán a borsószőr és sikítva elmenekül, ha ilyesmiket hall, amilyen dolgokat néha sikerül összeraknia tudatalattinknak...

Elsőként egy néhány évvel ezelőtti eset következzék. A megértéshez szükséges körülmények a következők: ekkor még tagja voltam a Solar Screamnek, de már a NoiseFieldnek jónéhány éve nem, velük nem is tartottam a kapcsolatot. 

Koncertre készültem, fellépni a Solarral. Ennek ellenére a NoiseField egykori basszusgitárosa, Attila segített Trabantjával, hogy eljussak a koncert színhelyére. Valóságban persze nem Trabantja volt, de ez az álmodóm számára épp mellékes volt. Hogy, hogy-nem, bepakoltuk a koncertmotyóMat az autóba - náluk, majd az ódon kovácsoltvas kapu kinyitásával bíbelődtem. A díszítések marcipánból készült rózsák és egyéb más virágok voltak rajta, helyenként egy-két zamatos szőlőfürt is ott fityegett. Ahogy visszaszálltam a kocsiba, már megint szállhattam ki, mert az úttesten keresztben 5-10-20 méterenként újabb és újabb kovácsoltvas kapuk állták utunkat, mindegyiket ki kellett nyitni, majd újra bezárni, véges-végig a pécsi Szigeti úton. 
A sokadik után Attila javasolta, hogy majd ő egyedül megbirkózik a kapukkal, én menjek a járdán, gyalog, ott nincs kapu, és így gyorsabban odaérek. Kipattantam az autóból, mely időközben egy ötvenes-hatvanas évek-beli Mercedesszé változott (a küllős króm felnire meg a többi csillogó krómra is emlékszem), átugrottam a sövényt, amely az úttestet a járdától elválasztotta, és bármely cukrásznak a becsületére vált volna, olyan finom fehéres tejszínes tortából készült, mindenféle díszítésekkel és marcipánokkal és csoki, mandulareszelékekkel, gyümölcsdarabokkal. A járdán a szembejövő bicikliseket kellett kerülgetnem, egyikük egy postás volt, huszárruhában, pödört bajusszal, oldalán a postástáskával. A sövény néhol az úttest irányában kitüremkedett félkör alakban, helyet adva a fáknak. Egy ilyenbe húzódtam a huszár-postás elől - egy másikban pedig egy hajléktalan aludt a fa mellett, ruhája makulátlan középkori zsákvászon-dizájn.
A járdán folyton félre kellett állnom ezek miatt a biciklis fickók miatt, mégis sokkal gyorsabban tudtam haladni, mint a vaskapuknál mindig megállásra kényszerülő autó. Hátranézve egy idő után már nem is láttam. 
Hamarosan megérkeztem - nem a koncerthelyszínre, hanem - egy olyan épületbe, amely vegyesen volt börtön és iskola egyben, persze a két funkció az épület két szárnyába különválasztva. Valahogy golyózápor közepette feljutottam arra az emeletre, ahol Viktor fiam osztálya tanult. Kihívtam a teremből, és beszéltünk egy lépcsőforduló-szerűségnél, a legfelső emeleten. Mellettünk hatalmas szappanbuborékok lebegtek el felfelé, mindegyiknek volt egy arca, kémlelték a terepet. Időnként a tanteremből géppisztolyhangok és gránátok robbanása hallatszott. Amikor ettől már nem hallottuk rendesen egymást, Viktor hátrakiabált, hogy "csend legyen már, hagyjátok abba!". Csend lett. :D
Miután megbeszéltünk valamit, amire csak homályosan emlékszem, hogy olyasmi volt, hogy hol és mikor találkozunk a többiekkel, én kiléptem magabiztosan az ablakon. Az épület másik feléből, ahol a börtön volt, rácsos, de üvegtelen ablakokon karok nyúltak kifelé. Átmásztam néhány épületen, tetőről tetőre ugrálva, időnként pókemberként a falon tapadva mászva. A tetők és a falak mind márványszerű kőből készültek, vagy azzal voltak borítva. Egy darabig még a buborék-jelenség követett, mindenhol szálltak felfelé (mintha a földből jöttek volna), aztán ritkulni kezdett, de nem szűnt egy darabig még.
Hamarosan az utcán találtam magam, amelynek a burkolata szintén ilyesmi kőből volt. 
Megkérdeztem egy arra járó, botjára támaszkodó idős embert, mennyi az idő. Az a botját felkapva, azzal mutatott egy a levegőben a fal előtt lebegő toronyóra felé szótlanul, majd a botba rejtett géppisztollyal szétlőtte az órát, aztán mintha mi sem történ volna, csendben, a botra támaszkodva továbbállt. Az óra, mintha lufiból lett volna, rajzfilmjelent-szerűen leeresztett, de nem repült el, csak ott lebegett tovább töttyedten. Nem emlékszem, mennyit mutatott.
Ekkor egy Ford Transit anyósülésén találtam magam, amellyel furcsa, addig sosem látott környéken kanyarogtunk. Idővel valahogy a sofőröm eltűnt és magamat találtam a volánnál. A váltó vacakolt, néha nehezen kapcsolt. Diáklányok mentek az út szélén, fiammal egyidősek. Megálltam, megkérdeztem tőlük, merre kell menni, hogy a sulihoz jussak. (Valamiért vissza akartam menni.) Megmondták, és én bár nem arra mentem, mégis hamarosan megérkeztem - a volt általános iskolámhoz, amely természetesen csak részlegesen hasonlított valóság-beli megfelelőjére, és teljesen más volt, mint az az iskola, ahol az imént jártam. Ezután a suli folyosóinak labirintusában való hosszas bolyongás következett, de valami irdatlanul hosszan. Először a tantermek helyett mindig vécébe jutottam, nagyon sok vécé volt. A folyosó egyik felén az egymás mellett levő ajtók mind klotyóhoz vezettek. (Nem, nem kellett pisilnem.) Aztán megtört az átok és bejutottam olyan tantermekbe, amelyekben a padló helyén homok volt, egy másikban fű és kerti tó - a második emeleten, és egy katolikus pap csendre intett és levetette a lábbelit mindenkivel. Utánam is sokan érkeztek, főleg felnőttek. Mindenkinek csöndben kellett figyelnie a kerti tó közepén egy kis szigetpúpon valamit, vagy valakit de azt az előttem állók eltakarták előlem, szóval nem tudom, mi volt az. Próbáltam kideríteni, de aztán meguntam és mentem tovább - mezítláb. Valahogy egy hatalmas körfolyosós udvar következett, amilyen soha nem volt abban a suliban, majd valahogyan a második emeletről az alagsorba jutottam, ahol egy rock-kocsma üzemelt. Hatalmas sziklák voltak a díszítőelemek. (Itt már volt rajtam bakancs megint. Út közben kinőtt.)
Itt egy-két nagyon régi zenészismerőssel is találkoztam. Hirtelen felbukkant Attila is a cuccal, amit a Trabant-Merciből hozott, és kiderült, hogy ő is fellép aznap este. 
Itt már majdnem filmszakadás volt, valakikkel beszélgettem, félre kellett állnunk, hogy betoljanak egy rohadtnagy fehér hangversenyzongorát, amelynek a kerekes lábainak a díszítőelemei mintha tortából lettek volna; de később a koncertből is emlékszem még olyasmire, hogy a basszuserősítővel kellett a dobot megtámasztani, mert különben csúszott előre. Ja és olyan káosz volt zenekartagok tekintetében, hogy csuda. Ismerős zenészekből dobos gitározott, énekes dobolt, és hasonlók. A legjobb az volt, hogy olyan zenekartagokkal is játszottam, akiket nem ismertem. Egyikük - akárhogyan helyezkedtem, nekem háttal volt, nem tudtam, ki az, csak hogy nem ismerem. És a dalokat sem ismertem, nem tudtam mit játsszak. 
Itt volt a végleges filmszakadás.
Egy álomfejtéssel is foglalkozó ismerősnek elmeséltem poénból (akkor még több apróbb részletre emlékeztem {és szerintem most mintha egy-két főbb részeseményt is kihagytam volna, de az emlékek megkoptak}), és mondtam neki, erre varrjon gombot. Válasza ennyi volt: kell neked ennyi hülyeséget összeálmodni? :D



A második történet még 94-ből való. Rádiótelefonról még csak hírből sem hallottam. :P Jó, lehet, hogy hallani már hallottam, de senki közeli ismerősömnek nem volt.
Egy nagy társaságban voltam, össznépi kajálós buli volt, sokakat ismertem is, de voltak ott ismeretlenek is - és egyszer csak megszólalt a telefon valahol. Klasszikus irodai telefoncsörgés volt, amilyet pár évvel korábban a társadalombiztosítónál dolgozva nap mint nap hallottam. Egy ideig nem zavart, de egy idő után keresni kezdtem, honnan jöhet a hang (sehol semmi hasonló), és mondani kezdtem egy-két a közelemben álló emberkének, hogy vegyék már fel a telefont, nem igaz, hogy nem hallja senki. Mindenki értetlenül nézett rám, ők nem hallották a csörgést. Ez ment egy darabig, aztán már szinte kiabáltam, hogy meghallják, hogy csörög a telefon, de senki rá sem bagózik. Mindenki úgy nézett rám, mint egy őrültre, vagy mint egy szentségtörőre, hogy megzavarom a bulit, de senki sem hallotta a hangot. 
Hirtelen képi váltással homokdűnék között, a sivatagban találtam magam. Az a rohadt telefoncsörgés viszont még folytatódott. Kétségbeesetten forogtam körbe-körbe, hogy megtudjam, honnan a francból jöhet a csörgés, de csak nem sikerült semmi mást meglátnom, csak körös-körül a homokot. Civilizált világnak híre-hamva sem, sehol. Forgolódtam egy jó darabig, aztán elindultam az egyik irányban, hátha a homokdomb mögött látok valamit. Az a rohadt csörgés meg csak folytatódott. A homokban tök nehéz volt járni, belesüllyedtem boka fölött, és alig haladtam. Felértem a dobtetőre, de amögött is csak sivatag, végeláthatatlanul. A telefon meg csak csörög, csörög, kitartóan...
Ekkor ültem fel az ágyban, és nyomtam le az ébresztőórát, amelynek telefoncsörgésre igencsak emlékeztető hangja volt. Mint megtudtam, aznap reggel nagyon sokára sikerült felébrednem, szólt a vekker vagy öt-tíz percen át is. :D

hétfő, december 13, 2010

Ma reggeli szösszenet

Boti ma reggeli dumája:
Mindenki az asztalnál, mama tányérján egy megkent kenyér feküdt árván, míg neki még egy-két percig nem volt érkezése hozzányúlni. Egyszer csak Boti megszólal (ahogy ő szokta néha hallani a  kérdést hozzá intézve):
"Mama, te dísznek kérted azt a kenyeret?"

