vasárnap, november 28, 2010

Öntsünk ismét tiszta vizet a pofákba!

Már megint innen-onnan megkaptam néhány édes beszólást, tudod, úgy félmondatok formájában, ahogy a legnagyobbat lehet utóbb röhögni az illetőn, illetve a szituáción, mégpedig abból az aspektusból, hogy mennyire tájékozatlan is, aki bélyegez.
"Nem elmenni kell, hanem idehaza megmutatni..." blabla
"Nem az a tökös gyerek, aki elmegy, mert nem bírja, hanem az, aki kitart."
Kicsit árnyaltabban meg valami olyasmi is volt, hogy hát ő kolbászt ehet és pálinkát ihat, sőt gyönyörű magyar lányok fenekét stimmölheti az utcán, de hát ennek az a magától értetődő ára, hogy ott kell élni, gyakran több műszakot is végigdolgozva, ott adózni, stb.
Máshonnan egy még frappánsabb mellékmondat annál is frappánsabb jelzős szerkezetével kaptam meg, hogy mivel én gyökértelen vagyok, könnyen beilleszkedtem máshol is.
Ja, én, gyökértelen. De legalább nem ilyen gyökér, mint aki ezt mondta.
És akkor még olyan toldalék beszólások, hogy én innen kintről ne politizáljak.

Na akkor kezdjük,
(Nagy levegő, sóhaj, távolba révedő tekintet, véletlenül sem akar ránézni a reménytelen esetre, akinek magyarázni szándékozik, mert akkor most itt hagyja a gépet és nem lesz post...)

Bizonyára tudod, engem gazdag, izraeli származású szülők neveltek fel hatalmas birtokukon, amelyet a te apukádtól loptak el az államosításkor, és ezenközben kozmopolita neveltetést kaptam.
EGY FRÁSZT!
Az igazság ennek pont az ellenkezője! Hogy mennyire voltunk mindig is csórók, arról tudnék mesélni, de inkább nem teszem, mert nem vagyok rá büszke. Nem is szégyellem. 
De tudod, amikor felnőttem, sem lettem gazdagabb.
Forintosítsak? Biztosan loser listára kerülök vele, de a nettó fizum a három műszak pótlékával együtt is, a kijövetelünk előtti hónapokban valahol nyolcvan és kilencvenezer szép, ropogós, konvertibilis (!!!) magyar forintot tett ki. Ha ezt beszorzod kettővel, akkor megkapod, miből kellett a távfűtés-számlán kívül a gyerekek iskoláztatásán túl, úgy általánosságban a mindennapokat megoldani. Autó? Felejtsd el! Előre jutási lehetőség? Nulla. Az utolsó melóhelyemen 8 és fél évig húztam, úgyhogy ne a kitartás hiányát ródd fel! Tényleg nem volt kiút. 
Azaz hogy volt, és mi ezzel a lehetőséggel éltünk.
Mert azon túlmenően, hogy ez az ország, ahová kijöttünk, a családosokat sokkal jobban támogatja (feltéve persze, hogy dolgozol is, mert anélkül nincs ilyesmi), hosszú felkészülési idő is fekszik a dologban. Sokan kijönnek nulla nyelvtudással, vagy úgy, hogy a helyi sajátosságokról semmi információjuk sincsen. Hát a mi esetünkben nem így áll az ábra.

Még a nyolcvanas évek közepe-vége felé, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve szüleim elkezdtek beszélni arról, hogy mi hamarosan nekivágunk a világnak, és a kommunizmusnál sokkal élhetőbb berendezkedésű Ausztráliában fogunk majd élni. (Tudod, előtte Ausztriában volt egy tábor, stb-stb.)
Ők pár hónap múltán ejtették a tervet - ilyen-olyan indokkal. Én viszont ezen felbuzdulva elkezdtem angolul tanulni. S mivel időközben sok víz lefolyt a világ összes folyóján, kezdő szintről kicsit tovább fejlődtem az évek során. 

