szerda, december 16, 2009

Új ló, vagy szekér, vagy talicska




Eleddig még nem voltam képes képet produkálni róla, és hát sokakat nem is érdekel... Ők majd nyomják meg a page down-t. :P

Reklám

Míg a tévében Iggle-Piggle és a többiek (Mekapekka? Vagy MeglePegle? Nemtom hogy írják...) szórakoztatják Botit és az épp átvonuló nátha ürügyén átmenetileg idehaza lustálkodó lányt, mi fölnőLtek kedvenc időtöltésünknek fogunk épp hódolni. Hódol atom. Egészségetekre Nektek is! :P
(A képet a nagy interneten leltem fel.)

péntek, december 11, 2009

A siker

Ma este filozofikus hangOlatba keveredtem és majdnem belekezdtem itt egy tényföltáró filozofifikás poszt megírásába, melyben lett volna lepel-lerántás és útmutatás, miértkeresés-okokrabökés, konklúziólevonás, invokáció és katarzis, s mindezt jelenlegi, országelhagyott ki-/bevándorlói státuszunk kiinduló- és gyújtópontjából levezetve. Ez most elmarad.
Ehelyett ezt a szösszeményt osztom-szorzom meg Veletek, én is mailben kaptam:


MI A SIKER?

Egy amerikai üzletember a stressz elöl menekülve egy kis mexikói halászfaluban pihen egy-két napot. Lát egy halász, aki kis csónakjával viszi a partra a fogást. Az amerikai megkérdi:
- Mennyi munkájába került kifogni a halat?
- Két órába, senor.
- És mit csinál akkor egész nap a maradék szabadidejében?
- Sokáig alszom, halászok egy kicsit, játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel. Aztán esténként bebandukolok a faluba, ahol borozgatok és gitározok az amígóimmal.
Mire az amerikai:
- Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból és segíthetek önnek.Ha több időt töltene a halászattal, vehetne egy nagyobb hajót. a megnövekedett zsákmányból pedig további hajókat vehetne. Végül egy egész halászflottája lehetne.
Ahelyett, hogy viszonteladóknak értékesítené a fogást, előbb-utóbb megnyithatná a saját konzerv-gyárát. Ellenőrizné a gyártást és a forgalmazást! Akkor elköltözhetne innen Mexikóvárosba, majd Los Angelesbe, végül New York-ba, hogy megfelelően menedzseltethesse a vállalkozását.
- De senor, mennyi időbe telne ez az egész?
- Tizenöt-húsz évbe. Maximum huszonötbe.
- És ezután mi lesz?
-Most jön a java! -mondja büszkén az amerikai- Amikor eljön az idő, megfelelő időzítéssel bevezeti a tőzsdére a céget, és eladja a vállalatot a nagyközönségnek. Dúsgazdag lesz! Milliomos lesz.
- Milliomos? És aztán?
- Aztán, aztán. Hát nyugdíjba mehet, leköltözik egy kis halászfaluba. Sokáig aludhat, halászik kicsit, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, esténként bebandukol a faluba és borozgathat meg zenélgethet az amígóival...

A Mikulás az Isten!

Ezt a címbéli következtetést alaposan meg kell indokolni.

Le kell szögeznem, hogy itt, Angolszász vidéken a Mikulás majd csak Karácsonykor jön (odahaza a megint újszülött Jézuska helyettesíti, ugyebár)...

A Bibliából, Mózes óta tudjuk, amikor is a csip(er)kebokorban megjelent neki a jojisten (ma úgy mondanánk: ufót látott), ő úgy jelentette ki magát neki: Az vagyok, aki vagyok.

Bibliakutatók egyetértenek abban, hogy ez utóbbi vagyok egy olyan igeidő, amely minden idősíkot magába foglal: voltam-vagyok-leszek.

Ha jobban megnézzük a Mikulást, láthatjuk, hogy ez őrá is igaz: egy múltbeli gyökerekkel rendelkező figura ő (múlt, azaz PAST), aki majd egyszer a jövőben eljön (jövő, azaz FUTURE), és elhozza az ajándékokat (PRESENTs).

Az angolszász mikulacsról régebben is írtam már, lásd ezt.

csütörtök, december 10, 2009

Az angolok és a vezetés MDCCLXVI. fejezet: Parkolás és kisautó-komplexus

Elérkeztünk az emmdécécéellikszvéí-edik fejezethez sorozatomban.
Immáron köztudomású, hogy az angolok (sípszó) nem tudnak vezetni. Nem ismerik az itteni kreszt, a legkevésbé sem.

