csütörtök, február 24, 2011

Little Britain - Mr. Lethol Atom

A fiatal (tán 60-70-es) férfit már megközelítőleg egy éve ismerem. Valahányszor a boltban jár (ahol dolgozom), már messziről megismerem a tolatódudájáról.
Az idősek sokan scooterral járnak bevásárolni, ügyeket intézni a városban. Ez egy 4 kerekű elektroNYos jószág, melynek kiképzése egy kismotorra emlékeztet (lásd a képen, mely csak illusztráció).
Lethol Atom úrral (Jé, van itt még egy polc? Majd mindjárt letolatom!) - ahogyan később én neveztem el, - a saját szekciómban találkoztam először, és mindjárt nem kispályázott az öreg. Elég kis ívben kanyarodott be balra az akkor még azon a soron levő konyhafelszerelések sorba, de elakadt a scooter hátsó kereke a sarokpolcban, melyeken porcelán- és kerámiacuccok voltak. Már ott is teremtem, hogy segítsek, és mondtam neki, hogy nyugi, mindjárt kiszabadítom, de ő nem nyugodott. Alászedte jobbra, és hátramenetet nyomott. Természetesen a kerék előtti fellépő részével alaposan a polc alá nyúlt, én meg a Pom-Pom meséiből ismert Madárvédő-Golyókapkodót megszégyenítő fürgeséggel igyekeztem a levegőben elkapni a szemerkélő törékeny árut. (Egyelőre még száz százalékos sikerrel - ne is kérdezzétek, hogy hogyan csináltam.)
A fickó azonban továbbra sem nyugodott, annak ellenére sem, hogy már két másik kollegámmal együtt hárman próbáltuk jobb belátásra bírni. Ő márpedig ki tud innen jönni, semmiség az egész. Mondanom sem kell, hogy ilyen gyorsan még senki nem szedett le aznap telepakolt hatpolcos displayt, mint ahogyan mi tettük, és közben ellensúlyozni próbáltuk Mr. Lethol Atom továbbra is heves mozdulatait. 
Az egész akció nem volt hosszabb 2 percnél, de ez idő alatt vagy 3 évet öregedtünk egyenként. Kivéve őt, ő ennyit fiatalodott. Azért voltam olyan rosszmájú, és megkérdeztem, rendelkezik-e jogosítvánnyal, majd a csodálkozva-értetlenkedve megadott igenlő válasz után megkértem, hogy ha hazaér, tépje már ketté.

Azóta is odajár.
Azóta is bőszen tolat.
Azóta is hasonló sikerrel. 
Néha féltucat-tucat összetört savanyúságos üveg, máskor szanaszét heverő konzervdobozok, megint máskor felborított műanyag vödrök szegélyezik útját.
De valahogy most már, a fenti incidensünk óta kerül, és ha meglát, már fordítja is el a fejét... Nem is értem, miért. 
 
Locations of visitors to this page