csütörtök, április 07, 2011

A fáraó és az ufó

Szükségtelen előszó

Nagyon sok olyan "egyiptomi" regénybe olvastam bele, amelyekben a körülmények köszönőviszonyban sem voltak az ókori Egyiptommal, az ott élő emberek gondolkodásával, mintsem inkább valamiféle huszadik századi, a kereszténység sáskajárásával és duális gondolkodásával erőteljesen fertőzött moralizálást próbáltak valami ókori textíliába betekerni. Nem említek írót, de volt olyan, akire a köz ízlése fölnéz, és tonnaszámra ontotta magából ezt a fajta trágyát. Azért használom ezt a szót, mert ha valakik ilyen "előképzésben" (t)részesültek, az (igazi) Egyiptommal kapcsolatos (valódi) dolgokat nehezen fogják objektívan látni. Annál is inkább, mert alapból nehéz mai gondolkodásunkkal megérteni azt a kultúrát, ahol még nem a fehér és fekete típusú ellentétpárokból kísérelték meg felépíteni a világot, hanem ezt a kettőt a többi színnel együtt tűrték meg a mindennapi életben - ahogyan azt a természetben is látták.
Ez az írás azonban nem óhajt vetekedni semmiféle korrajzi és/vagy morális magasságokkal, mintsem inkább csak egyféle hirtelen jött agymenés.
Mindenesetre megtudhatjuk belőle, mi húzódhatott az ókori Egyiptom egy különös időszakának történései mögött, miért jött a hirtelen váltás, amire eddig senki sem tudta a magyarázatot.
Minden bizonnyal ez teljesen így történt.
.
..
...
Vagy nem. :D



Jörg Langsen idegesen nézte végig az összes műszert. Semmi sem stimmelt. Jack Malttal dobálták egymásnak a szavakat és számokat. Nem volt két pilóta, akik ennyire összeszoktak volna. Nem hiába, az Amerikai Űrhajózási Hivatalban a kezdetektől fogva minden misszióra párban mentek immár tizenhárom éve, volt idejük összecsiszolódni. A legénység mellettük levő kabinban ücsörgő három másik tagja semmit sem értett a hozzájuk átszűrődő foszlányokból, csak annyit vettek le belőle, hogy valami nagyon nem úgy sikerült, mint ahogy eltervezték. Ők a természettudományok jeles képviselői, neves szakemberek voltak, akik a Jupiter Ganymedes nevű holdjának biológiai, holdrajzi, és egyéb sajátosságait voltak hivatottak megérkezésük után testközelből tanulmányozni. 

Még a magas-légkörben jártak, amikor valami elromlott, hirtelen az összes műszer megbolondult. A lehetőségekhez képest próbálták megoldani a pilóták a problémát, de ez azért is volt nehézkes, mert a kommunikáció is megszűnt a földi irányítással.
A leginkább zavaró viszont az volt, hogy amikor az imént megkerülték a Földet kényszerűségből, az árnyékos oldalnak a műholdképekről ismerős fényei, a nagyvárosok fényszennyezése egyáltalán nem látszott. Mi az ördög ez?

Két kört még megtettek a bolygó körül, aztán hirtelen elhatározással egy landolás mellett döntöttek. Az alsóbb légkörbe visszaérkezve azonban kissé kicsúszott a kezükből az irányítás megint, és nem teljesen oda sikerült leszállniuk, ahová szerették volna. Körös-körül minden csupa homok. Arizona?
"Egyáltalán, ez melyik kontinens?" - mordult fel Langsen, amikor egyszerűen felnyitotta az űrhajó ajtaját, mit sem vesződve holmi légzsilipekkel.
"Csak találgatni tudom, hogy tán Afrika" - válaszolta Malt.
"Akkor most már felvilágosítanának bennünket is, mi folyik itt?" - kérdezte zavartan az ötvenes éveiben járó, erősen kopaszodó, vézna biokémikus, Alex Meinhemmer.


A fáraó saját szemével látta a tűzmadáron aláereszkedő isteneket. Nem volt vesztegetni való idő, nem várakoztathatják meg őket. Minő szégyen, hogy ilyen felkészületlenül fogadják őket. Igaz, az istenek sem adták jelét közelgő látogatásuknak.


