kedd, május 15, 2012

Reklámvilág


Ezt a következő cuccost már nem tudom, honnan mentettem le és ki volt a szerzője (nem, ez nem saját toll), csak így, ezzel a címmel szerepelt lementve a merevlemezemen, amin épp kutakodtam... :D
Próbáltam kideríteni, gugliztam, keresgéltem, kotortam, de nem tudtam rájönni. Remélhetőleg nem kopirájtos,,,, ha valaki ráismer, kérem jelezze (és leveszem), addig is hadd álljon itt és nevettessen meg másokat is...
Jó szórakozást! 






Megszólalt a rádió, mint minden reggel, és üvölteni kezdte az ébresztőt: „Ha ma ellátogat a Ford Feelmoore Autószalonba és kipróbálja a legújabb modelleket, 20% engedményt kap minden extra árából...”. Jack az álmosságtól még szinte nem is tudott magáról, ám olyan gyorsan kapcsolta ki a vekkert, hogy azt sok sportoló megirigyelte volna. Kipattant az ágyból, magára dobta fürdőköpenyét, majd kisietett a sajtóért a postaládáig. Út közben kilesett az ablakon, és elolvasta a kertjében álló óriásplakát szlogenjét: „Shung fogkrém. A fogorvosok szövetségének ajánlásával.”. Felnyitotta a postaládát – helyesebben csupán a kulcsot fordította el a zárban, és az ajtó valósággal felrobbant a benne lévő óriási papírhalmaz előtt. Ömlött a szórólap-eső, mintha nyomdagépből öntötték volna. Jack odatolt egy talicskát, elővett egy szénavillát, és szortírozni kezdett. Nagyon nehezen találta meg a kisméretű, A0-ás lapokból álló újságot. A szórólapokat eltalicskázta a papírgyűjtőig, és olvasatlanul beleborította. Közben azon tűnődött, kinek éri meg ez a pazarlás, és hogy azok az esőerdők most akkor milyen mértékben is vannak kitéve a kipusztulás veszélyének... Alighogy visszatért a házba, kopogtatnak az ajtón.
Odakint egy jólöltözött, jólfésült alak álldogált bebocsátásra várva. Ahogy az ajtó kinyílt, egyből rákezdett mondókájára. Jack szinte itta minden szavát:
- Üdvözlöm! Jonathan East vagyok az Esszencia Biztosítótól. Engedje meg, hogy kedvezményes ajánlatunkról tájékoztassam. Itt van például elsőként, egyúttal kedvező kamatozású betétként is funkcionáló életbiztosításunk, a...
Jack a harmadik mondatnál veszítette el a fonalat, de nem zavarta különösebben ez a fura alak. Az ötödik mondat közepe felé járhatott az idő, amikor az ajtó becsukódott, és a csalódott ügynök továbbállt. Jack sarkon fordult, ám újból kopogtattak. Megint ugyanaz az alak állt ott, de most kezében egy óriási csomag díszelgett.
- Uram, kérem, engedje meg, hogy mint a Western Electronics részvénytársaság megbízottja, bemutassam önnek cégünk legújabb termékét, az Eastwood AX-3-as gyártmányú luxus takarítógépet...
Az ajtó ismét becsapódott, és Jack hamarosan az ebédlőben, kedvenc halas szendvicse társaságában olvashatta a sajtót, melynek címlapján már ott díszelgett: „Dirbluk termékcsalád – Az egészséges táplálkozás jegyében”. Átfutotta a napi híreket, és közben egy-két reklámot is kénytelen volt átolvasni, mint pl. 5 fodrászat, hat műkörmészet, 8 virágbolt, hetvennégy délibáb és egy mammut színes kishirdetését. Unatkozva hajtogatta össze a papírhulladékot, és továbbította méltó helyére, a papírgyűjtőbe. Bekapcsolta inkább a televíziót, melynek képernyőjén óhajtott ismételten rácsodálkozni az elmúlt néhány órácska történéseire. „Pislog’s, a kornfléx” ütötte meg füleit egy pislogó béka, valamint tucatnyi eszevesztett emberpalánta gyönyörittas hangja, és szemeit is kápráztatta a civilizáció, a táplálék-evolúció mesteri végkifejlete, ez a büdös és íztelen valami, ami olyan de olyan egészséges, hogy a képernyő eme elé táruló rémei, ezek az ostoba gyermeki lények annyira oda vannak érte, hogy már egyetlen természetes gesztust sem bírnak kimutatni magukból. Egy ütődött fickó az esti talk-showról habratyolt röpke félóra előzetest, majd egy felöltözni is elfelejtett húszévkörüli kislány reklámozott valamit, de ő ezt már nem várta meg, mert időben el kellett indulnia dolgozni.
Átment a garázsba, és autójának szélvédőjéről leszedte az ismeretlenek által, az éj leple alatt ablaktörlője alá csempészett szórólapokat. Beszállt az autóba, kinyitotta a távirányítóval a garázs ajtaját, majd indult volna, azonban a hátsó ülésen valaki megköszörülte a torkát. A középső tükörben megpillantott egy öltönyös, nyakkendős úriembert, aki azonnal rá is kezdett mondókájára:
- Üdvözlöm, Uram! Jim Freundmann vagyok, és részemről a szerencse, hogy autójába invitált egy baráti megbeszélésre. Ígérem, rövid leszek. Engedje meg, hogy mint az Árfolyam Bróker Iroda megbízottja, pár szóval ismertessem önnel cégünk tevékenységi köreit, termékeit, és esetleg hasznos pénzügyi tanácsokkal lássam el, melyik befektetést válassza...
Jack kiért a háza előtti részre, megállította az autót, és udvariasan távozásra szólította fel a leleményes üzletkötőt. Amíg az kiszállt, elolvashatta azt a hirdetményt, melyet éppen akkor ragasztott ki két iskoláskorú fiú az ő nappalijának egyik ablakára: „RizsaFöld hosszú és ferdeszemű rizs – csak ínyenceknek”.
A munkahelyére vezető út viszonylag nyugalmasan telt. Néhány óriásplakátot volt kénytelen elolvasni piros lámpánál, nomeg jónéhány közlekedőtárs telepingált automobilját, melyek amolyan mozgó cégreklámként funkcionáltak. Beparkolt szokásos helyére, és indulás előtt a kesztyűtartóba merészelt volna valamiért benyúlni, azonban váratlanul annak ajtaja felnyílt, és egy öltöny-nyakkendős fiatalember mászott ki belőle:
- Jó napot kívánok! Engedje meg, hogy bemutatkozzam....
De erre már Jack is kissé felkapta a vizet. Előrántotta zsebéből láncfűrészét, és miszlikekbe szeletelte a potyautast. Majd hogy ne hagyjon nyomot maga után, összesöpörte annak morzsáit, és a szemétlapát tartalmának felét a kesztyűtartóba, maradékát pedig a szőnyeg alá gyömöszölte volna, azonban egy újabb biztosítási ügynök lapult ott. Reszketve tápászkodott fel, és kezeit kérlelően Jack felé nyújtotta:
- Kérem, ne tegye velem is ugyanezt! Én családos vagyok! Nekem ez a munkám, ez után kapom szánalmasan alacsony fizetésem!

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page