Sokáig pihent az eredeti terv, hogy vegyük nyakunkba a világot. Főleg, hogy az úgy nevezett rendszerváltással úgymond elmúlt a kommunista világ. (Odabentről nézve tényleg úgy tűnhet, de gyere ki és nézd innen!) Ha olyan jó lett itt is minden, akkor boldogulni kell tudni itt is. Szóval sokáig úgy voltunk vele, mi magunk próbáltunk lebeszélni bárkit a váltásról...

...míg be nem telt a pohár.

A fent nevezett munkaviszonyomat felmondhattam volna - hasonló másikra. 
Ó, hogyne, tovább is tanulhattam volna, mondod. Elvégre már mindenkinek van diplomája, aki számít. (Te hülye sznob!)
Khm. 
Szóval, akkor most próbáld elképzelni! 3 műszak, 4 gyerek. Oké, először nem mindjárt 4, de akkor is. Család. Apuci-anyuci nem tud segíteni, mint nálatok. Nagymamát a gyerek baromi ritkán lát... Kezded fogni? Na akkor most egy vizsgaidőszakot próbálj elképzelni így. 
Ehhez hozzávesszük, hogy nincs vezető beosztásban semmi ismerős, vagy rokon olyan cégnél, ahová jó lenne bármiféle diploma. Tudod előre, senki sem fog cipőkanállal beerőszakolni sehová a friss diplomáddal. Egyedül meg a papír, mondd, mit ér? ;)
Szerintem túltárgyaltuk.
Öö, itt most nem említettem, de természetesen magától értetődik, hogy ettől függetlenül az engem érdeklő témákban folyamatosan képezem magam, és szerintem akad olyan terület, amelyen ha valaki papírral bír, az nem biztos, hogy több tudással rendelkezik... ;)

Szóval ott állsz a nyolcvan-kilencvennel, mondjuk 2008 karácsonya előtt, és beüt a távfűtés elszámoló számla a maga csekély 95ezer forintos összegével, melyhez egy darab csekket is mellékeltek. Fizetési határidő egy hét múlva. Megoldási képlet? A közgázos diplomáddal biztosan többfélét is össze tudsz most dobni. ;)
Gyerekek jövőjét hogyan biztosítod? Ott van négy gyereked. Ráadásul az egyiknek cipő kell, a másiknak kabát. Hö?

Hát akkor tartsál ki csak szépen, barátom, Magyar Földön, mert az élet bár kemény, de szép. És úgy szép, ha zajlik. ;)

Szóval én most itt úgy vélem, hogy a havi kétszer 80-90e HUF és a havi 2.5-3e GBP között van némi (nagyságrend-beli) különbség. Nem csak annyi, amennyit elsőre kiolvasol belőle úgy matematikailag.

Amúgy pedig egy pécsi gitáros pózer csávó szerint - idézem - "Anglia szar. Ne menj oda!"
Ő is megpróbálta. 
Állítólag (ő mondja) jobb az angolja, mint az enyém. (Lehet, de leiterjakabja is akad - a szerk.)
És nem volt, aki vette volna Londonban a muzsikáját; amit ő tolt. Zenélni ment ki a lelkem, aszitte, mindenki hasraesik Steve Vai magyar hangja előtt. Csakhogy itt minden utcasarok egy szoba-Malmsteent rejt, és már csömör van belőlük. 
Ja, mert el kellett volna menni tán dolgozni? 
Anglia szar. Itt dolgozni kell? Bazeg! Az szar!
Ja, hogy ha dolgozol, akkor meg lehet élni? Hogy van a munkának becsülete? Meg lehet élni belőle? Nagyobb szabadságot biztosít, mint az odahazai élet? Van esély a gyerekeidnek fejlődni? Van jövőjük? Kilátás, perspektíva? Olyan, amilyet az az ország nem tudott volna megadni nekik? Soha? Vagy csak egy generáción, vagy kettőn belül? És még ott a ha?

