péntek, február 11, 2011

Little Britain - soronkövetkező fejezet

Jó szomszédság...
(kiegészítve)


Nem, nem török szomszédról lesz szó, az az előző helyen volt, és abszolúte semmi, de semmi probléma nem volt vele - a mai napig jó barátok vagyunk. :)
Itt, "az új helyen" (ez is relatív, mert fél éve már, hogy költöztünk) élő szomszédok bemutatása következik.

Félreértés ne essék, amúgy teljesen jó a környék, ez az egyetlen kis légypiszok piszkít néha a látványba, de őket leszámítva minden szép és jó. Na majd mindjárt meglátod, mi is ez az egész. :D

Hagyományos "kispolgári" angol család 3 tinédzser korú gyerekkel, 4 kutyával (!!!) és vagy tucatnyi nyúllal (!!!!!!), akiket a ház előtti ketrecekben tartanak. De haladjunk szép sorjában.
Kezdjük a ház megközelítését a hátsó részről, az erdő széle / park felől! Egy 4 lakásos ún. terrace house egyik középső lakásában laknak. Tulajdonképpen elmondható, hogy a kerítésüket ha meglátod, azt mondanád, egy ormánsági/BAZ megyei cigánycsalád putrijának a szedett-vetett kerítését látod. (Óóóóriási kontraszt a többihez képest!) Félbetört kerítéslécek ezer éve lekopott szar minőségű festékkel, némi rozsdás dróttal egykor megfoltozva, majd ez nájlonzacskókkal és fekete hullazsákdarabokkal kiegészítve, itt-ott hullámpala-töredékek, és a színspektrumnak az igencsak igénytelenebb részét foglalják, minden lelakott, lepusztult, ha "energetikailag" nézem, ideális látvány öngyilok előttre.
A ház előtt (bocs, átugrottam a túloldalra), ahol másoknak a "driveway" van, nekik egy kis füves placc, ahová autóval nem állnak. Itt a limlomokat tárolják, meg a nyúlketreceket. Bennük ugye a szerencsétlenekkel. De van még itt egy kis padocska kb. kétszáz éve lekopott festékkel és rendesen szétázva, továbbá az elnyűtt cipőktől a mindenféle, meghatározhatatlan (egykori) rendeltetésű vasdarabokig minden.
A legfrissebb (mai) szerzeményük pedig egy hatalmas kupac építési törmelék, egy óriási vakolatdarabos-malteros téglahalom. Ott díszeleg az utcafronton, nagyban hozzájárulva a környék esztétikai összhatásához. 
Tovább kifelé haladva a két gyönyörűséges járműkölteménybe botlunk. Egyikük egy huszonéves Citroen mittudoménmilyenX, szürke színben, és viszonylag menetkész állapotban. A másik egy Land Rover, vagy ahogy én jobban szeretem hívni, Lounge Rover műterepjáró, háromezermittudoménhányas benzinmotorral és jobb hátsó defektes kerékkel. Lassú defektes, vagyis lehetővé teszi, hogy ha felpumpálják, kb fél-egy napig tudnak vele járkálni. Megjavíttatni/kicserélni? Ugyan! Ez az állapot most februárban cirka 4-5 hónapja tart. Először szeptember végén - október elején láttuk leeresztve az járműv kerekét. 
Alapbeállítás, hogy az ablakokat nyitva hagyják a kocsikon, így a levegőáramláson kívül vízáramlás is képződik esős időben. Ez egyébként nem zavarja őket.
A Lounge Rover ajtajai azonban zárhatóságban is hiányt szenvednek. Ezt úgy oldják meg a leleményes lelkek, hogy a lehúzott ablakokon keresztül gumipókot vezetnek át, majd megcsomózzák.
Az járművek úgy parkolnak, hogy mindkettő után egy-egy utánfutó is oda van biggyesztve. Természetesen a dolgos népek egész nap otthon vannak, csak időnként ruccannak el egy-egy rövidebb túrára, amikor is az utánfutóban fellelhető lomok összetétele némiképp megváltozni látszik. 
Az, hogy vashulladék van-e az utánfutón, avagy bútorok áznak szét (például kanapé), az egyelőre randomnak tűnik nekem, eleddig semmiféle rendszerességet nem tudtam megállapítani benne. Általában tele van zsúfolva mindenfélével, és csoda, hogy a forgalomban nem hullik le egy-két darab róla.
Van még két kismotor, amelyek a fiúgyermekek közlekedési eszközei. Hétköznap nem nagyon mozdulnak, de hétvégén, főleg este azért túráztatják őket. Beszerzésük valamikor októberben lehetett, mert javításra szorultak, és akkortájt hétköznap is a legkülönbözőbb, ámde embertelen időpontokban kezdték berregtetni őket. Most ez már csak péntek és szombat estére korlátozódik, kb. éjfélig terjedően, de nem folyamatosan. Elmegy a csávó, aztán fél óra múlva visszajön és kb. negyed óra túráztatás után ismét fél óra szünet van. Persze nem minden hétvégén, amúgy rendszertelenül zajlik, de azért elő-előfordul.

