csütörtök, november 13, 2008

Ma sem mondok csütörtököt - vegyes

A sorrend korántsem fontossági...
____________________________

.
Öntsünk pösszt a fejünkre!
.
Múlt héten kicsit korpásodni kezdett a fejbőröm, és megengedve a luxust, vettem egy hajszeszt, amit a neJ alkalmazott első pár alkalommal a fejemre, mígnem rászántam a dologra magamat is (azt a kényelmes formámat)...
Első alkalommal a szobában került sor a nagy eseményre, miközben Boti is néha ránk mászott. A hajszeszes üvegre mutogatott:
-Papa, pössz! Igyad meg a pösszt, papa!
Megpróbáltam hát felvilágosítani, hogy ez nem olyan pössz, amit inni kell, több kevesebb sikerrel.
A végeredmény pedig az lett, hogy azóta, amikor csak meglátja a hajszeszes flakont, például fürdéskor a polcon, rákezdi:
-Papa, te nem szereted a pösszt? Nem iszod meg a pösszt, fejedre öntöd?
Remélem, nem fogja elkezdeni ő is a fejére önteni azokat a pösszöket, amiket nem szeret... :P
.
A pössz fogalmának tisztázásához lásd ennek az írásnak a végét.
.
________________________________
.
Egy társadalmi válság evidens jelei
.
Egy ismerős fogalmazta meg, miben is leledzik a mai magyar társadalom legégetőbb problémája.
Persze bárki megfogalmazhatta volna, de szerintem elég frappánsra sikeredett. Annak ellenére mondom és mondja ezt, hogy nincsen az idézetben utalt korral kapcsolatos nosztalgia egyikünkben sem:
A nyolcvanas években a "bizalmi elv" érvényesült.
Teszem azt, ha elmentél bárhová az országban, messze a lakóhelyedtől, mindenkiről a jót feltételezhetted, bárkit egy adott problémáddal megkereshettél és az illető igyekezett a legjobb tudása szerint segíteni, legalábbis ez elvárható volt. Voltak ugyan kivételek, amikor pórul járhattál, de a hatóságok - elvileg - azért dolgoztak, hogy megvédjenek téged mint állapolgárt a kihágásokkal szemben.
A mai világunkban viszont az erősebb és szemfülesebb lesipuskás győz elve érvényesül. És még a hatóságban sem bízhatsz. Gyakorlatilag senkihez sem fordulhatsz, hacsak nincs kisebbségi ombudsmanod... Bárhová kerülsz is az országban, még a saját lakásodban sem vagy igazán biztonságban. Ha valakit megkeresel egy problémáddal, szinte biztos, hogy úgy fogja forgatni, hogy neki jó legyen, neked már kevésbé. Minden helyzetben örülhetsz, ha megúszod a végén... Például ha a kocsidat nem törik fel, a lakásod nincs kifosztva amikor hazaérsz, ha a táskád épségben marad egy tömegközlekedési eszközről leszállva, és a sort igen hosszan folytathatnánk...
.
Hm, a társadalmi krízist tényleg jól modellezi.
Még ha én nem is vagyok ennyire pesszimista.
Sem pössz-imista. :D

kedd, november 04, 2008

A mostani 7VG-mről és pössz

Hát (bár tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot és különben is ki az, aki háttal ül a monitor elé?), most már bizonyos, hogy nem bízom a MÁVra és a véletlenre, hogy szombaton megérkezem-e időben, rohanva az IELTS vizsgámra Bp-en. Mint ismeretes (ez kétséges), a legkorábbi zötyöge is csak 8:08-kor esne be a Bp-i állomásra, persze csak ha nem állnak neki sztrájkolni, nem fekszik senki a sínekre és nem rohan egymásba két szerelvény. Nekem fontos, hogy legalább negyed órával a vizsga 9 órai kezdete előtt odaérjek, ahogyan az el is van várva. Szóval pénteken felutazom, és hugocskámnál alszom.
.
Egyúttal nem kizárt, hogy egy utána következő előadásra is jó leszek, bár ez még - többek között - a szóbelim időpontjától is függ. Utána pedig necces vonatot találni, ami gyorsan hazahoz. Még kigondolda. Azért a személyes diskurzus miánt nem volna oly káros.
.
Mostanában Botond úrral jókat játszunk délelőttönként az egyik közeli játszón, kiélvezzük az indiánvénasszonyok nyarát. :)
A szörp pedig következetesen pössz, és mindennemű nem-víz és nem-tea pössz lett. :)
A csúszda teteje pedig nyuszi.

hétfő, november 03, 2008

Tanulságos történet

Egy pap felajánlja egy apácának, hogy elviszi kocsival.
Az apáca beül és keresztbe teszi a lábát, ami miatt a ruhája felhúzódik, és ígyláthatóvá válik a combja.
A pap ezt meglátja és kis híján karambolt okoz.
Miután egyenesbe hozza az autót, a pap lassan az apáca combjára teszi a kezét.
Az apáca azt mondja: „Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltár?"
A pap erre elveszi a kezét. De amikor sebességet vált, akkor a keze újra az apáca combjára téved.
Az apáca megint azt mondja: „Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltár?
A pap elveszi a kezét és mentegetőzik: „Sajnálom, nővér, a test könnyen bűnbe esik."
Amikor megérkeznek, a nővér nagyot sóhajt és kiszáll.
Amikor a pap visszaér a templomba, szalad, hogy megnézze a 129. zsoltárt.
Meg is találja: „Menj tovább és keresgélj, mert ott feljebb megtalálod a megdicsőülést."
.
. .
. . .
A történet tanulsága:
. . .
. .
.
Ha nem vagy jól informált a munkáddal kapcsolatban, akkor könnyen elszalaszthatsz egy nagyszerű lehetőséget. . . .
 
Locations of visitors to this page