szombat, január 31, 2009

Szófacsarás

Még egy olyan bugyuta népséget, mint az amerikaiak!
Nem csak hogy megmossák a tonhalat, de erről a műveletről nevezik el a fővárosukat!!!
(Érti: washing ton...)
Meg aztán képzelem, hogy valakinek csörög a telefonja, és amikor felveszi, akkor furcsa hangot hall. Nem, nem faxhangot, hanem mosógép dobjában forgolódó ruhák zörejét... Lerakja. A párja megkérdezi:
- Ki volt az?
- Á, senki, csak mosáshang: washing tone....
.
Meg aztán ott vannak még azok a többi városok is. Losang Beles, meg a Sáfrány Cickó. De van egy pénzes állam is, a Stex Ász. Ott aztán nótáznak örömükben a fővárosában, Dal-Ászban....
.
Mindegy.
.
De hogy a gyerekeim miért csinálják azt, hogy elkapkodják a leeső hópelyheket? Hát ennyire nem akarnak havat? Utálják a telet? De nem kapkodhatják el az összes hópelyhet, ami esik a lefelé a égből... :D

péntek, január 30, 2009

Nosztalgia (nem az) I. - első gitáros fellépésem

Egy kis időutazást teszek egy olyan korba, amely annyira régen volt, hogy a feledés homálya lengi körbe...
1990 májusáról van szó. Ezidőtájt jó 9 hónapja "gitároztam", amely szó - finoman fogalmazva - nem teljesen fedi a valóságnak azt a szeletét, amelyet műveltem. :D (T.i.: 9 hónap amúgy is kevés idő, ám én még csak tanárhoz sem jártam, az apám által megmutatott 2 akkordon kívül saját fantáziámra volt bízva, mit játszom, így jobb híján saját dalcsökevényeket fabrikáltam a meglehetősen szerény tárgyi tudásomhoz, sokszor például az általam felülről is megközelíthetőnek vélt mély húrokat hüvelykujjal befogva... RÉÉÉÉMES! :DDD)
Egy osztálytársam anyukája tanerő volt a gimiben, ahová jártam (elsősök voltunk), és ez az osztálytársam mellesleg a padtársam volt és amolyan haver-féle. Ő protezsált be az anyukája által egy idősek otthonába tervezett rendezvény-féleségre.
Először nem akartam volna menni, de aztán rábeszéltek. "De én nem is tudok még gitározni..." "Nem baj..." Kábé ez volt.
Szóval, a jeles tavaszi napon (igen, sütött) megjelentem a koradélutáni órákban a fent nevezett intézményben. A többi évfolyamtárs, akik szavaltak és színjátszottak, szépen kiöltözve, én viszont kicsit kevésbé (bár azért szakadt sem voltam éppen). A fizimiskám ekkortájt meglehetősen érdekes volt: még egy éve sem kezdtem el növeszteni a hajamat, ami göndör lévén nem lefelé nőtt, hanem a szélrózsa minden irányába. Amolyan néger-típusú (csak szőkésbarnában) mikrofonfejem volt.
Szóval, egy hangzatos, frappáns versmondás (nulla hangsúlyozottsággal betanult szöveg, lámpaláz), majd egy hasonlóan "művészi" félig-meddig színdarab után következtem én.
Elővettem viseltes műbőr tokjából csehszlovák gyártmányú Jolana Vikomt típusú "hangszeremet" (mely kifejezés a nevezett tárgyra kissé erős, gyakoréatilag értékét szinte megduplázza), és életemben először azzal a problémával kellett szembenéznem, hogy a keverőhöz miképpen tudom csatlakoztatni azzal a vacak kábellal, amelynek egyik vége ugyan szabványos jack volt, a másik viszont valami elfuserált tuser (vagy hogyan írják). Aztán a technikás technikus megoldotta persze, de én már ezen leizzadtam.
Aztán belekezdtem. Elég vicces így visszagondolni. Mivel semmit sem tudtam, csak saját kis prüntyögéseket, ezért abból választottam ki kettő szelídebbet. Az egyikre még emlékszem is. Hogy ne legyen nagyon "durva", csak ujjal pengettem. Nem, nem tudtam ujjal pengetni. Ahogyan olyasvalaki csinálná, aki életében először kerül gitár közelébe, a hüvelykujjammal pengettem meg mindent. A tempó kínosan lassú, és eléggé akadozó - még annál a 3 akkordnál is, amiket bontogatni próbáltam. A második nagy szerzeményemre nem is melékszem már, de az is valami 1-2 akkordos nagy-nagy dolog volt.
Ha jobban visszagondolok, leginkább az volt mulatságos, hogy ott ült vagy 50 tatter és mutter, minden második nézőnek a keze ügyében bot, és minden harmadikuk minden második percben igazított egyet a műfogsorán, és közben elégedetten somolygott maga elé.
Utánam pedig valami kórusművet kaptak jódlival meg mittudomén, a többire pedig nem is emlékszem. De hatalmas volt, így visszagondolva. Hogy miért nem hagytam ki? A franc tudja, ennyi idő távlatából már nem is bánom... :D