A tinédzserek egyébként mostanában ismét a hétvégi estéken elfelejtik tiszteletben tartani más emberi lények csendhez való jogát is. De ez valószínűleg genetikai örökségük. Fish-and-chips reklám szüleik is szarnak nagy ívben mindenkire. Ilyenkor általában vagy tévét, vagy rádiót üvölttetnek, a standard angol divatfossal, ami ezekből ömlik. Menj be egy mekkdonaltcba, és ugyanazt a kreativitáshiányos, idegesítő hígfost hallod, amire ők (időnként majomként rikoltozva) gerjednek. Két számot meghallgatnak, aztán fél óra csönd. De természetesen ez sem minden hétvégére jellemző.

(Fish-and-chips reklám) anyuka és apuka testalkatilag eléggé a tökéletes felé hajaz, mert ugye a legtökéletesebb térbeli forma a gömb. Anyuka hangmagassága néhány oktávval lejjebb van apukáénál; én a viszkis-bagós rekedtsége miatt leginkább koboldra asszociálok (meg némi inkvizíciós eszközökre, de ezt most hagyjuk).

Szóval a terjeszkedés lételemük. Mielőtt ide beköltöztünk volna, állandóan a "mi" házunk elé parkoltak a szarjaikkal. Most ezt már nem tehetik meg, ezért a hangok tartományában terjeszkednek tovább. 
Szeretik a kertbe kirakni a hangfalaikat, és bekapcsolni a fost, attól függetlenül persze, hogy ők ott tartózkodnak-e. Mostanában ezt ugyan visszafogták (miután egy alkalommal rendőrt is kellett hívni hozzájuk, mert megkértük őket a halkításra és ekkor agresszívba fordultak), de volt bizony ilyen is. 

Egyébként végtelenül büszke nacionalisták. Ha Magyarországon teszi ezt valaki, akkor megkapja a neofasiszta  antiszemita jelzőt, de nekik nem Árpádsávos lobogójuk van, hanem György-keresztes. Na kérlek, ez az egyik tinédzser utcafronti ablakába van kitéve, az egész ablaktábla széltében-hosszában. 
Nemzet-tudattal átitatott hatalmas sznob büszkeségük megnyilvánul minden második mondatukban, amit váltasz velük.

Például ideköltözéskor jószándékúlag bemutatkoztunk egymásnak, az én kezdeményezésemre természetesen, mert jó szomszédi viszonyt szerettem volna tudni mindenkivel. Egy szintén magyar, de már évekkel korábban ide költözött jóbarátom társaságában voltam. 
Bemutatkoztunk, két-három kérdést tett fel, mit dolgozom, stb.
Erre barátomhoz fordult, hogy "mit mond? olyan furcsán beszél". Közben olyan fejet vágott, mintha életében nem hallott volna senkit nem "tökéletes angolsággal" beszélni. Amit persze NEM az irodalmi angolra kell érteni, hanem az ő paraszt-tájszólására és flegmatikusan elharapott és elnagyolt szar kiejtésére. Természetesen semmiféle idegen nyelvet nem beszél, mert ő a világegyetem középpontja. Isten is igazodjon hozzá, ha merészel létezni. 
Hosszú idő óta ez volt az első negatív hozzászólás a kiejtésemre, és azóta sem sok panasz volt, mint inkább az ellenkezője. Barátom felhomályosította, hogy ő több éve van itt, én meg még csak rövidebb ideje, ezért lehet a kiejtésben egy kis különbség... 

A fentebb említett hangoskodásos konfliktushelyzetben a végső érv pedig az volt, hogy mi csak fogjuk be a pofánkat, mert egyrészt mi csak nemrég költöztünk ide, másrészt csak albérlők vagyunk, harmadrészt pedig csak kib***ott bevándorlók.
De ők toleránsak egyébként. 

Na hát akkor bemutatásukat itt hagyom abba, mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy lamentblogot írok. =)

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page