vasárnap, március 03, 2013

Álomfejtők rémálma IV.

Most nem saját sztorikat adok közre, hanem nagyfiam álmaiból a viccesebbeket, az ő jóváhagyásával.





Numero Uno

Egy erdei tisztáson voltunk családilag, csak Bátor hiányzott. A füves terület közepén egy kis betonozott rész is volt, rajta valamiféle épületekkel. Egyszer csak az erdőből megérkezett Bátor, és mondta az álmodónak, csaknem halálra vált ábrázattal, hogy a főnök akar vele beszélni. Kerék nélküli motorokra ültek, és azokkal repültek be az erdőbe ketten, Bátor ment előre. Hamarosan egy nagy, sárgás tölgyhöz érkeztek, akinek szigorú arca volt - ő volt a Főnök. Itt valamiért át kellett öltöznie az álmodónak, ezért átment a Főnök háta mögé úgy, hogy az ne lássa addig. Viszont valamiért a Főnök megfordult és rosszallását fejezte ki, ezért elmenekültek. A tisztásra érve mindenki ott volt, csak Boti (t.i. a legkisebb) hiányzott. Elkezdtük keresni, erre egyszer csak az egyik épületből rohant ki, ujjongva, hogy "Gyertek, ti is nézzétek meg a zuhanymúzeumot, nagyon érdekes!". Mentünk. Egy rohadtnagy fürdőszoba-csarnok volt, tele mindenféle fürdőkádakkal és zuhanykabinokkal, különböző nagyságú és formavilágú zuhanyokkal, zuhanyrózsa-költeményekkel, és mindenhol csurig meg volt nyitva a víz....


° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ °


Numero Due

Valamiért megint Magyarországon laktunk, de a tér, ahonnan elköltöztünk, teljesen másképpen nézett ki. Az épületek különböző nagyságúak voltak, és végig sínek voltak mindenhol körülöttük. Én - aszondja az álmodó, - egy "buszt" építettem, ami ilyen sínen közlekedett, és azzal indultunk el nyaralni egy lakatlan szigetre.
Amikor megérkeztünk, sok tehenet láttunk, akik békésen legelésztek, de időnként egy-egy farkas, akik szintén ott békésen feküdtek, felkelt és levadászott közülük egyet-egyet. 
Időközben a lakatlan szigeten megjelent az álmodó iskolája, és mindenféle játékos vetélkedők kezdődtek. Amikor ezeknek vége lett, az iskola is eltűnt. A farkasok azonban oroszlánokká változtak, és az egyik üldözőbe vette az álmodót, aki menekültében felfutott egy fára. Az oroszlán odalent vérszomjasan bömbölt, amikor is az álmodó a fa tetejéről kiokosította és megmondta neki, hogy az oroszlánok nem embert szoktak enni, hanem tehenet. Az oroszlán emberi hangon megszólalt, hogy "Ja, akkor jól van!" és a tehenek irányában elsomfordált.
Hamarosan megjavítottam a buszt és elindulhattunk "haza". Újításként azt vezettem be, hogy minden ülés mellett egy-egy kosárba színes szivacsokat helyeztem, ezek voltak az "alarmok", amiket meg kellett nyomni bizonyos szituációk fennforgása alapján. A színkódokat elmagyaráztam nekik.
Útközben viszont lerobbantunk, és csak nagy vesződságek árán sikerült megszerelnem a "buszt". A fő probléma az volt, hogy Boti folyton széttépkedte az alarmokat, így mindig újat kellett csinálnom, és már fogytán volt a szivacs.

Hát, kíváncsi lennék az alarmok működési elvére... :D


° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ °



Numero Tre

Ismét egy lakatlan szigeten nyaraltunk, ahol az álmodó szörfözni tanult. Szörfözés közben egy hatalmas polip vette üldözőbe. Kiszörfözött a szárazföldre, ahol egy tagbaszakadt majom kezdett el kommunikálni a polippal, először őrjöngve üvöltözve és visítozva, majd pedig szirénázva. A polip ettől jobb belátásra tért és eloldalgott. Hamarosan a homokból kinőtt az álmodó iskolája, a homok pedig beton úttá változott, és az iskolatársai kezdtek el szörfözve a suliba szállingózni, rendes iskolai egyenruhában. Az álmodó maga is elindult az iskolába, ahol is volt egy hatalmas kólás stand. Ide valamiért sorba kellett állnia, hogy nyakkendőt vegyen....


° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ ° ~ ˛ ~ °


Az előző fejezetek az Álomfejtők rémálma sorozatból ezek:

I.,       II.,       III.

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page