kedd, január 31, 2012

Homo sapiens kutyakosz

Nem tudok most már szó nélkül elmenni a dolog mellett, annyi hülye fércbűkposzt döngölt belénk mindenféle képeket és információkat, hogy elveszett, megkínozták, utolsógazember megmérgezte, mérgeketszórtszét, megcsonkították, hanemvisztekhazakettőtakkorhármatelaltatnak, stb....
Nem akarom kisebbíteni a problémát!
Nem vagyok érzéketlen!
DE: ami sok az sok, és néha sokk!
Egy másfajta megközelítést szeretnék most alkalmazni! Kicsit szájbarágós is lesz helyenként, a kutyások kedvéért. Hátha idetalálnak. ;)


Van néhány kedves kutyabarát ismerősöm. Tőlük jönnek zömében a postok, ők karolják fel a kutyák világát kis hazánkban. (Szerencsére ilyen jellegű postokat még itteni emberkéktől nemigen láttam.)


A baj - vagy tán szerencsésebb lenne úgy fogalmaznom: szituáció - ezekkel az emberkékkel SEMMIKÉPPEN sem az állatok szeretete. Talán éppen ellenkezőleg, de mielőtt még tiltakozásul szelíden a monitorhoz vágnád a vasalódeszkát, kifejteném, mire gondolok.

Ezen ismerőseim legtöbbje (szerintem 100%, plusz mínusz maximum 1-2, de lehet, hogy tévedek) nő. Mégpedig egyedülálló, és/vagy nem túl sok kellemes tapasztalatot tud felmutatni a közelműltból sem az ellenkező nem képviselőivel való kapcsolataiból.
Nem kell ellenkezni! Mindenki látja! Mindenki tudja. Olyan ez, mint a szájszag. Lehet, hogy magadon nem veszed észre, de mindenki más érzi... És lehet, hogy a hasonló szájszagú embereket vonzod és azokkal megtalálod a közös nevezőt ebben. De másokat nem kizárt, hogy irritálni fog, mert van működő szaglásuk. 

Nem, ne üss (még)! Köszi, hogy abbahagytad!

Tehát adott egyfajta frusztráció.
Ennek ugye megvannak a maga kis okai.
Megoldás az lenne: szembenézünk vele (segítség ebben pl. itt (A Helyes Kérdés blog)). Kezelni a frusztrációt az okok feltárásával.
DE NEM!
Ez túl kényelmetlen!
Inkább vegyünk (!!!!) valaKIt, aKI felnéz ránk mindig {persze, mert tőlünk kap enni és némi minimális törődést, de hát neki ennyi az igénye}, aki mindig hűséges {lásd mint az előbb} és ha belerúgsz is, megbocsát.
(Figyeled a csúsztatásokat? Nem arra gondoltam, hogy én csúsztatnék valamit. A logikai menet van meg- és szétcsúszva. Vegyünk - birtoklás. De azért valaKI. Mert meg kell nyugtatni a lelkiismereti vészcsengőt is...)

Persze, mert ő így lett kiklónozva néhányezer évvel ezelőtt. (Mindjárt talán tőmondatokban kifejtem.*)

Neki nem kell mindennap kimosni a zokniját. Nem baj neki, ha ehetetlen, amit főzöl. Nem kell megcirógatni a buksiját, és valljuk be, a szexet sem igényli veled, ami teher volt a pasikkal, mert nem csináltad jól / nem csinálták neked még jól / stb. (a helyes rész kihúzandó, a tévedés meg alá-). Nanááá, hogy ez a kényelmesebbik út - két három napig. Szemetet a szőnyeg alá. Utána? Jöhet a vízözön.