Elsőre a szemüveges Meinhemmer figyelt fel a közeledő emberekre.
Langsen fellélegzett. Emberek! Végre megint civilizáció! Szerette volna tisztázni az esetet a földi irányítással, de minél jobban szeretett volna véget vetni ennek a rémálomnak itt, ebben a gigantikus homokozó-katlanban. Senkinek sincs ínyére órákig várakozni kényszerleszállás után, az űrhajó mellett a sivatagban. Hamarosan valami hotelben szürcsölhetnek valami jóféle földi bort, egy klassz, kiadós vacsora után.
Miközben ez futott végig az agyán, a különböző áramköröket ellenőrizték Malttal és továbbra is fél-tőmondatokban társalogtak.
A melléjük lépő idegenekkel nem is nagyon foglalkoztak, egészen addig, amikor is meghallották, hogy valami érthetetlen nyelven karattyol az illető, pont mellettük.
Malt még angolul odakiabált neki:
"A nyolcas nincs felkapcsolva!" (Eight - not on)



A tűzmadár mellett, furcsa égi ruhákban ott voltak az istenek. Egyikük az égi madár hasán, a másik az oldalán levő sebeket ápolta.
IV. Amenhotep, a frissen trónra került uralkodó odalépett hozzájuk.
"Legyetek üdvözölve, Alsó- és Felső Egyiptomban, ti, égi seregek, általunk tisztelt istenek! Én vagyok Alsó- és Felső Egyiptom királya, Ré, a napisten fia, Amon isten választottja, akinek a neve..."
És ekkor az égi madár hasánál levő sebet ápoló isten megszólalt:
"Ekhnaton!"
Mondata félbemaradt.
Ezek szerint az istenek új irányvonalat akarnak szabni Egyiptomnak, hiszen a név, és a név megváltoztatása... Gyorsan pörgött az agya. Hiszen a név a lényeg, az elmond viselőjéről mindent. És ezek az istenek most az ő új nevét nyilatkoztatták ki. Ezért jöttek hát!



Malt ekkor nézett fel. 
"Azanyja!" - gondolta. Ilyen ruhákba öltözött embereket csak a Kairói múzeumban látott. Teljes volt mindannyiójuk megrökönyödése. Ezek vagy igaziak és akkor nagy gáz van, vagy a közelben lehet valami elmegyógyintézet, ahol nem futja Napóleonra...
A férfiak mind a fáraó testőrei lehetnek, ez meg itt a fáraó. Ha bolondok, akkor nagyon klasszul összebeszélhettek. Na nézd csak, itt egy bögyös kiscsaj is. De miért fél?
"Ne félj, csöcsös!" - dobta oda neki. Angolul. És ez így hangzott a hebehurgya Malt szájából: "No fear, titty!"



És megint egy név, ezúttal feleségének. Nofertiti. Ez igen!
Micsoda nagyszerű nap, amikor az istenek kinyilatkoztatják - e neveken keresztül is - akaratukat a földi embereknek! 
"Élet, üdv, és egészség!" - bátorodott fel a fáraó, és rikkantotta az istenek felé, miközben kinyújtotta a karját feléjük.


Malt hátrahőköltében elkáromkodta magát, majd intett Langsennek, hogy zárja azt a rohadt áramkört, a többieknek pedig az ajtó felé, hogy amilyen gyorsan csak lehet, menjenek innen. Ez a fickó mindjárt nekik esik, és akkor itt a testőrök véget vetnek a Ganymedes expedíciónak. Senkinek nem hiányzik ez. Egyáltalán, kik ezek? Valami őrültekháza lehet itt a közelben? Vagy valahogy meggörbült a tér helyett az idő és visszaszálltak volna a múltba? Miután gyorsan beszálltak és magukra zárták az ajtót, két gombnyomással simán felszálltak, probléma nélkül. Még mindig az adrenalin dolgozott bennük, de egyikük sem tudott megszólalni.
"Ez a rohadt nyolcas volt a probléma! Most már meg sem állunk a jó öreg Jupiterig..." - törte meg a csendet végül Langsen.



"Az istenek azért jöttek ma el hozzánk, hogy kinyilatkoztassák új neveinket, és ezzel új irányt szabjanak Egyiptom politikai és vallási életének!" - nyilatkozta a Trans-Kemet tévécsatorna riporterének, a színarany mikrofonba Alsó- és Felső-Egyiptom első embere.

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page