Ma esti linkajánló :)

Besenyő Pista bácsi a Holdon
http://www.youtube.com/watch?v=TJd3PQs_KZc&NR=1

és Besenyő IV István
http://www.youtube.com/watch?v=0sWpnfYDt84&feature=related

vasárnap, december 12, 2010

Világképrombolás I. - Kozmikus villamos, avagy kerékpárral a Tejúton; hitrendszerünk gyökérvégződései infratávcsövünk legvégső nagyításában

Sokáig gondolkodtam, hogy hosszabb postba írjam-e a témát, vagy több rövidebb legyen. Szerintem nem fogom túl rövidre szabdalni, az túlságosan tudománytalan lenne és veszíthetne a téma komolyságából, én pedig nem szeretném bulvár irányba terelni a dolgot - inkább egy kicsit összegyúrom a mellékszálakat. Csapjunk bele egyből a lecsóba, nosza!



Hogy miért is van szükség minderre?

Mai társadalmunkban, és az egyénekben egyaránt nagyon sok olyan automatikus reflex működik, amelyek gyökerei homályba burkolóznak. 
Rágd át ezt a mondatot, mert ez lesz az alapja mindennek, ami most következik.
Társadalmi elvárások nehezednek ránk, erkölcsi, dogmatikus szabályrendszerek, amelyektől még senki és semmi sem lett jobb, csak minden egyre kuszább, komplikáltabb, nehezebb és stresszesebb. Noha könnyíteni hivatottak a terheket, mégis plusz terhet rónak mindenkire.
Ezen társadalmi elvárások, kimondatlan hitrendszerek irányítják mindennapjainkat, de egyáltalán nem vagyunk tisztában vele, hogy honnan erednek. Megnevezhetnénk a kollektív tudattalant akár, de ez a feltevés is legjobb esetben féligazságokból táplálkozik és az érvelés így több sebből fog elvérezni.
Évszázadokon, másfél évezreden keresztül a kereszténység dogmatikája határozta meg az emberek gondolkodását a világnak ezen a felén. Ez sajnos egy nagyon fontos szál lesz az egész szövevényben.
Ne csak a hétköznapi élet dolgaira és a vallásra gondoljunk, hanem a tudományra is, mert az is szenvedett tőle jócskán.
Több nagy-nagy dogmánk a mai napokban pedig a kereszténység elnyomásából felszabadult "tudomány" nevében pusztít, tulajdonképpen ugyanolyan hatékonysággal.
A probléma gyökere ott keresendő, hogy "tudósaink", akár csak az "egyház", nem nyitottak értékrendjük újragondolására és dogmáik eldobására. Ugyanolyan dogmatikus rendszert építettek ki, amilyenben "az egyház" vergődik. Épp úgy "rétegződik" "a tudományos világ" is, mint "az egyház". Ugyanúgy dogmarendszerekkel operál és kirekesztősdit játszik. Ugye neked is beugrott a kérdés mindjárt az elején: melyik egyház? Az "egyháznak" most melyik szegmense? Melyik rész-szekta?
A legszebb, amikor az új eredmények nem kérdőjelezhetnek meg bizonyos, "már jól lefektetett" alapokat. A válaszhoz kell igazítani és átszabni a kérdést, mert a válasz már előre kész van. Ha ez az eredmény jött ki, számold ki újra! Ha megint ez jön ki, akkor pedig ne beszéljünk róla! 
Bizonyos tudományos kérdésekben pedig - és ez ám a fából vaskarika - ugyanez a haladásképtelenség és bebetonozottság, melyben "a tudomány" fetreng állóvizében, a keresztény egyház dogmarendszerén is alapul egyidejűleg. Ezt a viskót bizony az előző tákolmány tetejére építették fel, csak a kosz már annyira betemette, hogy azt hitték a tetőre, ez még a földszint. Most ott lapul a mélyben egy másik düledező viskó. És ennek kellene megtartania. Szép kilátások!

Na haragudjatok rám, de hamarosan borulni fog a talaj, mert ezt a koszos szőnyeget fogjuk most kirántani azok alól, akik rajta gubbasztanak. Kicsit piszkosak lesznek majd az elődeik által ezen szőnyeg alá behordott kosztól, de semmi gond - a rendrakás ezzel jár. :)



"A civilizált tudós primitív iratokat fordít"-póz

Mai tudásunkkal az ókor kezdetére datálható időszakból fennmaradt írásokról készült újkori fordítások(!!!) az alapjai sok ókori civilizációról alkotott mai képünknek. Amit a sumer, egyiptomi, indiai, kínai, stb. civilizációk tündökléséről és bukásáról, hétköz- és ünnepnapjairól MA tanulsz az egyetemeken, sokszor 18-19., vagy kora 20. században készült fordításokon alapul. A fordítók (high-tech!) gőzgépet láttak már, esetleg kezdetleges benzinmotort. Repülőgépet például tutira nem. Maghasadásról nem is hallottak, esetleg az jutna eszükbe a szóról az akkori "tudósoknak", amikor a barackmag véletlenül félbehasad, miközben táplálkozol.
(Hallom már a kételkedő hangokat, nekik üzenem, nem muszáj ezt olvasnod.)

Konkrétum:
Rámájaná

1893-ban (!!!) Hermann Jacobi német professzor lefordította szanszkritről németre.
De nem ám rendesen, sorról sorra, ahogy illik. 
Ezt az úriembert nagyban befolyásolta a korszellem. Éspedig oly módon, ahogyan bárkit befolyásolt volna a 19. század végén. Például ha a szöveg egy olyan mennyei kocsiról írt, amely nagy robajjal és mennydörgés közepette emelkedett a magasba, melynek hatására megreszketnek a hegyek, lángba borítja az erdőket, mezőket, házak tetejét, akkor ezt a leírást úgy kommentálta: "valószínűleg egy trópusi vihart értettek ezen". Ja. Meg amikor komplett műszaki leírásokat adtak közre, akkor is, mi? 
Szóval nem sorról sorra, hanem komplett, számára feleslegesnek tűnő egységeket kihagyott a műből, amelyek helyére ilyen tudományos, tiszteletteljes mondatokat helyezett el: "értelmetlen fecsegés", vagy "ezt a helyet nyugodtan ki lehet hagyni, csak fantazmagóriák vannak benne".
Tudósnak nevezhető, aki a jelen korban így jár el?
És mégis, hogy lehet az, hogy az általa "fordított" iratok képezik alapját, vagy akár csak szerves részét bármiféle oktatás-közeli dolognak???

Kicsit ugorjunk, de a Védákhoz még visszatérünk hamarosan.

Zecharia Sitchin, aki sumerül és akkádul olyan folyékonyan olvas, mint te a népszabadságot, A 12. bolygó című könyvében leleplezi az egyik legirdatlanabb félrefordítást, amit valaha is alkothattak ferdítők, és ami annyira égbekiáltóan befolyásolta egész nemzedékek - beleértve jelen korunk társadalmát is - gondolkodásmódját, ahogyan sikerült neki. Mégpedig ez a félrefordítás jóval a gőzgép előttről származik.
A Biblia ide vonatkozó, héberek által átvett passzusaiból is ismert történetből kiindulva elmeséli a sém szó hányattatásait.
A ma rendelkezésre álló szövegekben többek között Bábel tornyának történeténél olvashatjuk, hogy az építők sém-et akartak szerezni maguknak. Ezt hírnévnek ferdítették, dicsőségnek. Sok keresztény szektában a mai napig megideologizálják ezeket a sorokat, és a saját dicsőségünk kereséséről, mint valami istennek egyáltalán nem tetsző, legrosszabb rosszról beszélnek, amit isten már az ókori Babilonban is megbüntetett. Az erkölcsi prédikációk hatékonyságára most nem térek ki és nem fogok arról vitát nyitni, ez mennyire hasznos, avagy sem, viszont a sém-et sok más nép képeken is megörökítette.
Érdekes módon, a kevés nyilvánosságra kerülő korabeli kép kivételével mindenhol egyértelmű: a sém-be emberek (azaz az istenek, mindenesetre emberalakok) szálltak be, és elrepültek vele. 
A sém-mel az istenek ereszkedtek le a Földre. Azt is lehet tudni, honnan, a sumerek elmondják. Ja, hogy a fordítást nem adja közre senki a "tudós" nép közül? Hát, ez már így vagyon.
(Jelen esetben a vagyon szónak egyéb jelentése is kapcsolódik.)
Többet veszítenének vele a "tudós" urak, ha közreadnák. A presztízsüket mindenképpen.

És a sumerek tudtak például azokról a  bolygókról is, amelyeket a 20. században fedeztünk fel. (Ugye milyen röhej így olvasva látni? Méghogy mi fedeztük fel! Piha!) De erről már korábban is írtam.

