vasárnap, december 12, 2010

Világképrombolás I. - Kozmikus villamos, avagy kerékpárral a Tejúton; hitrendszerünk gyökérvégződései infratávcsövünk legvégső nagyításában

Sokáig gondolkodtam, hogy hosszabb postba írjam-e a témát, vagy több rövidebb legyen. Szerintem nem fogom túl rövidre szabdalni, az túlságosan tudománytalan lenne és veszíthetne a téma komolyságából, én pedig nem szeretném bulvár irányba terelni a dolgot - inkább egy kicsit összegyúrom a mellékszálakat. Csapjunk bele egyből a lecsóba, nosza!



Hogy miért is van szükség minderre?

Mai társadalmunkban, és az egyénekben egyaránt nagyon sok olyan automatikus reflex működik, amelyek gyökerei homályba burkolóznak. 
Rágd át ezt a mondatot, mert ez lesz az alapja mindennek, ami most következik.
Társadalmi elvárások nehezednek ránk, erkölcsi, dogmatikus szabályrendszerek, amelyektől még senki és semmi sem lett jobb, csak minden egyre kuszább, komplikáltabb, nehezebb és stresszesebb. Noha könnyíteni hivatottak a terheket, mégis plusz terhet rónak mindenkire.
Ezen társadalmi elvárások, kimondatlan hitrendszerek irányítják mindennapjainkat, de egyáltalán nem vagyunk tisztában vele, hogy honnan erednek. Megnevezhetnénk a kollektív tudattalant akár, de ez a feltevés is legjobb esetben féligazságokból táplálkozik és az érvelés így több sebből fog elvérezni.
Évszázadokon, másfél évezreden keresztül a kereszténység dogmatikája határozta meg az emberek gondolkodását a világnak ezen a felén. Ez sajnos egy nagyon fontos szál lesz az egész szövevényben.
Ne csak a hétköznapi élet dolgaira és a vallásra gondoljunk, hanem a tudományra is, mert az is szenvedett tőle jócskán.
Több nagy-nagy dogmánk a mai napokban pedig a kereszténység elnyomásából felszabadult "tudomány" nevében pusztít, tulajdonképpen ugyanolyan hatékonysággal.
A probléma gyökere ott keresendő, hogy "tudósaink", akár csak az "egyház", nem nyitottak értékrendjük újragondolására és dogmáik eldobására. Ugyanolyan dogmatikus rendszert építettek ki, amilyenben "az egyház" vergődik. Épp úgy "rétegződik" "a tudományos világ" is, mint "az egyház". Ugyanúgy dogmarendszerekkel operál és kirekesztősdit játszik. Ugye neked is beugrott a kérdés mindjárt az elején: melyik egyház? Az "egyháznak" most melyik szegmense? Melyik rész-szekta?
A legszebb, amikor az új eredmények nem kérdőjelezhetnek meg bizonyos, "már jól lefektetett" alapokat. A válaszhoz kell igazítani és átszabni a kérdést, mert a válasz már előre kész van. Ha ez az eredmény jött ki, számold ki újra! Ha megint ez jön ki, akkor pedig ne beszéljünk róla! 
Bizonyos tudományos kérdésekben pedig - és ez ám a fából vaskarika - ugyanez a haladásképtelenség és bebetonozottság, melyben "a tudomány" fetreng állóvizében, a keresztény egyház dogmarendszerén is alapul egyidejűleg. Ezt a viskót bizony az előző tákolmány tetejére építették fel, csak a kosz már annyira betemette, hogy azt hitték a tetőre, ez még a földszint. Most ott lapul a mélyben egy másik düledező viskó. És ennek kellene megtartania. Szép kilátások!

