péntek, március 25, 2011

Őszentsége, A Befogadó Ország Toteme

Körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt olvastam egy Új-Zélandba szakadt majdnem-hazánkfia blogján (magyarországi zsidóról van szó, mindegy - a szerk.) egy olyan postot, ami akkor megragadott, és amelyet továbbra is helyén valónak tartok minden bevándorló szempontjából. Arra tért ki a cikk, hogy sok bevándorló sír, rí, mindenféle kifogásokkal ostromolja azt az országot, ahová letelepedett, semmi sem jó nekik. Sok ilyen emberrel összefutottam már én is, és a cikk nagyon frankón odamondott ezeknek az embereknek, illetve ennek a magatartásnak. 

Most azonban összefutottam ennek az ellenkezőjével is, és - ha lehet - ez még jobban kiakasztott. Persze csak átmenetileg, mert néhány fejcsóválással és két-három mondatban helyre tudtam tenni a dolgokat. Azért még egy post is lesz most belőle.
Szóval, történt, hogy hallom, egyik ismerősünk, aki egy időben bősz olvasója volt neJ blogjának, több magyar fórumból is kiíratkozott, és több magyarral is megszakadt a kapcsolata, mert azok az illetők nagyon csúnyán nyilatkoztak "a befogadó országról".

A "csúnyán nyilatkoztak" pedig jelen esetben nem a "valótlanságokat állít" és "szándékosan rossz színben tüntet fel" szinonímájaként értelmezendő, mintsem konkrét rosszul működő szokásokra, meglévő társadalmi/ilyen-olyan problémákra történő rávilágításról volt szó.

Ha nem vagy benne, elég zavaros lehet a határvonal, de ha "kint" élsz és láttál már ehhez eleget, meg tudod majd magad is húzni. 
- Mert van egyszer az, aki fikázza csípőből az országot, sóhajtozik a túrórudi után, meg ki tudja mi mindenért (ami szerintem már-már az elmebetegség határát súrolja -a  szerk.), miközben az újonnan ide kiérkezőknek arról papol, hogy itt nem lehet kapni ezt-azt-amazt, pl. parizert, túrót; milyen rossz itt ez, meg az. 
- Aztán meg létezik az ellenkezője is, amikor nem meri kimondani, hogy mégiscsak abszurdum, hogy ez és az a dolog középkori időket idéz - mert ezzel megsértené szegény befogadó ország lakosainak az érzelmeit, akik márpedig befogadták, és ezzel olyan kurva-de-rohadtsokat tettek érte... 
- A kettő között vannak pedig azok, akik lehetőségeikhez mérten maximálisan beilleszkednek az itteni társadalomba (tudják, hogy lehet, és hogy hol lehet túrót venni, meg parizert, stb...), ugyanakkor ezek a társadalmi és egyéb problémák sem tabuk nekik. Hiszen maguk a szigetlakók is csinálnak egy Little Britain című sorozatot, amiben pont ezeket a furcsa, sznob szarságokat gyűjtögetik össze és pellengérezik ki. 

A "befogadó ország" nagylelkű befogadásáról pedig ne legyenek, kedves, illúzióid! Nem biztos, hogy minden arany, ami a felszínén annak tűnik. Sok trombitaréz lehet itt a dolgok mögött. De nem is ez a fontos. 
"Odahaza", mondd csak, mi mit tettünk/teszünk a külföldiekkel? Hány kínai bolt nyílt az utóbbi évtizedekben? Elvárjuk-e cserében, hogy a kínai, ha már "befogadtuk" nagy kegyesen, ne reklamáljon, ha valami fáj, ha valami problémát lát? Elvárjuk-e tőle, hogy kussoljon?
Egy apró csekélységre azért hadd hívjam fel a figyelmed: mi, külföldön élő magyarok a "befogadó országban" fizetünk adót, mindenféle közterheket. Odahaza mintha a friss külföldi vállalkozások 5 évig adómentesek lennének, amit Csing Jun ki is használ - öt éven belül becsődölteti a cégét, majd nagybátyja, Vong Csen nevén új vállalkozást indít, ismét adómentesen. Vagyis gyakorlatilag befizetett adóról nem nagyon beszélhetünk. Mégis megengedjük nekik, hogy ha látnak valami társadalmi problémát, arról kínaiul nyugodtan beszéljenek egymás között, sőt, akár magyarul is. Nem? De. 
Hát akkor miért gondolod, hogy ez az ország, akiknek a gazdasága romokban heverne nélkülünk, bevándorlók nélkül (nézd meg nyugodtan, a gyárakban dolgozók kilencven százaléka lengyel), akik sokak szerint genetikailag is eléggé cudarul állnak (nézd meg nyugodtan a százalékos adatokat, hasonlítsd össze más országokéval, de e kérdésben nem akarok vitát nyitni - nagyon sok szakember szerint is jót tesz nekik genetikailag a vérfrissítés), akik nem is olyan rég még a fél világot gyarmattá alázták, és a mai napig megvan ez bennük látens szinten - ha más nem, az egész világ beszéljen angolul kimondatlan, bár sokszor ki is mondott elvárásában - olyan sokat tett volna érted és értem, hogy nem mondhatjuk ki, hogy igenis vannak válságai és problémái? 

