csütörtök, március 06, 2014

"Meget'em! Ösz'eszet!"



Megemlékeztünk arról az időről a napokban, amidőn legkisebb fiunk még csak egy-két (nem emlékszem) éves volt, és az etetőszékéből időnként felhangzott ez a mondat. Nem ritkán olyankor, amikor
az előtte levő tányéron szomorúan árválkodó szendvicsbe még csak egyszer harapott bele, csak nem ízlett neki. Ezzel a rikkantással jelezte, hogy ő ezt nem kéri, mást szeretne. Ezt ő már teljesen elfogyasztotta, és ha mi ezt nem így látjuk, akkor valószínűleg szemészetre kellene mennünk, mert nem tudjuk, hogy a látszat ilyenkor bizony csal. Ezzel az izével ő már teljesen végzett, minden ehetőt megevett belőle. Kéri az ehetőbbet.
Követendő példa lehetne ez mindannyiunknak, amikor az Élet olyan dolgot tesz a tányérunkra, ami kevésbé tetszik nekünk. Rikkanthatnánk mi is, hogy "Meget'em! Ösz'eszet!"

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page