Vissza a Védákhoz. 
A sém-re a szanszkrit nyelvben sok más szó is él, érdekes módon. Talán mert a Védák a legkiterjedtebb ősi írásgyűjtemény, és korántsem volt olyan könnyű a változékony szájíz szerint átformálni, mint ahogyan az a bibliával oly sokszor megesett a történelem során? Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy nem olyan képlékeny erkölcsű népek őrizték, akik ezt hajlandóak lettek volna megtenni? Erről sem nyitok vitát (a véleményem sejthető, majd később megindokolom).
Ebben az irathalmazban találhatók komplett leírások is a különféle "repülő kocsikról". Volt olyan, amely csak a légkörben repült, és volt, amellyel a világűrbe is ki lehetett merészkedni.

De hogy ne csak az én szavaim álljanak itt...



Repülő szerkezetek többezer évvel ezelőtt

Csak említésszerűen: a bhodzsai Szamarangana Szutradharában 230 soron keresztül a repülő gépek alapvető konstrukciós elveit magyarázzák meg. A mi helikoptereinkhez hasonlóknak írják le őket, különösen jól manőverezhetőek, akár levegőben egy helyben képesek megállni. A leírások bár nem elégségesek ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen belőlük egy ilyen szerkezetet, de az ismeretlen szerző ezt meg is indokolja: nem tudatlanságból közöl hiányos információkat, hanem azért, hogy a visszaéléseket megelőzze. A légtérhasználat már akkor is privilégium volt.

A Visnu-puránában olvasható:
"Miközben Kalki még beszél, az égből leereszkedve két, a naphoz hasonlóan fénylő, mindenféle drágakőből készült, magától mozgó kocsi érkezik meg eléjük, melyeket fénylő fegyverek védelmeznek."

Ruman Vat király egy jumbo jet nagyságú vimánával rendelkezett:
"A király és a hárem személyzete, sőt minden városrész tisztviselője is beült a mennyei kocsiba. Elérték az égboltot, és a szelek útját követték. A mennyei kocsi átrepült a szárazföld és az óceánok felett, azután Avantis város felé vette az irányt, ahol éppen ünnepélyt tartottak. A vimána megállt számtalan bámészkodó szeme láttára, akik az égi kocsit csodálták. A király kiszállt, hogy jelen lehessen az ünnepségen. Rövid látogatás után a király ismét elindult."

A Rig-Véda azon himnuszában, ahol az Asvina testvérpár vimánájáról beszélnek, olyan részleteket is közölnek, miszerint háromszög alakú volt, háromemeletes (trivrt), három pilóta vezette (tri bandhura), behúzható kerekei voltak, és könnyűfémből készült, amely aranyhoz hasonlított. Folyadékokat is tartalmazott, "madhu" és "anna" nevűeket, amelyek üzemanyagként szolgáltak, de ezeket a szavakat a szanszkrittal foglalkozó tudósok nem tudták lefordítani.A vimána játszva elrepült a Holdig és vissza, de a Földre leszállva mindig hatalmas lármát csapott.

Ennél még érdekesebb a Mahábhárata. Ebben nem csak különös járművek, de high tech fegyverek is felvonulnak egy, a Trójai eseményeket megörökítő görög eposzhoz hasonló történet köntösében.
A történet érdekessége, hogy bár sokáig a tudósok ezt is ugyanúgy meseként kezelték, mint a görög rokonát, de ahogy Trója romjait megtalálták, ugyanúgy az ebben szereplő városok romjait is sikerült felderíteni. A történet végét ismerve, ahol is olyan fegyvert vetett be az egyik fél, amely a köveket is megolvasztja, senki sem csodálkozott túl sokáig az elüvegesedett kőzeten, amely a helyszín egyik ismérve.
Egy kicsit most ugrok és nem untatlak a repülőgépek részletes és hosszas leírásával (a magyar népmesék végére jellemző "aki nem hiszi, járjon utána" mondatot tudom ellőni) - egy Matali nevű "sofőr" többször is felbukkan Ardzsúna mellett, akit a harcra felkészítendőleg elvisznek egy az űrben valahol távolabb levő bázisra, ahol is öt éven keresztül sajátítja el a különleges fegyverek és repülő szerkezetek használatát - egy zavarba ejtő részlet valahonnan középről:
XLIII. szakasz: "És Indra égi városa, ahová Ardzsuna megérkezett, elragadó volt és a 'Sziddhák'-nak és 'Csaranák'-nak pihenőhelyül szolgált. És Ardzsuna megpillantotta a mennyei kerteket, melyekben mennyei zene szólt. És azután ott fenn, ahol sem a Nap, sem a Hold nem süt, ahol tűz nem ragyog, hanem minden a saját fényében világít, más égi kocsikat is látott Ardzsuna, égi kocsik ezreit, sorokba rendezve helyeiken, amelyek képesek voltak bárhová eljutni a vezető akarata szerint. És azután kocsik tízezreit vette észre, amelyek minden lehetséges irányba repültek. A csillagok, amelyeket lent a földön a nagy távolság miatt olyanoknak látunk, mint a lámpácskák, valójában hatalmas nagy égi testek."
Erről mit lehet mondani?
Tényleg csak képzelődtek ezek az ókori indiaiak? 
Nem, barátom, nem lehet azzal védekezni, hogy repülni akartak, mert látták a madarakat, és képzelgéseiket vetették pálmalevelekre. 
A madarak nem okoznak irdatlan lármát fel- és leszálltukban.
És épp hogy a primitív embernek azt kellett volna feltételeznie, hogy odafent a Nap és a Hold erősebben világít. Ez lett volna idelentről logikus számukra. 
Nincs ebben semmi "pszichológia" és egyéb hókuszpókusz. Ezek az emberek tényleg ott fent jártak és saját szemükkel látták a "parkolót" és a forgalmat - odakint az űrben.

A kérdés itt azonban az, hogy hogyan reagál ezt olvasván az ember. 
A fordító reakciója eléggé általános. Keresztény neveltetést kapott, még gyerekként elmagyarázták neki a zsidók által Babilonból eredeztetett genezistörténetet, miszerint isten hat napon keresztül alkotta meg a Földet és benne az embert - ez a teremtés csúcsa, végkifejlete, az egész világegyetem középpontja. (A templom mögötti kis gödör pedig a körző helye még akkorról, amikor előrajzolták a Földet...) Ami ezen kívül esik, az nem létezik, vagy rosszabb: egyenesen az ördögtől van.
Valójában viszont az emberközpontú bibliai teremtéstörténet sokkal későbbi keletkezésű, mint ez az irathalmaz Indiából, és sokkal későbbi még annak a "kiválasztott népnek" az ősatyjánál is, akiről néhány fejezettel később írnak ugyanabban a bibliában. De hát valahogyan csak kellett csinálni maguknak múltat, nem lóghattak csak úgy a levegőbe, ha már kiválasztották őket...

A zsidók Babilonban szedték fel azt az asztronómiai ismereteken alapuló rendszert, amely a megközelítő pontossággal 365.25 nap hosszúságú évet hétnapos egységekre osztja fel. A genezistörténet hétnapos átszabása is ekkorra tehető, a zsidók Babiloni fogsága előtt nem létezett az a része sem a szentírásuknak. Érdekes sztori, hogy hogyan nyúlták le más népek hagyományait, mítoszait és állították be sajátjuknak (figyeld meg a szlovákok hőseinek kifejlődését a magyar történelem hőseiből, hogy hogyan nyúlják le, ha hagyjuk - ugyanez a forgatókönyv, csak a héberek kicsit korábban csinálták; az irakiak ma már bajosan tudnák visszakövetelni magukénak ami onnan származott), de ez majd egy külön post témája lesz, ahogy a naptárrendszer mai állása és eredete is.

Visszatérve Ardzsunához...
Nem csak repülő szerkezetekkel van tele az emberiség régmúltja...


Atomrobbanás a szent iratokban

J. Robert Oppenheimer, aki nélkül nem robbant volna fel az első atombomba a huszadik században, érdekes dolgokat mondott.
Először is, fura módon a Bhagavad Gitát idézte:
"Ha ezer Nap ragyogása robbanna egyszerre az égbe, az lenne hasonló a Hatalmas/Magasságos ragyogásához..."
Vagy pedig, ahogy 1965-ben nyilatkozta a tévében:
"Tudtuk, hogy a világ nem marad ugyanaz ezután. Néhányan nevettek, mások sírtak. A legtöbben elcsendesedtek. Nekem bevillant a sor a hindu iratból, a Bhagavad Gitából; Visnu megpróbálja meggyőzni a Herceget, hogy tegye meg kötelességét, és hogy hatást gyakoroljon rá, felölti felfegyverkezett formáját és ezt mondja: "Most magam váltam Halállá, világok elpusztítójává." Gyanítom, így vagy úgy, mindannyian ezt éreztük és gondoltuk akkor."

Érdekes a párhuzam a hindu iratok és az atomrobbanás között?
Nézzük ezt az esetet...