Tudod, én egy kicsit irigylem a gyerekeimet.
Szerettem volna, ha az én szüleim kihoztak volna annak idején. Ha nekem is ilyen lenne, vagy lett volna ennyi idősen a kiejtésem, mint nekik. Ha ekkora perspektívát kaptam volna. De én nem kaptam. Viszont úgy érzem, ez a minimum, amit megadhatok nekik. És örülök, hogy megadhattam nekik.

Kozmopolita vagyok?

Nézd, egyik nap, ha olyan kedvem van, a török takeawayből eszünk kebabot, a másik nap indiaiból tikka baltit. Like-olom néha a török barátunk linkjét, ha tényleg tetszik. Vannak muszlim ismerőseim is. Beszélgettünk vallásról is. Meg akartak téríteni, persze sikertelenül. 
Nem érzem magam kozmopolitának. Akkor sem, ha ezt mondod rám. 

Szép az az ország.
Szeretem.
De nem tudok élni benne. 
Megélni benne.
Most nem.
Tudnék, de ahhoz sokmindennek változnia kellene.
A változás (talán) elkezdődött, csak marhára elkésett. 
Kábé húsz évet.
Vagy még többet.
Tudod, ha 1990-ben került volna a Jobbik kormányra, és amit ígértek, be is tudták volna tartani már akkor, most teljesen másképp festene az ország. És én nem idekintről írnám ezeket a soraimat.
És ki tudja, ha most megvalósulhatna, amiről ők beszélnek, akkor húsz év múlva tán gondolkodnék a hazatérésen, mert akkorra helyreállnának a károk, amiket évtizedek tudatos rombolása eredményezett.

Mennyi erre az esély?

Csak tarts ki, barátom! Ne nevezz pesszimistának, de szerintem nem két nap van hátra az élhető világig...

4 megjegyzés:

Judit írta...

"feltéve persze, hogy dolgozol is, mert anélkül nincs ilyesmi" Ezt tessék dőlt betűvel, vastagon, aláhúzva. Különben elkerüli a felületes olvasó figyelmét. :DDD

Szabados Krisztina írta...

Nagyon tetszett az írásod és teljesen igazad van! 6 évet éltem Houstonban(Texas), utána pedig 4 évet Londonban(UK). Én már csak tudom, más világ!
Sok sikert nektek, mert hidd el lesz belőle sok! :)))

Mami írta...

Igaz,,,mennyire igaz...
az "irigysegerzes" is.
Amikor kijottunk, hetekig, honapokig szomorusag bujkalt bennem. Nem a honvagy miatt. Eppen ellenkezoleg. Haragudtam, hogy nem ide szulettem, hogy miert nem jottunk hamarabb, es igen, irigylem a gyerekeimet, akik itt nohetnek fel, es jobban reszei lesznek ennek az orszagnak, ennek a tarsadalomnak, jobban itthon lehetnek benne.
Es a poszthoz egy elcsepelt frazist tennek hozza: Mindenkinek egy elete van.
Es az egesznek semmi koze a hazaszeretethez meg a tobbihez.
Es ahogy apam mondta annak idejen: Nem kell mindig kaviar, de a rantottleves sem. Utobbibol boven kijutott nekunk is otthon.
Mellekelt abra mutatja visszatertem mint terminator,,, van RENDES internet.
En szoltam UFF.

Judit írta...

Nu ha már gyökértelen, akkor nézd csak meg, mit talált a gyökértelen feleséged (aki veled, gyökértelennel együtt állandóan magyartalálkozókat szervez, csak mert gyökértelen :D) : http://www.youtube.com/watch?hl=hu&v=uRolpkh7gLs és http://www.youtube.com/watch?v=GyfnEmqMVCU&feature=related
nézze meg minden "gyökértelen"!!! :D :D :D

 
Locations of visitors to this page