hétfő, január 19, 2009

Osztálytalálkozó volt...

... szombat este itt Pécsen, amit ráadásul én szerveztem. A gimis osztályunkat próbáltam összeszedni, és bár voltak (vannak) trehány pofák is, akik nem képesek túllépni a korabeli sérelmeken, mások pedig valami más dolog (pl család) miatt nem tudták megoldani a részvételt, ezért felmentést kapnak. Nekem persze könnyű, mert nincs egy, vagy két, esetleg három gyerekem (igen, nekem négy van, de az más!), de ne legyek már ennyire negatív megest! :) Akik eljöttek, (kb a fél osztály), velük klassz volt megbeszélni, kivel mi történt eddig. A részletekkel nem untatlak, Neked nem is biztos, hogy mond valamit is.
A lényeg a lényeg, hogy még addig össze akartam hozni egy ilyet, amíg még itthoniban vagyunk. És szerintem jól sikerült, én jól éreztem magam, és ahogy láttam, ezzel nem voltam egyedül... Nem olyan nagy dolog ám az összeszervezése, pláne, hogy a többiekre is számíthat az ember társszervezőként, de azért az egy kicsit itt motoszkál bennem, hogy a francba is, lehet, hogy egyesekkel már nem nagyon fogok találkozni az életben, maximum a világhálón át... Hát... Így jár az, aki olyan messzire készül... ;) Egyik szemem azért nevet...
Nincs más hátra, mint a szervezéshez szükséges kis listácskámat továbbítanom a vállalkozó szellemű osztálytárs(ak)nak...

péntek, január 16, 2009

A Naptehén térde II. - Halszagú hó kutyaszarfoltokkal

Megtörtént! Megvolt az idei tél első szánkózása tegnap, az esti órákban. Minden résztvevő rendkívül élvezte. Egy db szánkónk (Naptehenünk) van, de már nem fejlesztjük a "járműparkot", erre az időre, amit az országban töltünk, már nem érdemes. És van még két "popsitepsi" néven elhíresült alkalmatosság is. :D A szánkó értelemszerűen Boti+1fő számára volt hozzárendelve, ahol a +1-es személy forgó rendszerben lett megoldva. A végére Boti leszállt a szánkóról és csak futkosott a nem túl mély hóban, aztán egy alkalommal rákezdett a legújabb dumájára, amit nem tudjuk, honnan szedett. Fut lefelé a kisdombon és kiabálja:
"Én vadjok.. jendőjszég... tjabanttal!" A műsor osztatlan sikert aratott.

A hóban bukdácsolás során megfigyeltem, hogy a csupán néhány órás hó is már helyenként igencsak meg van tarkítva. Hiába az önkormányzati rendelet, miszerint a kutyasétáltatás eszközparkjában jelen kellene lennie a nejlonzacskónak és a lapátnak, ez a kutyatartókat nem igazán érdekli.

