hétfő, április 27, 2015

Magyarországi zenészek sznobizmusáról kikívánkozott

A napokban visszaemlékeztem Magyarországon eltöltött évtizedeinkre, és ezen belül is a zenei téren megtett próbálkozásainkra, szárnypróbálgatásainkra - és kudarcainkra, főleg ezeknek egyes aspektusaira. Amit most megfogalmazok, az némelyeknek amolyan "nesze, itt a szar, a saját szarod most visszakapod a pofádba" jellegű lesz, és nem áll szándékomban a legkevésbé sem finomítani.

Nem titok, hogy sosem voltunk gazdagok és a lehetőségeink mindig is igencsak korlátozottak voltak. Egy-egy hangszervásárlást mindig ki kellett izzadni, sokszor hónapokig, évekig nyögve az anyagi terheket, és amikor végre "felszabadult" volna az ember, akkor jött a következő "projekt", mert újítani kellett ezt, vagy azt. Mindenki tudja, hogy a hangszerek nem olcsó mulatság odahaza, pláne ha nem elégszel meg a "megszólalt, úgyhogy jó" állapotnál, hanem az is számít, hogy hogyan szólal meg. És itt kerül a delikvens mindig bele a csapdába, mert a saját fülének nem mer hinni, hanem inkább kikéri az X és az Y véleményét, vagy esetleg csak utánaolvas, és azt látja, hogy ezt itt és itt, ez és ez lefikázta ilyen és ilyen szempontból. És ilyenkor jön mindig a következő projekt. 

Amiről írni akarok, az az, hogy "szakmai berkekben" - és itt megintcsak nem tehetek róla, de vagy arcpálmáznom kell, vagy felröhögök kínomban, hogy kik azok a "szakmai berkek", bazz, megér egy-két-három misét - szóval szakmai berkekben ment ez a cuccosítás és cuccfikázás. Hogy milyen emberek véleményére adtunk, mert ők látszottak hozzáértő(bb)nek, azon még ma is fogom a fejem. Nem kevés lélekgyötrelemtől sikerült volna megóvni magunkat, ha nagy ívben szartunk volna rá, hogy mit gondol ez, vagy az az emberke. És itt most nem azokra a beszélgetésekre gondolok, hogy "neked is ilyen van, és én is ezen gondolkozom, hogy ilyet vegyek, milyen a cucc?", hanem a nemvoltmégolyanomdeaztolvastam, vagy mindenkitudjahogyidemostezkellésnemaz.

Persze egyik-másik ilyen "nagy nevű" "szaktekintély" véleményét azért kéretlenül is visszahallotta az ember, és volt olyan időszak is, amikor nagy naívan megkérdeztük mi magunk, hogy ő erről, vagy arról mit gondol.

Az általános hozzáállást nagyjából úgy tudnám lerövidíteni, hogy minél menőbb cuccod van, vagyis minél drágább erősítőket, effektpedálokat, anyámkínját tudsz megvásárolni, annál profibb hangzásod lesz, és annál inkább szert tehetsz elismertségre. (A gitárból csak a legfelsőbb kategória mehet, minimum "szignécsörmodell", de azt sem árt turbózni új pickuppal, saját festéssel, satubbivel.) Tovább rövidítve - minél több pénzt költesz cuccra, annál jobb vagy. 

Ez még véletlenül sem sznob - szerintük, - mert a nagy nevek közül az ez és az az is ezt használja (és mindig jön a bemutató, ennek ez a lemeze, látod, itt ő is ezzel a gitárral pózol, na és ő mögé meg ez az erősítő van felpakolva, stb.)

Nem fogok neveket említeni, de annyit azért hadd mondjak, hogy amikor az R-Clone-nal próbálkoztunk a lemezünk anyagát kiadatni, kapcsolatba kerültünk "A Nagy Magyar Metálzenekiadóval" (kacc kacc kacc), és amikor az egyik amatőr zenekarból XY-nal beszélgettem, én ajánlottam neki, hogy kit keressen meg ott, hogy ha ki akarnak törni az ismeretlenségből. Azóta sikerült nekik több lemezt is kiadni, és lehetséges, hogy nélkülem is eljutottak volna odáig, viszont a produkcióik hallatán a mai napig fogom a fejem, mert bizony hangzás ide, vagy oda, de iszonyú béna és kurvagáz. Pedig ott van az a gitáros, aki a saját, egy fél fokkal azért komolyabbnak indult zenekarát is csaknem teljesen feláldozta ezért a mellékvágányért. És a két csapatot párhuzamosan tolja jelenleg, miközben a saját szekér döglődve döcög ugyan, immár teljesen kiherélt és önmagából teljesen kifordult változatában. De a cucc megvan. Feeling? Nem lelek, maximum pózt. Mondanivaló? Az nincs.