Na haragudjatok rám, de hamarosan borulni fog a talaj, mert ezt a koszos szőnyeget fogjuk most kirántani azok alól, akik rajta gubbasztanak. Kicsit piszkosak lesznek majd az elődeik által ezen szőnyeg alá behordott kosztól, de semmi gond - a rendrakás ezzel jár. :)



"A civilizált tudós primitív iratokat fordít"-póz

Mai tudásunkkal az ókor kezdetére datálható időszakból fennmaradt írásokról készült újkori fordítások(!!!) az alapjai sok ókori civilizációról alkotott mai képünknek. Amit a sumer, egyiptomi, indiai, kínai, stb. civilizációk tündökléséről és bukásáról, hétköz- és ünnepnapjairól MA tanulsz az egyetemeken, sokszor 18-19., vagy kora 20. században készült fordításokon alapul. A fordítók (high-tech!) gőzgépet láttak már, esetleg kezdetleges benzinmotort. Repülőgépet például tutira nem. Maghasadásról nem is hallottak, esetleg az jutna eszükbe a szóról az akkori "tudósoknak", amikor a barackmag véletlenül félbehasad, miközben táplálkozol.
(Hallom már a kételkedő hangokat, nekik üzenem, nem muszáj ezt olvasnod.)

Konkrétum:
Rámájaná

1893-ban (!!!) Hermann Jacobi német professzor lefordította szanszkritről németre.
De nem ám rendesen, sorról sorra, ahogy illik. 
Ezt az úriembert nagyban befolyásolta a korszellem. Éspedig oly módon, ahogyan bárkit befolyásolt volna a 19. század végén. Például ha a szöveg egy olyan mennyei kocsiról írt, amely nagy robajjal és mennydörgés közepette emelkedett a magasba, melynek hatására megreszketnek a hegyek, lángba borítja az erdőket, mezőket, házak tetejét, akkor ezt a leírást úgy kommentálta: "valószínűleg egy trópusi vihart értettek ezen". Ja. Meg amikor komplett műszaki leírásokat adtak közre, akkor is, mi? 
Szóval nem sorról sorra, hanem komplett, számára feleslegesnek tűnő egységeket kihagyott a műből, amelyek helyére ilyen tudományos, tiszteletteljes mondatokat helyezett el: "értelmetlen fecsegés", vagy "ezt a helyet nyugodtan ki lehet hagyni, csak fantazmagóriák vannak benne".
Tudósnak nevezhető, aki a jelen korban így jár el?
És mégis, hogy lehet az, hogy az általa "fordított" iratok képezik alapját, vagy akár csak szerves részét bármiféle oktatás-közeli dolognak???

Kicsit ugorjunk, de a Védákhoz még visszatérünk hamarosan.

Zecharia Sitchin, aki sumerül és akkádul olyan folyékonyan olvas, mint te a népszabadságot, A 12. bolygó című könyvében leleplezi az egyik legirdatlanabb félrefordítást, amit valaha is alkothattak ferdítők, és ami annyira égbekiáltóan befolyásolta egész nemzedékek - beleértve jelen korunk társadalmát is - gondolkodásmódját, ahogyan sikerült neki. Mégpedig ez a félrefordítás jóval a gőzgép előttről származik.
A Biblia ide vonatkozó, héberek által átvett passzusaiból is ismert történetből kiindulva elmeséli a sém szó hányattatásait.
A ma rendelkezésre álló szövegekben többek között Bábel tornyának történeténél olvashatjuk, hogy az építők sém-et akartak szerezni maguknak. Ezt hírnévnek ferdítették, dicsőségnek. Sok keresztény szektában a mai napig megideologizálják ezeket a sorokat, és a saját dicsőségünk kereséséről, mint valami istennek egyáltalán nem tetsző, legrosszabb rosszról beszélnek, amit isten már az ókori Babilonban is megbüntetett. Az erkölcsi prédikációk hatékonyságára most nem térek ki és nem fogok arról vitát nyitni, ez mennyire hasznos, avagy sem, viszont a sém-et sok más nép képeken is megörökítette.
Érdekes módon, a kevés nyilvánosságra kerülő korabeli kép kivételével mindenhol egyértelmű: a sém-be emberek (azaz az istenek, mindenesetre emberalakok) szálltak be, és elrepültek vele. 
A sém-mel az istenek ereszkedtek le a Földre. Azt is lehet tudni, honnan, a sumerek elmondják. Ja, hogy a fordítást nem adja közre senki a "tudós" nép közül? Hát, ez már így vagyon.
(Jelen esetben a vagyon szónak egyéb jelentése is kapcsolódik.)
Többet veszítenének vele a "tudós" urak, ha közreadnák. A presztízsüket mindenképpen.