"Parancsára Ardzsuna kilőtte a fegyvereket, amelyeknek ereje a pusztítás megakadályozásában rejlett. A fegyverek magasra repültek a levegőben, és lángok törtek elő belőlük, melyek ahhoz a nagy tűzhöz hasonlítottak, amely a földi élet végén elemészti majd a Földet. Meteorok ezrei hullottak az égből, a vizek állatai és a szárazföldek élőlényei reszkettek a félelemtől... A Föld megreszketett. Ebben a pillanatban az akkor élő leghíresebb bölcs, Vjásza közeledett... Nyomatékosan azt tanácsolta, hogy a szabadjára engedett fegyvert Aszvathama vonja vissza. Ha nem teszi meg, Ardzsuna erre a fegyverre 'brahmasztrájával' fog válaszolni, amely soha nem véti el a célt. Ha ez megtörténne, tizenkét évnyi szárazság szakadna az országra. Ardzsuna tudja ezt, és az emberiség javának érdekében eddig várt azzal, hogy ily módon mentse meg magát. Aszvathama ezért haladéktalanul vonja vissza fegyverét és váljon meg a 'drágakőtől'... Aszvathama ezt mondta: '...ez a csalhatatlan fegyver minden meg nem született gyermeket meg fog ölni...' Ezért minden gyermek holtan jött a világra."
És ez nem az egyetlen rész ebben a könyvben, amelyben halálos sugárzásról van szó:
Mahábhárata ötödik könyve:
"Úgy látszott, mintha a Nap körben forogna. A fegyver izzásától megperzselt föld támolygott a forróságtól. Az elefántok megégtek, és vadul rohangáltak össze-vissza... A tűz tombolása úgy döntötte ki a fákat soronként, mintha erdőtűz lenne. Lovak és harckocsik égtek el, olyan volt, mint egy szörnyű tűz után. Kocsik ezrei semmisültek meg, azután mély csend ereszkedett a Földre. Iszonyatos látvány volt. Az elesettek hulláit a rémisztő forróság megcsonkította, már nem is látszottak embereknek. Soha azelőtt nem láttunk ilyen borzalmas fegyvert, soha nem is hallottunk korábban ilyen fegyverről. Olyan, akár egy sugárzó villám, a katasztrofális halál hírhozója, mely hamuvá tette Vrisni és Andhaka valamennyi hozzátartozóját. A szétégett testek felismerhetetlenek voltak. Az életben maradottaknak kihullott a hajuk és leesett a körmük. A cserépedények ok nélkül széttörtek, az életben maradt madarak fehérek lettek. Rövid időn belül mérgező lett az élelmiszer. A villám leereszkedett és finom por lett belőle."
"Még a meg nem született gyermekek is meghaltak anyjuk testében."

1945-ig nem tudhatta senki (a hivatalos történelemtudomány szerint), hogy az atomrobbanás mivel jár. Senki sem tudhatta, hogy az élelmiszer mérgező lesz, hogy az életben maradóknak kihull a hajuk és leesnek körmeik. Ezt senki ki nem fundálhatta mindaddig, amíg saját korában nem tapasztalta meg ezeket az eseményeket. Itt nem irodalomról, fikcióról, a fantázia szárnyalásáról van szó. Egyértelmű, hogy ezek a dolgok megtörténtek. Persze ha ezt elismerjük, azt is elismerjük egyidejűleg, hogy világegyetemünk felépítése mégsem azonos azzal a csudaszép emberközpontú képpel, amit eleddig festettünk róla magunknak.

Indiai geológusok, akik a dvárakai víz alatti romokon végzett vizsgálatokban közreműködtek, olyan falmaradványokra bukkantak, melyek kőzetüvegesedés nyomait mutatták. A kő igencsak magas hőmérsékleten olvad, és bár ilyen megüvegesedés máshol is előfordult már, de ennek okaira mindmáig nincs értelmes magyarázat. Legalábbis a keresztény gondolkodásmóddal megvert tudomány világában, amely a konstans fejlődést feltételezi és a primitívből halad mindig a fejlett, civilizált felé...
(Dváraka pedig az istenek harcának színhelye volt.
Ha valaki vallásos révületében Krisnát tiszteli isteneként, egy tömeggyilkost állít be istennek, aki atombombával tömegpusztított.)

Ideje tehát felülvizsgálni geocentrikus világképünket és megbarátkozni a gondolattal, miszerint az ember egyáltalán nem a fő vonulata annak a dicsőséges teremtési procedúrának, amely hat nap alatt csapta össze hozta létre az évmilliárdok óta táguló világegyetemet. Meg kellene végre vizsgálni, hogy tartható-e a hipotézis, miszerint a Föld valóban az egyetlen lakott planéta közel-s-távol az Univerzumban, vagy egyáltalán a Naprendszerben.
És ehhez ki kellene dobni azokat a "kutatási eredményeket" is, amelyeket egy igencsak kontrollált, pénzügyi és egyéb függőségben tartott, mesterségesen monopolhelyzetbe állított kormányzati műhivatal tár megrendelt "tudományos" precizitással a nyilvánosság elé.
Mert aki valóban komoly kutatói munkát sejtve hisz a marsi távirányításos autócska legendájában is, az bizony igazi ajándékokra ne nagyon számítson az idén se a Mikulástól, vagy a Jézuskától! Annak magának kell ilyesmiért felülnie a kozmikus villamosra, vagy végigbicikliznie a Tejúton.






Forrásmegjelölés: 
Ezen postban Erich Von Däniken: Az istenek űrhajósok voltak, továbbá Zecharia Sitchin: A 12. bolygó című munkáiból merítettem, a Védákból származó idézetek fordításainak forrásait az említett könyvek közül az előbbiben lelheted meg. Egyébiránt pedig a Google a barátod... ;)


Prognózis:
Sumer sorozat következő fejezete, az emberiség eredetéről; Bibliai mesék és egy kiválasztott nép eredete

szombat, december 11, 2010

A nap mondása - kannibálos

"Magyar emberevés közben nem beszél!"
(Antal gyerekek)

szerda, december 08, 2010

KPS Years 3 and 5 Carol Concert at St Thomas' Church

Most érkeztünk haza róla.
A templom belülről leginkább egy fura padokkal szerelt iskolai osztályteremre emlékeztetett (furcsa belmagassággal persze), padlószőnyegezett, ám puritán berendezésű. Hatalmas ablakain semmi függöny, vagy sötétítő, és ezzel megvan a maga egyéni hangulata. A gyerekek ügyesek voltak, ügyesen énekeltek, felolvastak, mindenki kitett magáért. :)
Ímhol a brosúra amit kézhez kaptunk az elején:




Ami meglepetést okozott nekem személy szerint, az a lányom kiejtése volt. Szerintem nem mondanád meg róla, hogy nem őshonos bennszülött. Irigylem is érte... :) Még az igazgató is gratulált és mondta, büszkék rá. :)

vasárnap, december 05, 2010

Szolgaállati közlegény

Az utóbbi időben ellaposodott ez a blog. Ez nem kérdés volt, vagy vitatható megállapítás, hanem kőbe véshető tény.
Ez okból kifolyólag befejezem. 
Nem, nem a blogot.
A sekélyességet.
Még emigrációnk megkezdése előtt, odahaza elindítottam két "sorozatot", egyiket a sumerekről, másikat az ókori Kemet egyik időszakáról. Ezek bizonyos okokból félbeszakadtak, de most hamarosan folytatom.
Továbbá kiegészítem egy új sorozattal, melynek VILÁGKÉPROMBOLÁS lesz a címe. (Ugye mindent elmond?)
Lövöldözni fogok a szent tehenekre. Csak úgy fröcsögni fog a szenttehénvér a szenttehénlepénnyel együtt az arcotokba, hogy csúszik a lábatok alól majd a talaj és rálevitálhattok egy tudatosabb szintre, ahol a maszlagot tovább nem kajáljátok. Oké? 
Mert megérdemlitek.
És ezt vehetitek fenyegetésnek is! :)
Természetesen a fikció is továbbgyűrűzik és már előkészületben Özvegy Koponyányi Jenőné újabb kalandjai, továbbá hamarosan sci-fi írások is várhatóak Hortenzique Malabo főszereplésével.
És hogy azért a "szabadidőmet" hasznosan is kihasználjam, egy új zenei project is körvonalazódik.
Na hát ha ezt ilyen szépen beharangoztam, és még eddig olyan nesze-semmi-fogd-meg-jól jellegű a dolog, egy érdekes cikket hadd ajánljak a figyelmetekbe a Pilis közeléből:
http://www.kincseslada.hu/pilis/content.php?article.108

Eme postnál is utólagos kiegészítéssel élek:
A kommentálás ezután is erőteljes moderáláson fog keresztülmenni, a nekem nem tetszőket továbbra is törlöm. Mert ilyen despota vagyok és kész. 

péntek, december 03, 2010

A "Nissan Micra Attitűd" (kórkép?)

Autószerelő ismerőstől tudom, hogy egy Micra főnyeremény a spórolós embereknek. Így a nagy gazdasági válságban pedig úgy mindenkinek. Nem hogy nem eszik sokat, de ha szervizelni kell, sem kényszerít túl mély pénztárcába nyúlásra. 20-30 fontnál nem kell többet költened egy nagyobb szervízre sem, ha csak az anyagot nézzük. Részletekkel nem untatlak, meg annyira nem is jegyzeteltem. Kicsi motorja van, nagyon keveset eszik.
Eddig pozitív a kép, ugye?
Nem tudom, hogy ez a spórolásos dolog-e az oka, vagy ezen túlmenően van még valami, de az éremnek van egy nagyon másik oldala is.

Ugyanis ha egy nap kiakadsz a vezetni nem tudó szigetlakóktól, ha az úton cseszték fel az idegrendszered, akkor ehhez 98%-ig biztos, hogy volt legalább egy Nissan Micra sofőrjének is köze. 
Ezt a kijelentésemet hosszú kutatómunka előzte meg, ugyanolyan ez, mint a csak-bajuszos emberekkel kapcsolatos megfigyelésem. Tőlük még nem volt soha semmi száz százalékosan oké. (Ez a megállapítás a rövid hajú, szakáll nélküli egyénekre vonatkozik. Eddig száz százalékban beigazolódott - és nem csak nálam.)