És akkor jön egy videó a világ másik feléből, mert videóból azért sok van, és azon egy szegény ország még szegényebb fia (ráadásul vak) egy tákolt hangszeren előad valamit.
És abban meg benne van mindaz, amit a több évtizedes cuccgyűjtés során sosem sikerült a majdnemleírtamanevét-nek.

Mert az arcból vissza kéne venni.

Mert ha a zeneipar résztvevőit gyarapítod és nincs mondanivalód, akkor a kurva cuccodat inkább add el, b+, és vegyél egy traktort, meg ekét, meg hozzá földet és akkor legalább valami hasznosat is csinálhatsz a cuccal, a pénzeddel!
Mert az egész majdnemleírtamanevét zenekarosdizás, meg a majdnemleírtamanevét kisegítőfoglalkozás soha a büdös életben nem fog egy lyukas garast sem érni. Mert nincs benne az, ami a lényeg. Annyit érsz el vele, hogy a keresőmotorokat beszennyezed és amikor valaki értékes zenét keres az interneten, akkor a te szarjaid miatt nehezebben fogja megtalálni. Mert ennyit érsz a cuccozásoddal és az egész kis pitiáner faszságaiddal.

És Pécs kicsiny város, lehet, hogy lesz, aki vágni fogja, kiről írtam.
De most, hogy ne legyen egyedül.

Budapesten más a helyzet? 
Frászt!
Ebből a szempontból szerintem le kéne kötni a keresőmotorokról, a térképről, mert bizony nem kicsit rosszabb. Egyetlen "pesti" bandával kapcsolatban sem tudnám megemlíteni a sznobiztmus, az arcoskodás, a póz hiányát.

A nagy-nagy híres magyarországiprogresszívzeneiéletősatyja (self proclaimed title, false) nemíromleanevét, már fb-n kitöröltem ismerőseim közül az idegesítő pózolásai és a majdőmegmondja miatt, mert mindenkinélmindentjobbantud, főleg bizonyos dolgokban, nos, ő még mindig a "magyarországi progresszív színtér meghódításáról" ábrándozik.
Mondanivaló, csókolom?
Nem találtam.
Ja, egyszer valami ilyesmit, de már nem emlékszem, dalban, vagy prózában:
Dehülyékakikösszeesküvéselmélethívők.
Ennyi?
És megy a sírás a sikertelenség miatt ott is.
Mert az orránál tovább nem lát. Nem, itt az orr szó nem volt hangsúlyos.
Be kéne látni, hogy Magyarországon nincs progresszív zenei színtér. Zenei színtér sincs. Zeneipari dühöngő esetleg, de semmi több.

A "zeneipar" többi szereplőjével mi a helyzet?

Hát, fiúk, húzzátok le magatokat a klotyón, vagy keressetek valami más foglalkozást. Hozzáértés nulla, a tehetség zéró, csak a kezetekbe került "hatalom" van, mert az a hatalmatok, hogy ti vagytok a kiadó és azt adtok ki, ami nektek tetszik - és pontosan ebben van a magyar "zenekultúra"(hiány) oka. Mert nem értetek hozzá. Mert arcoskodás megy. Mert pofára dől el minden. Nem a tehetség számít. Hanem az, hogy nektek tetszik-e.
És persze profit alapján megy, mert ez az elsődleges szűrő, azaz megintcsak nem a tehetség számít, hanem a pénz. 

Amíg ez a faszság nem változik meg, addig a magyar Nagy Zenei Élet külföldről nézve bizony nem is fog létezni, és ez így is van rendjén.

Amíg a kiadók mondják meg, hogy "magyarul kellene énekelnetek", "egyszerűbb dalokat kéne játszanotok", "túl sok a torzított gitár", "nem elég jó a hangzás", "nem komolyabb stúdióban vettétek fel", stb (mindegyiket megkaptuk anno), addig ez nem fog változni.
(A legszebb az volt, hogy "számítógépen vették fel". (!!!!!!) 2001-ben. (!!!!!!!!!!!!!!) Ma már minden stódióban számítógépen vesznek fel. Akkor most ez szar dolog volt részünkről, vagy esetleg megelőztük a korunkat? Nem úgy szólt, mint a maiak, ez tény, viszont akkor is jó esettanulmánynak, mert a saját hibákból is lehet tanulni, nem csak az onlájn okostojásvéleményekből, és ma már bizony másképpen csináljuk.)

És ezt most nem a saját sérelmeimből írom, írtam.
Nem vagyok mérges, nem vagyok frusztrált, nem vagyok semmi ilyesmi.
Csak kib...ottul röhögök rajtatok, mert SZÁNALMASAK VAGYTOK!
Főleg innen távolról szemlélve a pitiáner faszságaitokat.

Hát röviden, tömören ennyi. De lehet, hogy később még bővebben is kifejtem.

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page