Ez nem hazavágyódásból fakad - korántsem! Ez pont abból ered, hogy itt szeretnénk beilleszkedni a társadalomba, annak hasznos tagjává válni. Akik itt fizetünk adót, itt dolgozunk, tanulunk, éljük mindennapjainkat. Akiktől lehet valami visszacsatolást is várni.

Kedves barátom, ha mint vendégemet italként ecettel kínállak, akkor nem mered savanyúnak titulálni, nehogy véletlenül házigazdaként emiatt a felesleges nyafogás miatt kellemetlenül érezzem magam? 

3 megjegyzés:

Mami írta...

...én egy nagyon jó kis kommentet írtam ide neked, összeszedve a legértelmesebb gondolataimat a témában, de úgy tűnik valahol Torquay és Bournemouth között bütyök lehet a kábelen. Na mindegy.
Akkor mostmár csak annyi: kb. egyetértek.

AtonHotep írta...

Izé,,, nem látok sehol semmi olyansmit. Pedig a kifejtős-részletezős kommentek mindig jól jönnek. Nem lehet esetleg minimum nagyjából pótolni?

Mami írta...

...hát akkor mégegyszer megpóóóbálom. Szal:
Embertípus részletezéssel nagyban egyetértek. Nekem is visszatetsző amikor valaki a stifolderje nélkül nem tud élni, (mer akkor téllleg maradjon otthon a valagán) és van olyan ember akit már próbálok kerülni, mert mindig megmondja a tutit, és azzal kezdi minden második mondatát "EEEz nem Magyarorszáááág!" Eléggé idegesítő, és nem is nagyon lehet az ilyen embereket rábírni, hogy a sok pozitív élményt tegyék a mérleg másik serpenyőjébe. Vannak olyan dolgok, amik máshol évezredek óta működnek jól, és vannak amikben némi logika, és egyszerűbb megközelítés nem ártana. És igen jogunkban áll kritikusan szemlélni, és véleményt mondani, a nálad felsorolt indokok miatt...ez nem kell, hogy azt jelentse, hogy nem jobb itt élni.
A véleményemmel az itteni életről azért állok nagyban pozitívban, mert még a "rosszabb" dolgok is inkább megmosolyogtatnak mint dühítenek (kivéve persze ha a mi bőrünkre megy ld. bürokrácia:adóizé) de ekkor is erős párhuzamot vonok a "régi" életünkkel és egyből más színben tűnik fel ez az ország.
Bizonyos határig pedig tényleg úgy gondolom, hogy igen is meg kell erőszakolni magunkat, és szóba hozni az ecetet, mer minő csoda, az itteni emberek még a konfliktusokhoz is másképpen állnak hozzá (nagy százalékban). Értsd: eddig még minden alkalommal rendezni tudtuk a nemtetsző dolgokat. Nem túl sok ideje vagyunk külhoniak, és biztos vannak helyek, ahol jobb élni, van hol kevésbé jó, de aki ezt választotta - és nyilván okkal - annak sem kell élete végéig hálásan befogni a pofáját, ha valami nem jó, nem működik, vagy egyszerűen csak nem tetszik.

(...és mostan kimásoltam, ha mégecccer elveszne...)

 
Locations of visitors to this page