És a sumerek tudtak például azokról a  bolygókról is, amelyeket a 20. században fedeztünk fel. (Ugye milyen röhej így olvasva látni? Méghogy mi fedeztük fel! Piha!) De erről már korábban is írtam.

Vissza a Védákhoz. 
A sém-re a szanszkrit nyelvben sok más szó is él, érdekes módon. Talán mert a Védák a legkiterjedtebb ősi írásgyűjtemény, és korántsem volt olyan könnyű a változékony szájíz szerint átformálni, mint ahogyan az a bibliával oly sokszor megesett a történelem során? Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy nem olyan képlékeny erkölcsű népek őrizték, akik ezt hajlandóak lettek volna megtenni? Erről sem nyitok vitát (a véleményem sejthető, majd később megindokolom).
Ebben az irathalmazban találhatók komplett leírások is a különféle "repülő kocsikról". Volt olyan, amely csak a légkörben repült, és volt, amellyel a világűrbe is ki lehetett merészkedni.

De hogy ne csak az én szavaim álljanak itt...



Repülő szerkezetek többezer évvel ezelőtt

Csak említésszerűen: a bhodzsai Szamarangana Szutradharában 230 soron keresztül a repülő gépek alapvető konstrukciós elveit magyarázzák meg. A mi helikoptereinkhez hasonlóknak írják le őket, különösen jól manőverezhetőek, akár levegőben egy helyben képesek megállni. A leírások bár nem elégségesek ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen belőlük egy ilyen szerkezetet, de az ismeretlen szerző ezt meg is indokolja: nem tudatlanságból közöl hiányos információkat, hanem azért, hogy a visszaéléseket megelőzze. A légtérhasználat már akkor is privilégium volt.

A Visnu-puránában olvasható:
"Miközben Kalki még beszél, az égből leereszkedve két, a naphoz hasonlóan fénylő, mindenféle drágakőből készült, magától mozgó kocsi érkezik meg eléjük, melyeket fénylő fegyverek védelmeznek."

Ruman Vat király egy jumbo jet nagyságú vimánával rendelkezett:
"A király és a hárem személyzete, sőt minden városrész tisztviselője is beült a mennyei kocsiba. Elérték az égboltot, és a szelek útját követték. A mennyei kocsi átrepült a szárazföld és az óceánok felett, azután Avantis város felé vette az irányt, ahol éppen ünnepélyt tartottak. A vimána megállt számtalan bámészkodó szeme láttára, akik az égi kocsit csodálták. A király kiszállt, hogy jelen lehessen az ünnepségen. Rövid látogatás után a király ismét elindult."

A Rig-Véda azon himnuszában, ahol az Asvina testvérpár vimánájáról beszélnek, olyan részleteket is közölnek, miszerint háromszög alakú volt, háromemeletes (trivrt), három pilóta vezette (tri bandhura), behúzható kerekei voltak, és könnyűfémből készült, amely aranyhoz hasonlított. Folyadékokat is tartalmazott, "madhu" és "anna" nevűeket, amelyek üzemanyagként szolgáltak, de ezeket a szavakat a szanszkrittal foglalkozó tudósok nem tudták lefordítani.A vimána játszva elrepült a Holdig és vissza, de a Földre leszállva mindig hatalmas lármát csapott.

