hétfő, január 03, 2011

Könnyebb törölni, mint megtanulni helyesen írni - lamentblog folytatódik :)

Nem sírok miatta, inkább kiröhögöm. 
Tök' gyerekes!
Szóval az volt, hogy amikor bejelölt először iwiwen, majd facebookon is, elsőre nem vágtam le, hogy ki ez a fickó. Aztán az adatlapból egyértelművé vált, hogy "valami zenész", és ez okból kifolyólag találkozhattunk egynémely, közelebbről be nem határolható koncerten, vagy másféle zenei rendezvényen (közpróbahely, miegymás). De ezt követően sem túlságosan sok emlék ugrott be, noha már tudtam, melyik punkzenekarban játszik. (Ez ugye a zenei tudás magasiskoláját vetíti előre...)
Naponta fárasztott hitványabbnál hitványabb üzenőfali postjaival, de ez még nem is lett volna baj, mert némi humorérzékkel is bírt, és én is azzal kezeltem. 
Aztán a fordulópontot az jelentette, amikor nem bírtam tovább a nyelvhelytelenséget, és beszóltam neki helyesírás miatt két ízben. (Vanília-csokoládé.)
Aztán azt veszem észre egyszer csak, így jó egy-másfél hét távlatából, hogy eltűntek az üzenőfalról a postjai.
Hát igen.
Mert könnyebb, sokkal könnyebb az ismerősök közül törölni valakit, mintsem megtanulni helyesen írni magyarul. Főleg, ha valaki ennyire "liberális" és állítólag, talán(y) nempalesztin származású?
(Pedig már két post is született közvetve miatta, okom sem lehet a panaszra...)

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page