Ha például egy "halszálkás" parkolót nézel végig, az biztos, hogy a hosszú, nagy autóval közlekedők nem lógnak ki, de a rövid, kicsi kocsik, mint a Nissan Micra, igen.
Ha az előtted haladó a sebességhatár alatt 5-10 mph-val közlekedik (és a forgalmi helyzet miatt nem lehet megelőzni), akkor tuti, hogy Nissan Micrával van dolgod.
Az ilyen sofőr a körforgalom előtt akkor is megáll, ha annyira tiszta a terep, hogy a sziget széléig ellátni, és sehol egy autó a környéken. Nem, nem csak lassít. Megáll.

A minap nem tudtam a drivewayről kiállni a cégnél egy ilyen kisautó miatt. Dupla vonalnál leparkolt (megállni is tilos), a driveway közepén. Legjobb. Nekem meg sietős lett volna. Ráijesztettem a sofőrre, és nekifeszültem, hogy kicentizve alig két centivel mellette húztam el a dögöt. Természetesen rögtön ott termett és neki állt feljebb. Még akkor is, amikor felhívtam a figyelmét bakijára és javasoltam, hogy jogorvoslatért forduljon rendőrhöz. 

De ettől az attitűdtől eltekintve is úgy gondolom, ha egyedül élnék, sem vennék Micrát. Egyáltalán nem praktikus. Nem igaz az, hogy könnyebb parkolóhelyet találni vele, mert anno a kombi Lagunával is mindig sikerült és a Micuval sem vagyok soha bajban. Viszont ha bevásárlás van, tudok hova pakolni. És ha egyedül élnék és időnként barátaimmal mennék erre-arra, sem kéne szégyenkeznem, hogy valaki nem tud olyan kicsire összepréselődni guggoltában, hogy beférjen. 
Hát ennyi.

Ítéletidő az ÚKÁban :)

Igen, a szmájli a cím végén igenis fontos!

Téli gumit nem kapsz ideát a szigeten. "Úgysem lesz rá szükséged!"
Ebből, nomeg persze az angol gondolkodásmódból egyenesen következik, hogy mihelyst leesik akár csak két centi hó is, már megbénul az ország.

Érdekes szó ez a megbénul
Mert egyfelől az eredeti jelentéstartalmát tekintve is igaz. Iskola bezár. Szerintem a tanarak csak azt várják, hogy mikor esik le akár csak fél centi is, szeretnének maguknak egy-két szabadnapot beiktatni. Már vetődnek is. De nem csak a tanarak, minden réteg. Nem kell melóba menni, lehet hivatkozni arra, hogy "ugyan, főnök, hogyan tudnám elhagyni a kérót ebben az ítéletidőben???"...
(Ezt a feltevésemet igazolni látszik a bolt mai forgalma is. Szombatonként szokott ennyire tömve lenni...)
Buszok nem mindenhová közlekednek.
Persze ettől függetlenül annyi sót szórnak széjjel, amennyit Karthago sem látott elestében. Hadd egye ki a cipőd, ruhád, autókereked. =)

De a legjobban mégis az autósok bénulnak.
Akik egyáltalán ki mernek merészkedni a dirveway-en, azok görcsösen szorítják a kormányt, és aggodalmas tekintettel, gyanakvóan figyelik ezt a bizarr fehér anyagot, ami felülről szivárgott az utakra és olyannyira csúszóssá tette őket, hogy csak na. Nem is mernek 10-15mph-nél gyorsabban menni. 
Hiába veszel télbiztos, összkerekes járművet! Hiába tudsz finoman is gázt adni, hogy ne pördüljön ki minden kerék (ők nem tudnak!), óvatosan fékezni! Hiába tudnál akár 40-nel (ez kábé km/h-ban 60) menni biztonságosan! Ez nem fog összejönni! Mert ott fognak előtted tökölni a szigetlakók. Hogy legfőképp kik, azt a következő bejegyzésben fogom vesézni. Van egy réteg ugyanis, akik igencsak hajlamosak az ilyesmire... 

Ja, igen, nem említettem amit a hírekben úgyis hallhattál fél füllel (már ha hallgatsz-nézel-olvasol ilyesmit). Reptérbecsukás, vonat-nem-menés, satübbi. 
Hát, aranyos egy hely.
Aranyos egy mentalitás.
Főleg, mint amit itt sokaknál látni, pl. a szomszédban (amúgy is iq-ban "gazdag" réteg, legalábbis egyik irányban); autók a ház előtt egész nap, mindenki otthon, senki sem mozdul ki - valószínűleg a tévé elől.
Belegondoltam, milyen lenne így élni. Meg hogy kik azok, akik így élnek, így gondolkodnak.
És tudod mire jutottam?
Ők jobb is, ha nem mennek ki az utakra.
Jobb lenne, ha soha nem mennének ki az utcára.
Akkor sem, amikor szavazás van....... (Sajnos olyankor megteszik...)

szerda, december 01, 2010

Seggfejeknek áll a világ?

Sok látens seggfej jár-kel a világban körülöttünk, róluk nehéz első ránézésre megmondani a tutit. Meg kell várni, amíg megszólalnak. Akkor viszont minden kiderül.
Nem úgy, mint ennek a fiúnak az esetében... :D

A legszebb (?) karácsonyi ajándék...

...lehetett valakinek, amiről most szó lesz, mégis az emberek többsége fújjogni fog. :D

Szóval, így karácsony előtt, hogy nálunk a boltban egy hónapja tombol a láz és naponta többször is lemennek ugyanazok a karácsonyi nóták, volt időnk kielemezni egyiket-másikat. Többek között ezt, amely George Michaeltől származik, és biztosan minden kedves olvasómnak beugrik.
A lényeg, hogy lelepleztük, miszerint valószínűleg a rögzített verzió nem az eredeti lehetett.
Tudni kell persze a részletekhez, hogy George nem teljesen "hagyományos" szexuális beállítottságú, és mint a bulvárlapokból köztudható (az ahelyütt szokásos sekélyességgel, részlet-információk mellőzésével), hogy van neki férje.
Szegény tinilányok, akik a nyolcvanas évek közepén, e dal felbukkanásakor merészeltek benedvesedni, és hősünkre mint mintaférfira tekinteni, nem is gondolták, hogy ezt a dalt nem is biztos, hogy lánynak írta. Próbálták az időközben asszonyokká érett akkori kamaszlányok elképzelni magukat Michaellal, aki egy tökéletes szerető. És nem gondolták volna, hogy a valóságban egy ilyen szituációban szegény Michael gyomrocskája forgott volna a gondolattól, miszerint férfi a nővel???..., mint az állatok???

A kezdő sorok többszázadik hallgatásakor azonban feltűnik, hogy van egy olyan rím, ami csak a harmadik és negyedik verssor között van meg. 

Gy.k.:
Last christmas
I gave you my heart.......... (?) {nem rímel}
But the very next day
You gave it away

Hogy feltűnhessen neked is, kiemeltem.
A day és az away szépen rímel.
Valószínű azonban, hogy a cristmAS-ra is rímelt az eredeti, őszintébb, és vágatlan verzió.
És valószínű, hogy ASS-ra végződött...

...vagy csak ennyi volt?

El lehet képzelni a producer arcát, amikor Michael a stúdióban, energikusan, egy szókimondó, új stílus, és az ebből később befolyandó dollár-milliók ígéretével elkezdte énekelni, pont őfelé fordulva, hogy "Last christmas I gave you my ass, but the very next day you fucked it away"... Nem akart szégyenben maradni. Meggyőzte hát Michaelt, hogy egy darabig még hallgatnak viszontagságos kalandjaikról. Mondjuk legalább a későbbi esküvőjükig. Vagy még azon is túl, amikor ezen a blogon majd egyszer nyilvánvalóvá válhat a nagyközönség számára is. :D




Utólagos kiegészítés-fokozás:
Feltételezhető, hogy a "tell me baby, do you recognize me?" sor nem véletlenül került bele. 
"A baby" - normális kultúrkörülmények között - természetes, hogy felismer. 
Akkor miért beleírni?
Csak nem lehet, hogy George-unk már korábban is szeretett nőnek öltözni? Tán a buzibárban?

Kvíz II. / reklám (fingos malac)

Kapható nálunk egy ilyen gyöngyszem is. Háziállatokat ábrázoló két db bögre, amelyek egymás tetejére rakhatók, és a tetején-alján látható fél-állatok imígyen egészet adnak ki. 
Ennek a malacnak azonban a feneke mögötti tyúkláb kicsit furcsa következtetésekre is adhat okot.

(Farty piglet :P)
A kérdés tehát: 
Mit csinál a malac a képen?

Vegyen ön is FINGOSMALAC-BÖGRÉT! :D 

vasárnap, november 28, 2010

Öntsünk ismét tiszta vizet a pofákba!

Már megint innen-onnan megkaptam néhány édes beszólást, tudod, úgy félmondatok formájában, ahogy a legnagyobbat lehet utóbb röhögni az illetőn, illetve a szituáción, mégpedig abból az aspektusból, hogy mennyire tájékozatlan is, aki bélyegez.
"Nem elmenni kell, hanem idehaza megmutatni..." blabla
"Nem az a tökös gyerek, aki elmegy, mert nem bírja, hanem az, aki kitart."
Kicsit árnyaltabban meg valami olyasmi is volt, hogy hát ő kolbászt ehet és pálinkát ihat, sőt gyönyörű magyar lányok fenekét stimmölheti az utcán, de hát ennek az a magától értetődő ára, hogy ott kell élni, gyakran több műszakot is végigdolgozva, ott adózni, stb.
Máshonnan egy még frappánsabb mellékmondat annál is frappánsabb jelzős szerkezetével kaptam meg, hogy mivel én gyökértelen vagyok, könnyen beilleszkedtem máshol is.
Ja, én, gyökértelen. De legalább nem ilyen gyökér, mint aki ezt mondta.
És akkor még olyan toldalék beszólások, hogy én innen kintről ne politizáljak.