Ennél még érdekesebb a Mahábhárata. Ebben nem csak különös járművek, de high tech fegyverek is felvonulnak egy, a Trójai eseményeket megörökítő görög eposzhoz hasonló történet köntösében.
A történet érdekessége, hogy bár sokáig a tudósok ezt is ugyanúgy meseként kezelték, mint a görög rokonát, de ahogy Trója romjait megtalálták, ugyanúgy az ebben szereplő városok romjait is sikerült felderíteni. A történet végét ismerve, ahol is olyan fegyvert vetett be az egyik fél, amely a köveket is megolvasztja, senki sem csodálkozott túl sokáig az elüvegesedett kőzeten, amely a helyszín egyik ismérve.
Egy kicsit most ugrok és nem untatlak a repülőgépek részletes és hosszas leírásával (a magyar népmesék végére jellemző "aki nem hiszi, járjon utána" mondatot tudom ellőni) - egy Matali nevű "sofőr" többször is felbukkan Ardzsúna mellett, akit a harcra felkészítendőleg elvisznek egy az űrben valahol távolabb levő bázisra, ahol is öt éven keresztül sajátítja el a különleges fegyverek és repülő szerkezetek használatát - egy zavarba ejtő részlet valahonnan középről:
XLIII. szakasz: "És Indra égi városa, ahová Ardzsuna megérkezett, elragadó volt és a 'Sziddhák'-nak és 'Csaranák'-nak pihenőhelyül szolgált. És Ardzsuna megpillantotta a mennyei kerteket, melyekben mennyei zene szólt. És azután ott fenn, ahol sem a Nap, sem a Hold nem süt, ahol tűz nem ragyog, hanem minden a saját fényében világít, más égi kocsikat is látott Ardzsuna, égi kocsik ezreit, sorokba rendezve helyeiken, amelyek képesek voltak bárhová eljutni a vezető akarata szerint. És azután kocsik tízezreit vette észre, amelyek minden lehetséges irányba repültek. A csillagok, amelyeket lent a földön a nagy távolság miatt olyanoknak látunk, mint a lámpácskák, valójában hatalmas nagy égi testek."
Erről mit lehet mondani?
Tényleg csak képzelődtek ezek az ókori indiaiak? 
Nem, barátom, nem lehet azzal védekezni, hogy repülni akartak, mert látták a madarakat, és képzelgéseiket vetették pálmalevelekre. 
A madarak nem okoznak irdatlan lármát fel- és leszálltukban.
És épp hogy a primitív embernek azt kellett volna feltételeznie, hogy odafent a Nap és a Hold erősebben világít. Ez lett volna idelentről logikus számukra. 
Nincs ebben semmi "pszichológia" és egyéb hókuszpókusz. Ezek az emberek tényleg ott fent jártak és saját szemükkel látták a "parkolót" és a forgalmat - odakint az űrben.

A kérdés itt azonban az, hogy hogyan reagál ezt olvasván az ember. 
A fordító reakciója eléggé általános. Keresztény neveltetést kapott, még gyerekként elmagyarázták neki a zsidók által Babilonból eredeztetett genezistörténetet, miszerint isten hat napon keresztül alkotta meg a Földet és benne az embert - ez a teremtés csúcsa, végkifejlete, az egész világegyetem középpontja. (A templom mögötti kis gödör pedig a körző helye még akkorról, amikor előrajzolták a Földet...) Ami ezen kívül esik, az nem létezik, vagy rosszabb: egyenesen az ördögtől van.
Valójában viszont az emberközpontú bibliai teremtéstörténet sokkal későbbi keletkezésű, mint ez az irathalmaz Indiából, és sokkal későbbi még annak a "kiválasztott népnek" az ősatyjánál is, akiről néhány fejezettel később írnak ugyanabban a bibliában. De hát valahogyan csak kellett csinálni maguknak múltat, nem lóghattak csak úgy a levegőbe, ha már kiválasztották őket...

