kedd, január 31, 2012

"Fedőszemélyek", "fedőhelyek"

Pistit nagyon komázzuk. Idekint ismertük meg, de dombóvári* lévén sokat járt ő is Pécsen. 

* Tudjátok, Pécsről Dombóvárra úgy jutunk el, hogy sokat kell menni, és az utolsó domb után ott van. Ahol a dombnak vége van: Domb over... 'csánat, 'nézést!

Szóval ő vetette fel szavakban ezt a dolgot, amit emigránsokként mi is már számtalanszor megtapasztaltunk, csak ilyen frappánsan nem fogalmaztunk még meg.

Rengeteg olyan szituáció adódik ugyanis egy emigráns életében, amikor egy "itteni", avagy "újhazánk-beli" személy, vagy földrajzi/városrajzi helyről egy odahazai megfelelője ugrik be. XY-nál ugyanazok a vonások, vagy gesztusok, esetleg csak úgy maga a kisugárzás, mint odahaza WZ-nél, stb.

Ugyanez helyekkel is megvan. Bournemouthban sok olyan hely van, ami Pécsre emlékeztet, sok más van, amely Kaposvárra, vagy épp Budapestre. Bristolban egy park például egy az egyben azt az érzetet keltette, mint a pécsi (volt?) Felszabadulás-emlékmű körüli park. 

Érdekes jelenség ez, és vagyok annyira "misztikus", hogy nem csak az agykéreg idegpályáinak szocializációs-asszociációs rendellenességeinek tudom be, szerintem ennél többről van szó. 

A témát feldobtam, de nem rágok szájba semmit. Inkább tessék rajta gondolkodni! :)

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page