péntek, október 21, 2011

Munkaerőpiac III. - A lehetőségek hazájában - új írás a novelláson

Ne ítéljetek első látásra! Nem vagyok elszállva magamtól, nem ezért "hasonlítom magam" valami nagy zenészhez és zeneszerzőhöz. Az allegória azonban kézenfekvő, ha azt mondom:
nem arra születtünk, hogy hipót pakoljunk egy boltban, vagy valami hasonló, alantas, csekély hasznot sem hajtó munkát végezzünk. Csekély hasznot sem, mert ugyan a mostani megélhetéshez ez szükséges, és fontmilliókat hoz ugyan valakinek, de hosszú távon elmondható, hogy nyomtalan és céltalan mellékprojekt. Nem hagy nyomot a történelemkönyvekben. Esetleg egy statisztikai évkönyvhöz hozzájárulhat egy egyszámjegyű hozzáadandóval.

 Képzeljük csak el, mi történt volna velünk, ha nem hallgathatnánk valamelyik kedvenc zeneművünket, mert zeneszerzőnk annak idején, megélhetési okokból, fel kellett volna, hogy hagyjon a zeneszerzéssel. Ha pl. Bach, vagy Vivaldi, esetleg Haydn ácsinasként dolgozott volna, vagy Paganini pizzasütőként (esetleg - futárként?). Mennyivel lenne ma szegényebb a világ, ha ők nem azt tették volna, amihez tehetségük volt? Mit tennénk ma Ravel Boleroja nélkül? De mondhattam volna írókat, költőket is, vagy bármit, ami a pénzipar számára nem, vagy csak kevésbé jövedelmező üzletág. Ahol nincs instant profit (mint ami viszont van a tribute zenekaroknál - lyukadok ki megint a régi lemeznél).
Ami azonban nem arról szól, hogy az instant szükségleteinket (evés/ivás/létfenntartás/fajfenntartás) közvetlenül és MOST befolyásolja. Hanem ami maradandó, és esetleg generációk múlva is sok örömet, feledhetetlen percet okozhat. Talán unokáink unokáinak is. Feltéve, hogy megszületik, mert megengedi a pénzipari útgyalu-gépezet. Feltéve, hogy nem gázol át egy újabb álmon, mint sokmilliárd előzőn....

3 megjegyzés:

Mami írta...

Szó nincsen is róla, hogy meg kellene alkudni, sőt!
Sajnos rám is vár valahol egy jó kis szalagos meló, vagy takarítós, de nem szerepel az életcéljaim között hosszabb távon nekem sem ilyesmi "karrier".
Hátrányban vagyok viszont veled szemben, hiszen már így harminc felett valami céltudatot feltételezne a kor, de nekem sajna még elképzelésem se - hogy mit szeretnék. LAssan nekem is eljön az idő, hogy előszedjek egy papírt és mérleget vonjak, majd utat keressek.

AtonHotep írta...

Hát, az a szomorú az egészben, hogy ezt a kell-a-pénz-a-megélhetéshez dolgot beengedte az emberiség ilyen szinten és ilyen formában, ahogy ma van.
A mai csodás munkanapom után azonban tovább nem filozofálnék. Inkább feladok gyorsan egy hirdetést valahol, hogy fehér embernek való munkát keresek - akárhová, csak nem a kereskedelemben.... :D :S

Mami írta...

Átérzem. Mondogatom is a Balinak mindig, hogy mennyire szerencsés, hogy azt csinálhatja amit szeret, és még a kollégái is tök normálisak (nagytöbbségben), és még fizetnek is érte, még ha nem is fizetik agyon. Nekem is meg kell alkudnom, és időlegesen bele kell fognom a nem szeretem dologba. Na de majd eljön a mi időnk is, ne aggódj!

 
Locations of visitors to this page