Iskolából ma reggel visszafelé jövet (mert azért két buszmegálló ide, vagy oda, mégiscsak gyorsabb kocsival, ugye) a dupla körforgalomnál mérgelődtem egyet, immáron nem tudom, hányadszor ma reggel, mégpedig azon a helyzeten, amikor a kedves istenbáránya úgy megy be a körforgalomba, hogy előre látható, hogy a kiútként választott kijárat úgy be van dugulva, hogy nem fog tudni normális időn belül kijutni. De ettől még csakazértis bemegy. És annak rendje és módja szerint ott ragad. De nem ám úgy, hogy te a másik oldalon be tudj menni , és a harmadikon meg ki. Nem. Előtted fog ácsorogni. Ilyenkor még a szakavatott birkatürelműekben is (merthogy istenbárányaihoz birkatürelem kell) felmegy a pumpa, még ha nem is ültek a vécé mellé reggel, és megnyomkodják a dudát (vagy legalábbis a gombját) néhányszor. (Legaranyosabb, amikor visszadudál és még morcos képet is vág hozzá. Iyenkor némelyek még szívesen ki is szállnának. Leghatásosabb, ha AK47-esnek álcázott játékpuskát is viszel magaddal és a megijedt fószer előtt az ablaküvegen landoltatsz egy tapadókorong-lövedéket.)

De a parkolási képességeikről eleddig még nem nagyon esett szó. Pedig..........

Ezen eset előtt az iskolánál pont azzal szívtam, hogy Viktor sulija egyik tanerőnénijének az autójától ki tudjak kanyarodni. A zsákutca legzsákjában az egyik oldalon ilyen 60°-os szögben kialakított parkolóhelyek vannak, mögöttük az általános suli kerítése egy kis félméteres füves szakasznyi késleltetéssel. A zsák-út másik oldalán járda, ahová a többi istenbáránya szokott fél kerékkel felállva parkolni. Akkor is, ha hátul még sok hely van a 60°-osban.
A fentebb említett tanerőnéni 60°-on parkol (amely állítás első szemrevételezésre, szögmérő nélkül is tévesnek bizonyul, ha jobban megnézzük, mert a csíkokkal sem tud párhuzamosan állni). Kis méretű sportkocsija van, kabrió-embrió, lapos és rövid. Mivel rövid, ezért könnyű elférni tőle - gondolná bárki.
Frászt!
Tanerőnéni nem hogy nem áll rá a félméteres füvesre, de még a betonnál is ráhagy fél métert - ily módon alaposan kilógva a közlekedőfolyosóra. Ha elé parkol egy szülő, az út túloldalára, lehetetlen elférni köztük-tőlük.
A leglehetetlenebb kiállni a mellette (beljebb) levő parkolóhelyről. Főleg, ha melléd is álltak és a tanerőnéni előtti szülő mögé is. Ez esetben egyetlen megoldás van: megvárni, amíg a szülő odébbáll járgányával...

Vicces egyébként, hogy a hosszú kocsik nem lógnak ki annyira, mint a kis méretűek...

Hümm... olyan ez, mint a kispénisz-komplexus? Mivel kicsi van neki, azt szeretné, ha több figyelmet kapna...?

péntek, december 04, 2009

Álmok, Bournemouth és én

Erről még nem meséltem, még szőr mentén sem.

Előfordult már régebben, hogy álmodtam egy sztorit egy érdekes helyen, egy érdekes szereplővel. Aztán hogy, hogy nem, egyszer csak a szituáció - egy távoli városban, ahol először jártam életemben - ha nem is teljesen úgy, ahogyan álmodtam róla, de azzal a szereplővel, jelentkezett. A legfurább a hely volt. Mert hogy ismerős volt már, mintha jártam volna ott. A legapróbb részletekig ismerős volt, hátborzongató élmény!

Bournemouthba kiérkezve és ügyintézésbe kezdve az egyik helyre szintén nagyon ráismertem. Életemben akkor jártam ott először - tudtommal. Mégis bevillant, hogy álmomban már voltam ott. Irodaépületek és szállodák állnak azon a helyen (egy dombon), és emlékszem még a történésekre is, amiket annak idején, 4-5 évvel ezelőtt összeálmodtam róla. Borsózott a hátam...

És a legdurvább, hogy a pecónak, ahol most lakunk, az a hálószobája, amelyik a mienk felnőtteké, szintén ilyen. Kapcsolódik hozzá egy évekkel ezelőtti, álom-beli történés.

Néha csak nézek, hogy WTF?, néha meg van elképzelésem róla, hogyan is működik ez... ;)
 
Locations of visitors to this page