csütörtök, november 17, 2011

Azt-a-paszta!

Munkahelyemen sok lengyel dolgozik, némelyikük - hogy finoman (vagy pol.korrekten) fogalmazzam meg - nem anyanyelvi szinten beszéli az angolt. A vásárlók pedig, különösen az angolok közül is (egy angol ismerősöm szerint) e tekintetben túlérzékeny (ámde, mondhatni, ennek ellenére nagy hányadukban kapa-lelkű) Dorset-i emberek ugyebár igen. És mivel a világon, különösen ezen a táján a "speak English or die" elv az uralkodó......
De most nem ilyen száraz és üres moralizálás jön, hanem sztori!

Vásárlónk (V) odalép M-hez, aki lengyel, és szintén nem egy "sophisticated" típus, viszont épp egy "kickchair" tetején állva pakolja a felső polcot. V rögvest a tárgyra tér, köszönéstől és egyéb formaságoktól eltekintve csak a keresett árucikk nevét mondja (de legalább nem pantomimezik):

"Pasta." (Ezt ugyebár az emberek 80%-ának nem kell magyarázni, hogy a tésztát jelenti.)
M, arcán méla undorral leereszkedik a felső polcok magasságából és elvezeti - a fogkrémekhez, miközben egyik kezével hanyagul odamutat.
Lengyelül ugyanis fogkrémet jelent a szó.
V értetlenül pislog (és keresi a tésztát a tubusok között, szinte hihetetlen, de ennyi kreativitás sem szorult belé, hogy képes legyen megkeresni és megtalálni dolgokat, mert a tévével sikeresen kinevelték belőle az életrevalóságot). Telnek a másodpercek.
"Pasta you looking? It's pasta!" - mondja magyarázólag M. (M már csak így beszéli a nyelvet, ne keress benne helyes nyelvtani szerkezetet...)
Nevetünk.

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page