kedd, május 08, 2012

Bevándorlók két alaptípusa

A definíció valószínűleg nem így hivatalos, viszont a tapasztalat ezt a magyarázatot támasztja alá. Fogadjátok ezt a szösszenetet tőlem, az élet szülte és szűrte egy csomó emberen keresztül, akikkel nap mint nap találkozom.
Két kategóriát állítottam fel - és ez nem csak a magyarokra, hanem minden más nemzetből származóra is igaznak tűnik megfigyeléseim szerint.
Tulajdonképpen nem is a bevándorlók típusai ezek, hanem alap embertípusok leegyszerűsítve, de a bevándorlás szempontjából kb. így csapódik le a téma.

Emigránsnak tekinthető az a személy, aki az új országba letelepedve az ottani környezetbe bele illeszkedve, hosszú távon tervez, egy nyitott gondolkodással. Nyitott az őt befogadó ország kultúrájára, noha nem esik hasra tőle. Mégis elfogadja, hogy bármennyire is más az ottani szokásrend, az ottani boldogulás egyik feltétele, hogy alkalmazkodjunk hozzá valamelyest. Például elsajátítja a bennszülöttek nyelvét, és nem ódzkodik az ottani, helyi termékeket vásárolni. Belátja, hogy például a helyi tejtermékek, zöldségek, stb. fogyasztása jobb az ő számára, hiszen helyben teremtek, nem kellett őket többezer kilométeren utaztatni, elhasználva ezzel egy csomó üzemanyagot, és meghosszabbítva az árunak a fogyasztóig megtett útja idejét, ezáltal lerövidítve az eltarthatóságét. 
Megpróbál annyira alkalmazkodni, amennyire lehetséges, persze nem kényszeresen, és ha sokat beszélgetnek vele, egy idő után kiderül, hogy "jéééé, te magyar vagy?"...
Ha problémával találja szembe magát, ritkán keseredik neki; inkább kreatív problémamegoldó képességről tesz tanúságot.


Vendégmunkás viszont csupán az, aki csakis és kizárólag addig marad egy országban, amíg a mérleg pozitívban van. Amint egy kicsit is lejjebb megy a mérce, akár csak átmenetileg is, ő már árkon-bokron túl. Gondolkodásmódját a fűfélék családjába tartozó szikkadt gyep jellemzi. Új dolgokat kipróbálni legfeljebb 1-2-3 alkalommal hajlandó. Ezután konkludálja saját kultúrájának felsőbbrendűségét a helyiek fölött és nagyot sóhajt a gondolatra, hogy sajnos nem tudja őket leigázni, vagy egy hatalmas darálóba belehajítani.
Jellemző rá a panaszkodás. ("Nekem nem jött össze Anglia.", "Szar minden... itt is!", "Munkát találni lehetetlen!", stb.) Ha problémával találkozik, nem megoldani akarja (esetleg látszólag tesz rá egy-két kísérletet), mint inkább kiélvezi a dráma minden pillanatát.
Ha csak teheti, a "magyar" termékeket vásárolja. Azon különféle "magyar" boltok és szolgáltatók törzsvásárló-közönsége, akik egyenesen otthonról szállítják neki a Rotschild-Csányi tulajdonban levő Pick szalámit, a már rég nem magyar Túró Rudit és az ehhez hasonló, a kiárusított és elkelt hazából származó termékeket - kb. arany áron. (Megint lehet sírni, milyen szar itt, mert drága...)
Ha ezt a pár sort elolvassa, természetesen magára ismer, de nem fogja elismerni. Inkább azt mondja, már megint belerúgott egy magyar, ezért elhatározza, a jövőben majd elkerüli a (külföldre szakadt, szerinte már nem)magyarok társaságát. 
Mindazonáltal magyarságát mindenhol előre kürtöli, és ezáltal jó kis hírnevet szerez hazánknak...


Te vajon melyik kategóriába tartozol? ;)

5 megjegyzés:

gabi0129 írta...

Hmm. Valóban. Bár ebbe még nem gondoltam bele, de igaz. Apropója a dolognak, hogy mi is őszre tervezzük a kiutazást. A kinti életet, nem a kinti munkát.

Mami írta...

Huuu, ez mennyire talált...csak remélni merem, hogy az első tipusba tartozunk :D

AtonHotep írta...

Azt figyeltem meg, hogy akik az első csoportba tartoznak, ők "csak remélni merik, hogy nem a kettesbe",,,,, viszont akik a kettesbe, na ők szoktak teljesen meggyőződve lenni arról, hogy az egyesbe.... Kivételek persze lehetnek, de szerintem nem ez esetben. ;)

AtonHotep írta...

Meg hát a blogodból is az jön le, hogy Ti már teljesen jól beilleszkedtetek, szóval don't worry ezügyben! :)

Mami írta...

ÓÓ reméltem azért... de ahogy imigyen elgondolkoztam, elindulva ezen a szálon, megfogalmazódott bennem egy harmadik tipus. Az aki beilleszkedik ugyan, nyelvet is megtanulja, le is telepszik, melója is van egész jó, teszi is a dolgát szorgalmasan, mégis állandóan sir a túró tudi után, és szidja az adott országot ezerrel. Ismerek egyet...az már csoport?

 
Locations of visitors to this page