Na akkor kezdjük,
(Nagy levegő, sóhaj, távolba révedő tekintet, véletlenül sem akar ránézni a reménytelen esetre, akinek magyarázni szándékozik, mert akkor most itt hagyja a gépet és nem lesz post...)

Bizonyára tudod, engem gazdag, izraeli származású szülők neveltek fel hatalmas birtokukon, amelyet a te apukádtól loptak el az államosításkor, és ezenközben kozmopolita neveltetést kaptam.
EGY FRÁSZT!
Az igazság ennek pont az ellenkezője! Hogy mennyire voltunk mindig is csórók, arról tudnék mesélni, de inkább nem teszem, mert nem vagyok rá büszke. Nem is szégyellem. 
De tudod, amikor felnőttem, sem lettem gazdagabb.
Forintosítsak? Biztosan loser listára kerülök vele, de a nettó fizum a három műszak pótlékával együtt is, a kijövetelünk előtti hónapokban valahol nyolcvan és kilencvenezer szép, ropogós, konvertibilis (!!!) magyar forintot tett ki. Ha ezt beszorzod kettővel, akkor megkapod, miből kellett a távfűtés-számlán kívül a gyerekek iskoláztatásán túl, úgy általánosságban a mindennapokat megoldani. Autó? Felejtsd el! Előre jutási lehetőség? Nulla. Az utolsó melóhelyemen 8 és fél évig húztam, úgyhogy ne a kitartás hiányát ródd fel! Tényleg nem volt kiút. 
Azaz hogy volt, és mi ezzel a lehetőséggel éltünk.
Mert azon túlmenően, hogy ez az ország, ahová kijöttünk, a családosokat sokkal jobban támogatja (feltéve persze, hogy dolgozol is, mert anélkül nincs ilyesmi), hosszú felkészülési idő is fekszik a dologban. Sokan kijönnek nulla nyelvtudással, vagy úgy, hogy a helyi sajátosságokról semmi információjuk sincsen. Hát a mi esetünkben nem így áll az ábra.

Még a nyolcvanas évek közepe-vége felé, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve szüleim elkezdtek beszélni arról, hogy mi hamarosan nekivágunk a világnak, és a kommunizmusnál sokkal élhetőbb berendezkedésű Ausztráliában fogunk majd élni. (Tudod, előtte Ausztriában volt egy tábor, stb-stb.)
Ők pár hónap múltán ejtették a tervet - ilyen-olyan indokkal. Én viszont ezen felbuzdulva elkezdtem angolul tanulni. S mivel időközben sok víz lefolyt a világ összes folyóján, kezdő szintről kicsit tovább fejlődtem az évek során. 

Sokáig pihent az eredeti terv, hogy vegyük nyakunkba a világot. Főleg, hogy az úgy nevezett rendszerváltással úgymond elmúlt a kommunista világ. (Odabentről nézve tényleg úgy tűnhet, de gyere ki és nézd innen!) Ha olyan jó lett itt is minden, akkor boldogulni kell tudni itt is. Szóval sokáig úgy voltunk vele, mi magunk próbáltunk lebeszélni bárkit a váltásról...

...míg be nem telt a pohár.

A fent nevezett munkaviszonyomat felmondhattam volna - hasonló másikra. 
Ó, hogyne, tovább is tanulhattam volna, mondod. Elvégre már mindenkinek van diplomája, aki számít. (Te hülye sznob!)
Khm. 
Szóval, akkor most próbáld elképzelni! 3 műszak, 4 gyerek. Oké, először nem mindjárt 4, de akkor is. Család. Apuci-anyuci nem tud segíteni, mint nálatok. Nagymamát a gyerek baromi ritkán lát... Kezded fogni? Na akkor most egy vizsgaidőszakot próbálj elképzelni így. 
Ehhez hozzávesszük, hogy nincs vezető beosztásban semmi ismerős, vagy rokon olyan cégnél, ahová jó lenne bármiféle diploma. Tudod előre, senki sem fog cipőkanállal beerőszakolni sehová a friss diplomáddal. Egyedül meg a papír, mondd, mit ér? ;)
Szerintem túltárgyaltuk.
Öö, itt most nem említettem, de természetesen magától értetődik, hogy ettől függetlenül az engem érdeklő témákban folyamatosan képezem magam, és szerintem akad olyan terület, amelyen ha valaki papírral bír, az nem biztos, hogy több tudással rendelkezik... ;)

Szóval ott állsz a nyolcvan-kilencvennel, mondjuk 2008 karácsonya előtt, és beüt a távfűtés elszámoló számla a maga csekély 95ezer forintos összegével, melyhez egy darab csekket is mellékeltek. Fizetési határidő egy hét múlva. Megoldási képlet? A közgázos diplomáddal biztosan többfélét is össze tudsz most dobni. ;)
Gyerekek jövőjét hogyan biztosítod? Ott van négy gyereked. Ráadásul az egyiknek cipő kell, a másiknak kabát. Hö?

Hát akkor tartsál ki csak szépen, barátom, Magyar Földön, mert az élet bár kemény, de szép. És úgy szép, ha zajlik. ;)

Szóval én most itt úgy vélem, hogy a havi kétszer 80-90e HUF és a havi 2.5-3e GBP között van némi (nagyságrend-beli) különbség. Nem csak annyi, amennyit elsőre kiolvasol belőle úgy matematikailag.

Amúgy pedig egy pécsi gitáros pózer csávó szerint - idézem - "Anglia szar. Ne menj oda!"
Ő is megpróbálta. 
Állítólag (ő mondja) jobb az angolja, mint az enyém. (Lehet, de leiterjakabja is akad - a szerk.)
És nem volt, aki vette volna Londonban a muzsikáját; amit ő tolt. Zenélni ment ki a lelkem, aszitte, mindenki hasraesik Steve Vai magyar hangja előtt. Csakhogy itt minden utcasarok egy szoba-Malmsteent rejt, és már csömör van belőlük. 
Ja, mert el kellett volna menni tán dolgozni? 
Anglia szar. Itt dolgozni kell? Bazeg! Az szar!
Ja, hogy ha dolgozol, akkor meg lehet élni? Hogy van a munkának becsülete? Meg lehet élni belőle? Nagyobb szabadságot biztosít, mint az odahazai élet? Van esély a gyerekeidnek fejlődni? Van jövőjük? Kilátás, perspektíva? Olyan, amilyet az az ország nem tudott volna megadni nekik? Soha? Vagy csak egy generáción, vagy kettőn belül? És még ott a ha?

Tudod, én egy kicsit irigylem a gyerekeimet.
Szerettem volna, ha az én szüleim kihoztak volna annak idején. Ha nekem is ilyen lenne, vagy lett volna ennyi idősen a kiejtésem, mint nekik. Ha ekkora perspektívát kaptam volna. De én nem kaptam. Viszont úgy érzem, ez a minimum, amit megadhatok nekik. És örülök, hogy megadhattam nekik.

Kozmopolita vagyok?

Nézd, egyik nap, ha olyan kedvem van, a török takeawayből eszünk kebabot, a másik nap indiaiból tikka baltit. Like-olom néha a török barátunk linkjét, ha tényleg tetszik. Vannak muszlim ismerőseim is. Beszélgettünk vallásról is. Meg akartak téríteni, persze sikertelenül. 
Nem érzem magam kozmopolitának. Akkor sem, ha ezt mondod rám. 

Szép az az ország.
Szeretem.
De nem tudok élni benne. 
Megélni benne.
Most nem.
Tudnék, de ahhoz sokmindennek változnia kellene.
A változás (talán) elkezdődött, csak marhára elkésett. 
Kábé húsz évet.
Vagy még többet.
Tudod, ha 1990-ben került volna a Jobbik kormányra, és amit ígértek, be is tudták volna tartani már akkor, most teljesen másképp festene az ország. És én nem idekintről írnám ezeket a soraimat.
És ki tudja, ha most megvalósulhatna, amiről ők beszélnek, akkor húsz év múlva tán gondolkodnék a hazatérésen, mert akkorra helyreállnának a károk, amiket évtizedek tudatos rombolása eredményezett.

Mennyi erre az esély?

Csak tarts ki, barátom! Ne nevezz pesszimistának, de szerintem nem két nap van hátra az élhető világig...

szombat, november 27, 2010

Kvíz I.

Kreativitási gyakorlat az elmúlt hétből.

NeJ mint a földszinten hányók koordinátora, valamint én mint az emeleten hányók fő-koordinátora, az alábbi feladványt intézzük:


ALAP SZINTŰ FELADVÁNY:
Milyen háztartási eszközöket tudsz ágy melletti hányós lavórrá/vödörré alakítani egy olyan háztartásban, ahol csupán 2 felmosóvödör van, amiből az egyik a felmosáshoz továbbra is szükséges, de a család összesen hat tagú, és mindenki ágya mellé szükséges egy?


Megoldáshoz rendelkezésre álló idő: a következő hányós-rohamig terjedő időszak.
(Egyáltalán-nem-optimális esetet feltételezve az egész család egyszerre hány.)


HALADÓKNAK:
Az előzőleg összehányt ruhaneműk ezen idő alatt kerüljenek mosógépbe, valamint felmosás és szőnyegtakarítás, egyidejűleg.