A zsidók Babilonban szedték fel azt az asztronómiai ismereteken alapuló rendszert, amely a megközelítő pontossággal 365.25 nap hosszúságú évet hétnapos egységekre osztja fel. A genezistörténet hétnapos átszabása is ekkorra tehető, a zsidók Babiloni fogsága előtt nem létezett az a része sem a szentírásuknak. Érdekes sztori, hogy hogyan nyúlták le más népek hagyományait, mítoszait és állították be sajátjuknak (figyeld meg a szlovákok hőseinek kifejlődését a magyar történelem hőseiből, hogy hogyan nyúlják le, ha hagyjuk - ugyanez a forgatókönyv, csak a héberek kicsit korábban csinálták; az irakiak ma már bajosan tudnák visszakövetelni magukénak ami onnan származott), de ez majd egy külön post témája lesz, ahogy a naptárrendszer mai állása és eredete is.

Visszatérve Ardzsunához...
Nem csak repülő szerkezetekkel van tele az emberiség régmúltja...


Atomrobbanás a szent iratokban

J. Robert Oppenheimer, aki nélkül nem robbant volna fel az első atombomba a huszadik században, érdekes dolgokat mondott.
Először is, fura módon a Bhagavad Gitát idézte:
"Ha ezer Nap ragyogása robbanna egyszerre az égbe, az lenne hasonló a Hatalmas/Magasságos ragyogásához..."
Vagy pedig, ahogy 1965-ben nyilatkozta a tévében:
"Tudtuk, hogy a világ nem marad ugyanaz ezután. Néhányan nevettek, mások sírtak. A legtöbben elcsendesedtek. Nekem bevillant a sor a hindu iratból, a Bhagavad Gitából; Visnu megpróbálja meggyőzni a Herceget, hogy tegye meg kötelességét, és hogy hatást gyakoroljon rá, felölti felfegyverkezett formáját és ezt mondja: "Most magam váltam Halállá, világok elpusztítójává." Gyanítom, így vagy úgy, mindannyian ezt éreztük és gondoltuk akkor."

Érdekes a párhuzam a hindu iratok és az atomrobbanás között?
Nézzük ezt az esetet...

"Parancsára Ardzsuna kilőtte a fegyvereket, amelyeknek ereje a pusztítás megakadályozásában rejlett. A fegyverek magasra repültek a levegőben, és lángok törtek elő belőlük, melyek ahhoz a nagy tűzhöz hasonlítottak, amely a földi élet végén elemészti majd a Földet. Meteorok ezrei hullottak az égből, a vizek állatai és a szárazföldek élőlényei reszkettek a félelemtől... A Föld megreszketett. Ebben a pillanatban az akkor élő leghíresebb bölcs, Vjásza közeledett... Nyomatékosan azt tanácsolta, hogy a szabadjára engedett fegyvert Aszvathama vonja vissza. Ha nem teszi meg, Ardzsuna erre a fegyverre 'brahmasztrájával' fog válaszolni, amely soha nem véti el a célt. Ha ez megtörténne, tizenkét évnyi szárazság szakadna az országra. Ardzsuna tudja ezt, és az emberiség javának érdekében eddig várt azzal, hogy ily módon mentse meg magát. Aszvathama ezért haladéktalanul vonja vissza fegyverét és váljon meg a 'drágakőtől'... Aszvathama ezt mondta: '...ez a csalhatatlan fegyver minden meg nem született gyermeket meg fog ölni...' Ezért minden gyermek holtan jött a világra."
És ez nem az egyetlen rész ebben a könyvben, amelyben halálos sugárzásról van szó:
Mahábhárata ötödik könyve:
"Úgy látszott, mintha a Nap körben forogna. A fegyver izzásától megperzselt föld támolygott a forróságtól. Az elefántok megégtek, és vadul rohangáltak össze-vissza... A tűz tombolása úgy döntötte ki a fákat soronként, mintha erdőtűz lenne. Lovak és harckocsik égtek el, olyan volt, mint egy szörnyű tűz után. Kocsik ezrei semmisültek meg, azután mély csend ereszkedett a Földre. Iszonyatos látvány volt. Az elesettek hulláit a rémisztő forróság megcsonkította, már nem is látszottak embereknek. Soha azelőtt nem láttunk ilyen borzalmas fegyvert, soha nem is hallottunk korábban ilyen fegyverről. Olyan, akár egy sugárzó villám, a katasztrofális halál hírhozója, mely hamuvá tette Vrisni és Andhaka valamennyi hozzátartozóját. A szétégett testek felismerhetetlenek voltak. Az életben maradottaknak kihullott a hajuk és leesett a körmük. A cserépedények ok nélkül széttörtek, az életben maradt madarak fehérek lettek. Rövid időn belül mérgező lett az élelmiszer. A villám leereszkedett és finom por lett belőle."
"Még a meg nem született gyermekek is meghaltak anyjuk testében."

