péntek, január 28, 2011

Little Britain

A hasonló című műsortól függetlenül ezentúl ezzel a címmel (és címkével) fognak jönni az angliai wtf és humoros szituációk. (Hamarosan címkekiterjesztés is várható a korábbi postokra, de mivel ez kereken a hatszáznyolcvanvalahányadik post a blogban, így ne holnapra várjátok a teljességet). 
Legvalószínűbb, hogy nem egyenként jönnek majd a sztorik, hanem ahogy észbe jutnak, mindenféle téma és egyéb válogatás nélkül. 
Mindazonáltal azt sem árt leszögelni rögvest az elején, hogy ezen wtf sztorik nem azért íródnak itt le, mert annyira utálnánk ezt az országot, sőt. Ezek ellenére szeretünk itt élni, és bármennyire is általánosítok majd egy-két témánál, azért sosem teljesen általános a dolog, mert ha más nem, kivételek a legrosszabb és a legáltalánosabb dolgokban egyaránt akadnak. 
Ilyen hosszú felvezetés után akkor lássuk a medvét!

A kép illusztráció


Az első sztori inkább vicces lesz.

Még jónéhány hónappal ezelőtt esett meg az eset, akkor még észtországi orosz kollegám is volt, akit időközben kirúgtak (mert pont akkor dohányzott a no smoking tábla alatt, amikor a health and safety officer jött csekkolni), és ő a tanúm rá.
A kilencvenkilenc pennys boltban ugyebár van textil szekció is, ahol mindenféle ruhaneműk kaphatók. Amit éppen küldenek. Sajnos a kínálat ily módon korántsem konstans, nem tudjuk garantálni, hogy az év bármely szakában ez, vagy az a konkrét cucc van is.
De akkor, amikor ez az eset bekövetkezett, kapható volt nadrág is.
Próbafülkénk természetesen nincs.
Bejött egy idős úriember, bottal, és elviharzott a textil irányába. Megakadt a szeme a nadrágokon. Máshol ugye 10 font alatt nem kapsz ilyet, itt nincs 1 font. Hagyományos vásárló magához méri, aztán azt mondja magában, ennyiért elviszem, maximum ha nem jó, akkor még kicseréltethetem, vagy odaadom a kutyának játszani.
Felcsillant a szeme.

Eddig amit írtam az öregről, csak hozzáköltés.
Mert mi csak ekkor vettük észre a szemünk sarkából, amint idősb John Smith egyszer csak az áruház közepén, fittyet hányva a többi vevőre, nem maga elé tartva méregeti a cuccot, hanem bizony a nadrágját ott lekapva próbálgatta őket. Közben vevők jobbról, vevők balról. Felpróbált vagy négyet gyors egymásutánban, de azért közben világított a zekéje alól a fehér alapon nagy piros pöttyös alsónaci... 
Már sajnálom, hogy fénykép nem készült..

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page