PROFIKNAK:
Próbálkozzunk esetleg több ismeretlenes másod- és harmadfokú egyenletek megoldásával, valamint versírással (szigorú stílus-megkötés és témameghatározás mellett), a haladó szintű feladat megvalósítása közben!

péntek, november 19, 2010

Özv. Koponyányi Jenőné vérnyugdíjas kalandjai - IX. fejezet

Kísérletkastély-város

Dr. Koponyányi Kálmán professzor e napfényes délelőttön a laboratóriumában serénykedett. Épp egy - számára - érdekes vegyület tulajdonságait elemezte ki, asztalán egyre csak gyűltek a dugóval lezárt fiolák, végezte kísérleteit, és bőszen jegyzetelt. Ő özv. Kopnyányi Jenőné és megboldogult Jenő bácsi nagyobbik gyermeke volt, s bár késői gyermekként érkezett, mostanra már ő is térd fölött benne járt a korban. Ősz haja erősen ritkult már, és feje két oldalán ordasan kitüremkedett. Mindehhez szódásüvegtalp vastagságú szemüvege társult, mely vonásait olyannyira komollyá varázsolta, amilyen a Blikk április elsejei száma lehet.
Az asztalon sorjázó üvegcsék egyikét természetesen nem vette észre, hiszen a könyökén neki sem nőtt szeme. Newton a hibás, hiába. A vegyület azonban a törött fiolából gyorsan kiszökött, s hamarosan sűrű köd lepte be a labort. Fuldokló köhögéssel felpattant és feltépte az ablakot.
Hegytetőn trónoló házának ablakából a füst szép lassan csordogált, megállíthatatlanul zúdulva a mit sem sejtő városra.

Ahogy levegőhöz jutott, kissé beljebb ment volna ismét a laborba, de még nem tisztázódott benne, honnan jött ez a füst. Csak akkor kezdett gyanakodni, amikor helyben topogva konstatálta, hogy talpa alatt üvegszilánkok aprózódnak még tovább a színes kőlapon. Amikor lehajolt, nem akart hinni a szemének.
'Szent isten!' - kiáltott fel - 'Vagyis miket beszélek, hiszen csak a hülye tesóm, a teológus Béla hisz ilyesmiben, én csak a tudományban hiszek! Jóságos tudomány! Most aztán minden a feje tetejére fog állni!!!'
Eme szavait úgy kell értelmezni, hogy a fiolából az emberiségre rászabadult vegyület egyik hatása pontosan az, hogy az emberek összekevernek bizonyos dolgokat tőle.

Kanyi Jani nem nagyon szeretett rádiót hallgatni, most azonban kórházi szobatársa jóvoltából kénytelen volt. Az illetőt Hirtelen Szigfridnek hívták, és krónikus kétoldali hipermelankóliával szállították be. Épp a ZsuzsiFM-re tekert, ahol hírek következtek. Előtte azonban ez szólt:
'Kedves hallgatóink! Pontos időjelzést adunk. Tíz óra harminc perc. Pont.'
Ez Kanyi Janinak sok volt. Az ágytálért nyúlt. Az előzőt alig öt perce rakta tele.

Az elkövetkező néhány órában máris éreztette hatását a szer. Először csak a városban, aztán továbbterjedt szélirányban az ország távolabbi területeire is. Ahová elért a kórság, mulatságos dolgok történtek. Nem telt bele két óra, s a templomokban a kereszteken hirtelen piros ruhás, nagy szakállú, kövér emberek figurái kezdtek lógni az imádat tárgyaiul, míg a gyermekek számára meggyötört testű mártírt öntöttek csokoládéból, aki a szánkón pöffeszkedő húsvéti nyulakat tolta maga előtt, s jártában - valami véletlen folytán rászakadt - kereszt-gerendát vitt vállain. A bíróságon az ügyészek védőbeszédet mondtak, az ügyvédek pedig követelték védencük messzemenőkig történő elmarasztalását, és a legszigorúbb büntetések kiszabását. A melósok az építkezéseken rohanva felvették a munkát, a mérnökök pedig szerszámot ragadtak. A boltosok maguk töltötték ki a panaszkönyvet, a vásárlók pedig cuccaikat a boltban leadva, a pénztárnál az ellenértékért tartották markukat. A politikusok igazat kezdtek beszélni, a bankárok és "nagytőkések" pedig a legjótékonyabb emberekként osztogatni kezdték vagyonukat. Amikor tetőfokára hágott a fejetlenség, a bankok minden tranzakcióért fizetni kezdtek, a munkaügyi központ pedig megtelt önmagukat "egyáltalán nem jóravaló, de azért nem roma, hanem cigány"-nak nevező emberekkel, akik azonnali hatállyal munkát követeltek, valamint segélyeik folyósításának leállítását. Szóval teljes lett a káosz.

Özvegy Koponyányi Jenőné ebben a pillanatban surrant be a város közepén álló kórházba, Kanyi Jani szobája után kutatva. Mivel szenilis napot tartott, vagyis megjátszotta az emlékezetkihagyósat, ezért szándékosan nem emlékezett rá, hogy áldozata egy karcolás nélkül megúszta, és így az intenzív osztályon kezdte keresni. A fal mentén lopakodott, és ha jött valaki, gyorsan a ruhafogas, vagy a székek mögé bukott, ahol gondosan megvárta, amíg az illető tovatűnik.
Természetesen ma meglehetősen zavarták a különféle orvosi berendezések zajai. Több szobába be is ugrott és le is kapcsolt egyet, s mást. Ettől persze görcsbe rándult az emelet: az orvosok lóhalálában ugráltak szobáról szobára, rohantak a vészhelyzetet jelző hang- és fényjelzés irányába.
Szép lassan közeledett, emeletről emeletre haladva, míg egyszer csak az egyik szobába bepillantván meg nem látta áldozatát, amint az az ágytálat emelte be takarója alá. Karjából felfelé lógott az infúzió csöve, egyenesen a palackig.
Sz. Irén néni kommandósokat meghazudtoló szakmai tudást csillantva lopódzott észrevétlenül az ágy mellé, ahol megcsapta az irdatlan vizeletszag. Kanyi Jani épp ürített odafent az ágyon.
Sz. Irén most elgondolkodott. Eddig minden simán, terv szerint ment. Eltervezte, hogyan jut be. Most jönne a neheze. Rá kellene beszélnie a pácienst, hogy este jelenjen meg Dr. Draculánál. Épp csak ezt elfelejtette előre megtervezni. Most latolgatta a lehetőségeket, s közben hallgatta a folyékony muzsikát.
Nem jutott eszébe semmi. Hogy időt nyerjen, kibámult a folyosóra. Egy takarítónő épp kiöntötte a folyosó közepére a koszos felmosóvizet vödréből.
Óvatosan, halkan elkezdett kotorászni a retiküljében. Hamarosan egy laposüveg került elő. Ügyelve arra, hogy észrevétlen maradjon, felegyenesedett, majd a laposüveget az infúziós palackkal gyorsan kicserélte. Kanyi Jani nem vett észre semmit. Annyira hozzá volt szokva már, hogy a nővérek folyton cserélgetik a palackokat, hogy fel sem tűnt neki az ilyesmi.
Sz. Irén néni, miután visszalapult az ágy mellé, tovább töprengett, hogy hogyan vegye rá a távozásra az ifjút. Hamarosan azonban elmélkedését egy teli ágytál zavarta meg, melyet a fejére helyeztek. Igyekezett nem kiborítani. Sajnos nem sikerült.
Annyira felbosszantotta az eset, hogy elhatározta, dolgavégezetlenül hazasomfordál.

Erre azonban csak jóval később kerülhetett sor.
Sz. Irénnek ugyanis a múltkori eset óta, amikor álmában találkozott a világűr szélhámosával, időnként időbecsípődése képződött. Olyan ez, mint amikor egy gyors kamion maga után sodor egy-egy falevelet az út széléről, s az bukdácsolva követi egy darabon, meg-megállva. A világűr szélhámosa az időgépet Sz. Irén közelében kapcsolta be, és a menetszél időnként ki-kilendítette őt az eset után a jelenből az űrhajó haladási irányában, a múlt felé. Egy-egy ilyen kilendülés eltarthatott bármilyen soká, ő ugyanabban a pillanatban tért vissza a jelenbe, ahonnan kiindult. Számára azonban eltelhetett akár egy-két óra, vagy két-három hét is. Ám ahogy a falevél is ugyanazon kamion után sodródik, úgy Sz. Irén is kizárólag az űrcsavargó után lengett ki a jelenből. Akárhova jutott, mindig ott volt ez az alak is.

Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén vérnyugdíjas most kiborult ágytállal a fején időutazást hajtott végre a régmúltba.
Először nem tudta, hol van. A helyiség elég gyéren volt megvilágítva, de leginkább istállónak, vagy valami gazdasági épületnek tűnt. Mindenhol szalma és állatok, büdösen kérődzve. Az egyik sarokban egy a mennyezetig nyúló, giccsesen feldíszített karácsonyfa. Sok-sok szaloncukorral. A helyiség közepéről azonban gyereksírás hallatszott, majd az űrszélhámos harsány kacaja - valahonnan meghatározhatatlanul felülről.
Hamarosan arámi nyelvet beszélő emberekkel telt meg az istálló, akik ügyet sem vetettek Sz. Irénre és  fején a kiborult ágytálra. Valószínűleg olyat még nem is láttak, azért. Mind a gyermeket akarta látni, aki viszont mintha hologramképként lett volna kivetítve, anyjával együtt. Sosem láttak még ilyen technikai trükköt, és véleményük szerint csak isten keze tehetett ilyen szokatlant.
Amikor a buli és az ünneplés a tetőfokára hágott, egyszer csak felcsendült egy jól ismert dal a karácsonyról. A dal a huszadik századból való volt. Hogy, hogy nem, de egyszer csak mozgó hologramképként felbukkantak az éneklők is a jászol mellett. Fekete férfiak és nők voltak. Az állatok riadtan hőköltek a falhoz, csak úgy, mint az emberek.
'Sok-sok idővel ezelőtt, Harci-sonkában...' - kezdte az éneket egy nő. Érdekes volt egy helységnevet így kiejtve hallani, de valószínűleg így memorizálta a drága, nehogy rosszul ejtse. (Battle-ham)
Az összes fekete esetlenül táncolt, leginkább a gyapot- és cukornád-ültetvényeken elsajátított mozdulatokat ismételve pantomim-szerűen.
Mindenki döbbenten, kikerekedett szemekkel bámult, két személyt kivéve.
Az öreg űrszélhámos, most Jóistent játszva, kezében egy butykost időnként rendesen meghúzva, parázsló szemekkel táncolt. A másik személy Özv. Koponyányi Jenőné Sz. Irén volt.
'Vajon kié lehet ez a sok néger?' - gondolta.
A zenekar ahhoz a részhez ért, hogy
'Ó, uram,
Elküldted a fiad nekünk,
Ó, uram,
Saját magad adtad nekünk'
Az öregből kitört a jókedv a butykos tartalmától, és a távolban karba tett kézzel álldogáló fiához fordulva így ordított örömmámorában, miközben egy szaloncukrot bugázott le a fáról:
'Tyáááááááááá! Hallod, ezek uramnak szólítanak!' - ráhúzott az üvegre megint - 'Vannak négereim! Háhá!'
Sz. Irénben tudatosult: 'Vagy úgy! Az övé mind!'
'Mindegyiknek fadarabot dugatok a valagába naponta! A szövetség jeléül, hogy uramnak szólíthatnak!'
'De apa! Nem ebben egyeztünk meg!'
Arcán az előbbi vigyorból csak annak az árnyéka maradt meg, és kevésbé lelkesen adta meg magát: 'Jó, jó, de amiben megegyeztünk, abból nem engedek! Egy centi ugrik a fütyiből! Csak kár, hogy a lányok számára nincs ötletem...'