* Csak egy kis mellékes kitérő, mielőtt folytatnánk. Mint a reklám a tévében.
A kutyákról az a hír járja a mai napig hivatalosan, hogy a farkasból és egyéb hasonló állatokból szelídítették őseink ezelőtt X idővel, még az ősemberi fázisban. Ezzel szemben a legfrissebb kutatási eredmények kicsit mást mondanak.
Zecharia Sitchin sumerológus az emberiség eredete után is "kutatott". Mivel sumerül úgy olvas, mint te kutyául, vagy annál jobban, ezért a bizonyítékok után nem is kellett kutatnia, jöttek azok maguktól.
Arra jutott (olvasta, méghozzá sumerül), hogy az emberiséget a Földre leszállt idegen lények klónozták az itt lévő populáció és a saját génállományuk keresztezésével.
A háziállatokkal hasonló a helyzet, az itteni állatok génjeiből keverték direkt az ember számára, a neki "leghasznosabb" variációkat felhasználva a kísérletekből.
Sitchin tudományos alapon próbálta bizonyítani eredményeit és más tudományágak kutatóit is bevonta munkájába.
A genetikai vizsgálódások egyik eredménye az emberiség eredetére vonatkozóan már bizonyította az ő "hipotéziseit"; majd amikor a háziállatokra vonatkozó leletekre kezdtek összpontosítani, ugyanaz lett az eredmény. Mindkét esetben kapcsolatba hozható az Anunnakik, vagyis az emberiséget kiklónozó földön kívüli lények támaszpontjainak a közelségével a bizonyos háziállatok legősibb leleteinek a lelőhelye. Míg az emberiséget Afrika déli felében indították útjára, addig a háziállatok megjelenése - egy későbbi időpontban - Mezopotámia területére esik, mégpedig azokba a városokba, amelyekben maguk az istenek laktak, akik zajosan fel- és leszálló repülő szerkezeteikkel közlekedtek.


Akkor most a kitérő után folytassuk.

Arról is lehetne beszélni, hogy itt Angliában túl sok az egy főre jutó kutya.
DE MAGYARORSZÁGON EZ A SZÁM AZ ANGLIAINAK A NÉGYSZERESE! Hoppá!

És akkor most vegyük sorra, mit csinál egy megkeseredett, az életből már majdnem teljesen kiábrándult ember(gép)**, amikor új hobbijának fizikai igényeivel szembesül.
Eddig nem tudott faszán kitakarítani és főzni-mosni-satöbbi egy emberre, főleg azt utálta benne, hogy mindezt nap mint nap meg kellett tenni.
Szerencsére az új "társnak" ennél sokkal alacsonyabban vannak az igényei. Őt elég megetetni és kivinni sétálni. Persze ez még egészséges is, úgyhogy irány a természet!

De nem csak egyszer egy életben...
Hanem naponta, bizony, többször is!

** Fizikailag funkcionáló biológiai szerkezet, amely viszont az eszik-alszik ciklusnál többre nem nagyon képes. 


  • Vajon össze fogja-e szedni minden esetben egy ilyen személy a kutyája piszkát? Nem lesz-e ez terhes neki rövid időn belül?
  • Ha nem tanult még meg emberekkel normálisan kommunikálni, akkor a kutyával hogyan boldogul? Az ember meg tudta volna mondani, mia  baja, mije fáj - az állat erre képtelen.

Miért mondja sok kutyatulajdonos, hogy szereti az állatát, az állatokat? 
Például azok is, akik panellakásban tartják kutyájukat....

Vagy azok a vizslatenyésztők, akik az agyonlevadászott, állatállomány tekintetében üresre irtott erdőkben máig is rendszeresen vadásztatják mocskoskisdögeiket? ÉS MÉG KIRAKJÁK A FÉNYKÉPET, és a sok értelmes, gondolkodásra képtelen ember(gép) meg bőszen lájkolgatja is.

HOL VAN A FELELŐS GONDOLKODÁSRA VALÓ KÉPESSÉG? 
Miért hiányzik ez a kutyatartókból? 
Hol van a hosszú távú fenntarthatóság? Az erőforrás-alapú gondolkodásmód ebben például? Nincs már őz az erdőben, lassan az is kihal, de Fifike még segít a kilövésnél... És milyen marha büszkék is vagyunk rá! Okos kutya! (Goood booy!)

Menjünk vele kutyakiállításra! (Na ez a másik...)


De szerintem arról is kellene még szót ejtenem, hogy a felelős állattartó nem hagyja ott a kutyája szarját a másik ember számára jutalmul és talpalávalónak, úton-útfélen!
Sajnos ez itt Angliában is jellemző - bárki bármit mond. 