Számomra amúgy is "érdekes", hogy miért hivatkozik valaki arra, hogy ő szereti az állatokat, amikor panellakásban tart nagytestű, nem éppen szobakutyának való fajtát. Persze a kutyákra mérges, aki a piszokba lép, de érdemesebb lenne az ebtartókkal disputálni, és keményen szankcionálni őket. Az is persze gáz, amikor kutyaugatásra ébred az ember hajnalban, pl szombaton, vagy vasárnap, amikor egyébként tudna pihenni.

Az igazi meglepetés viszont akkor ért, amikor egy alkalommal elveszítettem az egyensúlyomat a lejtőn. Egy pillanat múlva már talpon voltam, de közelről szimmantva egyet, igencsak orrbavágott az a halszag, amit a hó árasztott. A gyerekek is megerősítették, hogy így érzik, és otthon, a levetett havas ruhák is mind ezt a stinky fish bűzt árasztották...

csütörtök, január 15, 2009

Könyvek rovat - Boris Vian: Venyigeszú és a plankton

Ezt olvastad már?
Ha még nem, azonnal pótold!!! :)
(Egy kollegám kérésére kellett felkutatnom a neten, amit persze örömmel tettem...)

szerda, január 14, 2009

A víz ereje

Ha valami erős italt akarsz inni, igyál vizet!
Hogyhogy hogyhogy?

Gondolj bele, hány tonna egy óceánjáró, és még azt is elbírja, nem is egyet, de az összeset egyszerre, sőt meg sem izzad közben (bár ez utóbbinak ténye nem bizonyítható)...
De ma nem a hajókkal akartam foglalkozni.

Egy pár csepp víz esett le az éjjel az égből (pontosítva a légköri felhőkből, ún. ónos eső formájában {bár ki tudja, hogy mitől ónos ez az eső, mert semmi köze az ónhoz}) és egy ország megbénult. Nem baj végülis, a gyerekek örülnek a kényszerű tanítási szünetnek. És a szünet holnap is tart, azt mondták az imént nekem a telefonban. :)

Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha szeretném ezt a kib... szóval a telet. . . . .

hétfő, január 12, 2009

A Nagy Magyar Realitás :))

"Mailben jött ez" - rovat.

A kis nyű kidugja a fejét a trágyából, és ezt kérdezi a mamájától:
- Anyuci! Mi az a csodálatos kék felettünk?
- Az, az ég, kisfiam.
- S mi az a ragyogó sárga az égen?
- Az a nap, kisfiam.
- És az a pompás zöld körülöttünk?
- Az a fű, kisfiam.
- Anyuci, ha minden olyan csodálatos kint, akkor mi miért élünk itt a szarban?
- Ez a hazánk, kisfiam!

hétfő, január 05, 2009

Videó-link dömping

Az előző posthoz szervesen kapcsolódik ez a videó itt fent^... (Zeitgeist III. - Don't mind the men behind the curtain...)
Nagyravágyó, pénz- és hataloméhes emberek irányítják a világot. Ezt tudjuk - de csak általánosságokban. Ez a videó konkrétumokat is bemutat, lepleket ránt lefelé. Nem rövid, de nagyon is ajánlott a megtekintése. És nem marad meg a negatívumoknál, de irányt is mutat. Érdemes figyelni végig, de különösen a 20' körül (Bush-related), meg 30' felé (vagy 31? nem emléXem jól má', a tube-os rész... hehe) nagyon izgalmas,,, de a legfontosabb része 40' körül jön,,, ha ki bírjátok várni! Érdemes!
Kiegészítés ufólag: az első és második része is elérhető ám... ;)
.
Aztán van még a tarsolyban egy Egyiptomos sorozat, (köszi Csundinak, hogy megmutizta a linkjÁt), az első részét linkeltem be, a folytatása a végén elérhető lesz a related videos között.
.
És egy másik is itt van, szintén úgy, mint az Egyiptomos, csak ez a NASA titkairól.... :)
 
Locations of visitors to this page