vasárnap, július 31, 2011

Mentegetőzés?


Ha valaki a régebbi post-sűrűséget összehasonlítja a mostanában szokásossal, látszólag okkal vádolhatna meg azzal, hogy alaposan beritkítottam.
Ez azonban korántsem olyan egyszerű képletre vezethető vissza, mint ahogyan azt a nagyérdemű elgondolná. Időm mint a tenger, szakállam meg kender, de azért csak említés szintjén, az üvegzsebóra-projekt keretében egy kis számadás-féleség. (Nem, nem adok számot.)


Szóval, túlmenően azon, hogy a család és a meló, a hétköznapok "viszontagságai" és közepettük történő hányattatásaink már eleve egy-egy "magányos létező" (mely fogalmat értem itt a nem nagycsaládos egyének csaknem-összességére) számára felfoghatatlan mennyiségű és minőségű impulzusokat zúdítanak ránk, még itt van az önmegvalósítási hullám következő három eleme, melyet egyből meg kell említenem. 

  • Az Atonal Spacers, mellyel épp a dalokon dolgozunk (felveszünk, miegymás); 
  • a Second Ashborn, akikkel ismét próbálni kezdtünk, hogy hamarosan színpadra állhassunk; 
  • és nem utolsó sorban a novelláim. Utóbbiak közül a rövidebbek legjobbjai már olvashatóak is a novellásblogon - ugyanakkor pont egy monstrumon dolgozom, ami szintén elvesz némi időt és energiát.

Emellett pedig elmondható, hogy tartalmilag is kicsit változott a dolog. 
Már nem akarok magánéleti/családi "kitárulkozásokba" keveredni. Egyszerűen, ez nem pálya. Az elején még volt ilyen "most épp neki van szülinapja", "most ő kapott pirospontot" dolog; aztán a kiköltözésünkkor jött egy-két mit-hogyan-érdemes-csinálni-Angliában jellegű baromság. Az első kategória egyértelműen maximum májhízlalásra szolgálhatna, amit jelen esetben mellőznék. A második kategória eredményeként azonban néhányan ugródeszkának néztek minket. A leges-legelején megtörtént némi kapcsolatfelvétel, ami aztán a célbaéréskor ugyanilyen hirtelen megszakadt. Hát ezért is vettem le azt a cikket is, melyben összegyűjtöttem, mit hogyan érdemes idekint elintézni. (Barátoknak megy emailben gond nélkül, ha kell.) Nem akarok annak a két embernek (boldog, boldogtalan) mindenben segíteni. Ráadásul úgy, hogy nem is ismerjük egymást, vagy ha igen, akkor csak felszínesen. Érted, nincsen már Krisztus-komplexusom, nem akarom az egész világot megváltani. A barátaimnak szívesen segítek, és természetesen a helybeli magyaroknak is.

Itt jöhetne még egy pont, hogy mit csinálok, de ezt igazából nem "csinálom", mert nem folyamatos a dolog, nem vesz el időt, teret, satÜbbit. A magyartalálkozók szervezése nem egy nagy feladat, meghirdetem pofakönyvön a létrehozott csoportban, és elmegyünk meginni egy sört, s közben beszélgetni - havonta egyszer. Ez igazán nem blogpost-ölő hatású, úgyhogy nem is kéne idevennem, azonban épp most olvastam egy "másik" (ellen-?)csoportban, hogy ők bizony demokratikusak, és bizony a szervezőjük nem látott mást Anglia déli partján, mint egyes városokban szerveződő, egy ember által "irányított" csoportokat. Kiemelés természetesen tőlem. 
Ha a pofakönyvi csoportban korábban lezajlottakat és ezek részemrőli megoldását egyszemélyes irányításnak és despotikus-diktatórikus törekvéseknek veszi valaki, hát tegye. Szíve joga. Ha megkérdezed tőlem, milyen érzés "irányítani" egy csoportot, csak bamba arcot fogok vágni. Ha esetleg válaszolni kezdenék, nem véletlen, hogy családfői "teendőimre" fogom érteni a kérdést. Mert mást nem irányítok, és nem is szeretnék. Hogy kicsoda az, aki irányítani és sápot húzni próbált, majd miután ezt nem tehette, mert az emberek kinyilvánították a véleményüket, hogy ők inkább ingyen segítenek másoknak, mintsem hogy szolgáltatnának horribilis összegekért; hogy utána ez az illető másik csoportot hozott létre a hasonszőrűekkel (guba a gubához?), majd ott moderátorrá lépett elő, na az további érdekes kérdéseket vethet fel e téren. 
Maradjunk annyiban, hogy nem kenyerem az irányítás illúziója. Ha irányítás és szeretem, akkor az az autóvezetés talán. Elvagyok a zenéimmel és a novellakezdeményeimmel. Mindkettőben kezdőnek tartom magam, úgyhogy ezek szárnypróbálgatások csupán, amiket viszont élvezek. Nem vágyom világhírre és hatalmas karrierre általuk, végképp nem mindenáron. Ha esetleg mégis megadatna, akkor az mindenképpen melléktermék lenne csupán és nem végeredmény. Ugye érezhető a különbség? 

De hol is tartottam...
What am I to say... what am I to say is.... DON'T GO ANY FURTHER! :-)

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page