És aztán ott van az ugató kutyák problémaköre. Amikor a kutyaszerető kutyatulajdonos (ugye, már megint ez a fránya birtokviszony, és nem a szeretet....) ott hagyja egész nap poshadni a szerencsétlent a lakásban és az elkezd vonítani - a szomszédok, esetleg a járókelők örömére. Esetleg több is van belőlük és kórusban nem hagyják pl. nyugodtan aludni a másnap iskolába készülő kisgyerekeket, akiknek épp alvásra lenne szükségük - este tízkor már, hogy másnap ne az iskolapadban aludjanak el... 

Vagy amikor kimennek a játszótérre, de amíg eljutnak odáig, négy-hat kutya is a nyakukba ugrik, gazdáiktól távol előre rohanva, nem csak póráz, de szájkosár nélkül is, természetesen hót mocskosan, sárosan. Néha a gyereknél kétszer nagyobb testsúllyal. Ha nem is harapja meg az ötéves gyereket, mert "nem bááánt, csak jáááátsziiiiiik", akkor is az megijed (ugye a gyerekkori frusztrációk, nem kell ecsetelnem, majd megteszi Picasso), na és persze az én mosógépemnek kell mennie miatta pluszban...

NEM A KUTYA MIATT!
HANEM A KIB*SZOTT GAZDÁJA MIATT, AKI NEM TUDJA, MI AZ A FELELŐSSÉGVÁLLALÁS. CSAK KIPOSZTOLNI TUDJA FÉRCBŰKRA, HOGY X HELYEN MEGINT VALAMI PSZICHOPATA MÉRGET SZÓRT KI A KUTYÁKNAK ÉS AZOK A SZERENCSÉTLENEK HULLANAK, MINT A LEGYEK.
(Már majdnem azt írtam, végre valaki...)
"Kötelet neki!" - kommentelik bőszen.
Pedig ha belegondolunk...
Ha belegondolNÁTOK (kedves kutyatartók)... 

Nem vagyok kegyetlen, nem tennék ilyet. De valahol megértem azt az embert is, akinek valami bekattant, vagy ki-. Mert ezt a sok mocskosságot már nem lehet tűrni, embertársaim! 


Summa summárum:

GONDÓKODNI KŐNE MÁ'!
Most már üthetsz és kommentelhetsz. (Maximum le- és kimoderállak :P) 

2 megjegyzés:

gabi0129 írta...

Szia. Egyet értek a dologgal csak az űrlényes dolog meredek egy kicsit. De tiszteletben tartom más véleményét és nyitott vagyok az újra. Ezért kérnék tőled magyar nyelvű anyagokat az ufós témával kapcsolatban. Előre is köszönöm. Üdv:).

AtonHotep írta...

Hali!
Köszi a véleményt! :)
Zecharia Sitchintől olvass el bármit, de tényleg bármit! Hihetetlen a fazon. Nem ufókkal foglalkozik, hanem sumerológus.
Elsőnek A 12. bolygó c. könyvét olvastam, még magyarul (Alexandra kiadó, asszem, de keress rá bátrán).
Most legutóbb a Cosmic code-ot gyűrtem ki tőle, ezt már eredetiben - és nem tudom, lefordították-e magyarra.
Döbbentesek a felfedezései, és mivel igen meredekek, ezért nem tudta életében végigvinni az elfogadtatásukat (na meg mert a hivatalos tudomány nem egy rugalmas valami, sajnos). Az első könyvét még a hetvenes évek derekán adta ki először, azóta pár újrakiadást megélt a cucc és a többi könyvét folyamatosan írta az újabb felfedezésekről. Egyszerűen döbbenetes - leginkább azért, mert nem csak egy elmélet, hanem régészeti és egyéb leletek sorra támasztják alá és semmi sincs, ami hitelesen cáfolná. A "hivatalos" részről mély kuss a reakció, vagy ha valaki egy vérszegény próbálkozást tesz önszorgalomból, hamar kilóg a lóláb imitt-amott... ;)

 
Locations of visitors to this page