Ezen a ponton a falevél, engedve a nehézkedési erőknek, kiszakadt a kamion utáni, kényszerű, új röppályájából. Sz. Irén körül ismét a kórházi szoba sejlett fel, ahol fején az ágytállal felpattant az ágy mellől, és kiviharzott hazafelé.

A professzor az utolsó cseppet is próbálta felitatni a vegyületből. A rongyot pedig, amelybe felitatta, megpróbálta belegyömöszölni egy másik fiolába. Mindeközben a szemeiből egy másfajta vegyületet eregetett: egyre csak zokogott, hogy mekkora veszteség érte.
Hamarosan azonban tudatában homályosan felderengett a gondolat, hogy valami ellenszert kellene a városra szabadítania, mert ez így nem járja.
Hosszas keresgélés és fiókhúzgálás után egyszer csak megvilágosodott.
'Tudom máááár! Az őszinteséget fokozó oldatomat fogom felhasználni. Csak egy kicsit be kell sűrítenem!'
Munkához is látott, hogy kiszámolja, milyen arányúra kell a vegyületet sűríteni. Ezt a műveletet azonban eddig még mindig sikeresen elhibázta. Most csak a tizedesvessző helyét állapította meg rosszul.
Sajnos nem végzett ellenőrző számításokat. A szer már tódult is a városra - százszoros dózisban.

Kanyi Jani szobájában egy tévékészüléket is elhelyeztek a kórházlakók kényelmének érdekében. Most bekapcsolta, és a kora-délutáni műsort kezdte nézni. Alaposan elcsodálkozott. A műsorvezető így szólt:
'Kedves nézőink!' - itt megállt - 'Egy frászt! Nem is kedvesek maguk. Sokszor kapok panaszlevelet maguktól, amiért nem egyszer el is marasztal a homoszexuális főnököm, és folyton zaklat. Maguk csak simán rohadékok. De ez most mellékes. Hol is tartottam? Ja, igen. Utálom ezt a mocskos, rohadt melót, szívesebben köszörülnék én is a gyárban, mint a hülye apám, aki nem vitte semmire, de nem tehetem meg, mert a lakásomra és a kocsimra felvett hiteleket fizetnem kell. Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval most nemsokára a világ legtehetségtelenebb, úgy nevezett humoristája fog következni. Utálom, mint a szart!'
Kanyi Jani megdörzsölte a szemét. 'Biztosan a gyógyszer mellékhatása. Hallucinálok' - gondolta.
A humorista igencsak felzaklatva jött a képernyő elé, és összeszólalkozott a műsorvezetővel. Kis híján verekedés lett.
'Te ne ugass, te homokos!' - replikázott a műsorvezető - 'Felfordul tőled minden jóérzésű ember gyomra!' - azzal szemléltetésül az asztalra is hányt. Ez Kanyi Janinak sok volt, átkapcsolt.
A másik csatornán egy politikus nyilatkozott.
'A választások előtt már tudtuk, hogy nem fog egyetlen ígéretünk sem teljesülni, még csak részlegesen sem, de nem érdekelt minket. Megrendelésre dolgoztunk. A megrendelő mindenképpen megkapja, amit akar, mert van sok pénze. Ha nem bólintunk, keresnek mást. Mi egy dolgot akartunk: a hatalmat az olyan kis szánalmas fogyasztó-báb férgek fölött, mint amilyenek ezt a rohadt műsort is nézik. Ezt a szart amit te vezetsz, kicsi balek!' - mondta először a kamera, majd a riporter felé fordulva.
Kanyi Jani szemei tovább kerekedtek, sőt erre már Hirtelen Szigfrid is odanézett gyanakvóan.
'Mi ez, valami kandikamera?' - kérdezte bizonytalanul.
Kanyi Jani megrökönyödötten a zenecsatornára váltott, ahol élő koncertet közvetítettek egy sportarénából. A dalt ismerte. Viszont a szövege új volt. Eredetileg így szólt volna:

'Nem tudok élni nélküled,
Haldoklom, ha csak rád gondolok,
Hogy miért hagytál eeeeel, hagytál eeeeel' - és így tovább.
Most ez volt a szöveg:

'Akarlak ma este, bébi, vagy bárki mást,
Csak azt akarom, utána mehetsz,
Mert nekem bizony csak az kell, csak az kell... '
Mindehhez úgy gesztikulált az énekes, hogy ne okozzon senkinek problémát megfejteni, mi is az az az
Jani kezdett gyanakodni, hogy rossz gyógyszert kapott. Kikapcsolta a tévét, letette a távirányítót és csak meredt maga elé a levegőbe. Hamarosan azonban hatni kezdett a laposüveg tartalma is és megfordult vele a világ.
Feltűnt még szemei előtt egy koszos istálló benne egy rohadtnagy karácsonyfával, amit négerek táncoltak körbe esetlen mozdulatokkal, melyek a cukornád- és gyapotföldeken szokásos mezőgazdasági munkálatok fázisaira emlékeztettek. Hangosan énekelték:


"A Mari gyermekfia, Jézuskrisztus Karácsony napján megszületett,
És ezért az emberiség örökké élni fog, a karácsony napja miatt..."


Ettől optimista életérzések öntötték el kábulatba zuhanásakor. Utolsónak még felderengett neki: nem ez a néhány néger a Csontos M?





- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -





Az előző fejezetek:



szombat, november 13, 2010

A nap felismerése

(Jéééé, az ott a Nap!)
{Ja, nem!}

A sufni berendezésének ősi, távol-keleti tudománya: 
a FENG SHUFNI. 
:D

Napi idézet

"Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, 
és azt kérdezik: miért? 
Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, 
és azt kérdezem: miért ne?" 
(Robert F. Kennedy)

csütörtök, november 11, 2010

6" Newtonian

Azért csak készült róla kép világosban is. :) A háttérben a másodfokú rendetlenséget, kérlek, nézzétek el! Kösz!
A szemfüles megfigyelő megláthassa, hogy ezen a képen nem kötöttem be a moto'drive madzagját (míg az előző postba betett képen a viewfinder hiányzik)...
Nem ez volt vásárlásnál a fő szempont, de ennek ellenére igaz rá, hogy megy a színe a conservatory-hoz is. Egyébként most összeszerelve itt tartjuk, ami igencsak praktikus. Nem, ne is kezdj bele az ellenvélemény megfogalmazásába! Itt, a szigeten ugyanis egészen másképpen működik az ég, mint odaát a sokkal-nagyobb-sziget kontinensen. Kérlek szépen, a vásárlást mintegy két hét felhős-estés, esős-kaka idő követte. Most pedig beköszöntött az őszi csillagász-kánaán. Ez abban nyilvánul meg, hogy bár nap közben sokszor ramaty az idő, estére azért ki-kitisztulgat az ég is, még ha csak részlegesen is. Szóval résen kell lenni. Az időről még annyit, hogy ma két bevásárlótúrán is voltunk, és mindkét alkalommal száraz időben mentünk be a boltba és amikor kijöttünk is száraz volt (és tiszta ég), ám az autó odakint elszenvedett egy kis "shower situation"-t. 
Viszont jó, ha könnyen mozgósítható, ha erre van szükség. A dobozból előpakolni és összeszerelni minimum negyed óra. Ennyi idő alatt az égen elég sokminden megtörténhet. 
Az eddigi célpont főleg a Jupiter volt (nagyon klasszul nyomon követhető 4 hold mozgása is); valamint az első megfigyeléskor, továbbá ma a Hold. Ezen kívül a Pleiádák (Fiastyúk) is le lett sasolva, viszont a nagyítás akkora, hogy csak részleteiben látható. És persze csak úgy, találomra is célozgattunk már erre-arra. Egy-két objektum megtalálása viszont nehézkesebb, főleg a szabad szemmel nem annyira láthatóaké, hiszen még nem szoktam hozzá, hogy a Newtonian fejen álló képet ad be, és ezért körülményesebb a keresés (még).
A motodrive viszont egyelőre még nem teljesen azt csinálja, amit szeretnék, ezért további kísértetek kísérletek zajlanak a behangoláshoz, hogy az ég mozgását hűen kövesse.
 
Locations of visitors to this page