1945-ig nem tudhatta senki (a hivatalos történelemtudomány szerint), hogy az atomrobbanás mivel jár. Senki sem tudhatta, hogy az élelmiszer mérgező lesz, hogy az életben maradóknak kihull a hajuk és leesnek körmeik. Ezt senki ki nem fundálhatta mindaddig, amíg saját korában nem tapasztalta meg ezeket az eseményeket. Itt nem irodalomról, fikcióról, a fantázia szárnyalásáról van szó. Egyértelmű, hogy ezek a dolgok megtörténtek. Persze ha ezt elismerjük, azt is elismerjük egyidejűleg, hogy világegyetemünk felépítése mégsem azonos azzal a csudaszép emberközpontú képpel, amit eleddig festettünk róla magunknak.

Indiai geológusok, akik a dvárakai víz alatti romokon végzett vizsgálatokban közreműködtek, olyan falmaradványokra bukkantak, melyek kőzetüvegesedés nyomait mutatták. A kő igencsak magas hőmérsékleten olvad, és bár ilyen megüvegesedés máshol is előfordult már, de ennek okaira mindmáig nincs értelmes magyarázat. Legalábbis a keresztény gondolkodásmóddal megvert tudomány világában, amely a konstans fejlődést feltételezi és a primitívből halad mindig a fejlett, civilizált felé...
(Dváraka pedig az istenek harcának színhelye volt.
Ha valaki vallásos révületében Krisnát tiszteli isteneként, egy tömeggyilkost állít be istennek, aki atombombával tömegpusztított.)

Ideje tehát felülvizsgálni geocentrikus világképünket és megbarátkozni a gondolattal, miszerint az ember egyáltalán nem a fő vonulata annak a dicsőséges teremtési procedúrának, amely hat nap alatt csapta össze hozta létre az évmilliárdok óta táguló világegyetemet. Meg kellene végre vizsgálni, hogy tartható-e a hipotézis, miszerint a Föld valóban az egyetlen lakott planéta közel-s-távol az Univerzumban, vagy egyáltalán a Naprendszerben.
És ehhez ki kellene dobni azokat a "kutatási eredményeket" is, amelyeket egy igencsak kontrollált, pénzügyi és egyéb függőségben tartott, mesterségesen monopolhelyzetbe állított kormányzati műhivatal tár megrendelt "tudományos" precizitással a nyilvánosság elé.
Mert aki valóban komoly kutatói munkát sejtve hisz a marsi távirányításos autócska legendájában is, az bizony igazi ajándékokra ne nagyon számítson az idén se a Mikulástól, vagy a Jézuskától! Annak magának kell ilyesmiért felülnie a kozmikus villamosra, vagy végigbicikliznie a Tejúton.






Forrásmegjelölés: 
Ezen postban Erich Von Däniken: Az istenek űrhajósok voltak, továbbá Zecharia Sitchin: A 12. bolygó című munkáiból merítettem, a Védákból származó idézetek fordításainak forrásait az említett könyvek közül az előbbiben lelheted meg. Egyébiránt pedig a Google a barátod... ;)


Prognózis:
Sumer sorozat következő fejezete, az emberiség eredetéről; Bibliai mesék és egy kiválasztott nép eredete

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page