csütörtök, október 07, 2010

Újkeletű Csernusságom rövid története

Kicsit melóhelyeskedem most. Nem nagyon, csak pár mondat és sztori erejéig. 
Néha én vagyok az elmeintézet Csernusa. Félre ne érts, nem állandóan és nem mindenkivel. Sőt! Sajnos azonban a sors szele néha összefúj mindenféle szemetet is ebbe a lyukba, ahol dolgozom. Egy kis összeállajtás következzék tehát a gyöngyszemekből:


ELSŐ
Munkatársammal nem vergődtek zöld ágra, amelynek nem csak az ő részéről tapasztalható nyelvtudás-beli hiányosság, hanem a másik részről fennálló erőteljes agrár-akcentus is oka volt. Odamentem hát. Negyvenes-ötvenes pár volt.
-Fürdőszobai tisztítószer. - ismételgeti a férfi - Fürdőkádhoz. Für-dő-kád. - Hozzám fordul, felbőszülten. - Tudja ön egyáltalán, mi az a fürdőszoba és a fürdőkád?
-Tud ön olvasni? Ismeri a betűket, kedves uram? Nem kell mást tennie, mint a szemeit szépen saját maga elé mereszteni, mert itt ezekre a flakonokra pont az van ráírva, betűvel, hogy fürdőszobai takarítószerek. Hozzak esetleg olvasószemüveget? Ugyanebben a sorban, a végén jobbra, a medical care-nél megleli... 
(Nem köpött, nem nyelt, kezében a flakonnal csendben elsomfordált.)


MÁSODIK
Előző nap volt egy fura sztori, az illető érthetetlenül motyogott két szót, amit én (előttem már 3 másik, kevésbé angolultudó munkatárssal is próbálkozott) "wall filler"-nek értettem. Leginkább vó fila volt. (Képzeld ezt el a legparasztosabb, legíkúszegényebb, borostásan érces hangon, mint Bunyós Józsi Iszapgörcsfalváról, egyenesen a kocsmából, italozás után...) Visszakérdeztem, ez-e az, amire gondolt. Mint egy elmebeteg, csak ezt a két szót ismételgette, többet nem tudtam kiszedni belőle. Nyugtáztam, hogy az, amit én gondoltam, és elirányítottam. Mindenféle "filler" abban sorban van, ha wall fillert keres, az is ott lesz, de ha wood-hoz kell (nem értettem), az is. Később még pár munkatársat megkeresett, végül panaszt tett, hogy senki sem beszél angolul a boltban, beleértve a boltvezetőt. Az is kiderült, hogy a vó fila nem más, mint water filter, azaz vízszűrő, amit mi nem árulunk. (A wall filler meg a falon képződött felszíni lyukak betömésére szolgál, magyarban inkább a glett szót hasnyáljuk, ha jól tudom, ami megint nem magyar szó persze..)

Eléggé megviselt hát, amikor másnap odajön hozzám egy (másik) járókeretes öreg fazon, és ugyanazzal a hanghordozással, mint az előző napi csávó, ismételgeti nekem, hogy "am ka"... (Nem hogy köszönés, de még egy "do you have" sem, csak simán, pucéran a szavak...)
Beletelt egy kis időbe, de kiszedtem belőle - eldöntendő kérdésekkel, amelyekre javarészt nem válaszolt, csak ismételgette tovább, hogy am ka - hogy alarm clock akar lenni a keresett tárgy. Mielőtt elvezettem volna a részlegre, jól leteremtettem: - Artikuláljon, drága jó uram, mert a büdös életben nem fogja értelmes emberi lény (fucking) megérteni, amit mond!


HARMADIK
Nagyon kiakadtam mostanában azon, hogy pillanatok alatt szétzilálnak és teljesen átrendeznek mindent, megrongálnak dolgokat, kinyitnak csomagolást és utána szétszórnak cuccokat - szükségtelen rombolást visznek véghez, amely relatíve elég nagy a (szintén relatíve) csekély forgalomhoz mérten. Ilyen előzmények után jön oda hozzám a hülyeségével, nem használja a szemét, és keresi meg maga a cuccot, hanem kérdez - ráadásul ezt is ostobán. Ilyenkor leteremtem - a lehetőségekhez képest higgadtan és udvariasan, de határozottan. Hát nehogy már a nyúl vigye...!
De a legjobb, amikor személyeskedik, vagy jópofa és vicces akar lenni. Ez öröm a köbön!
Épp a teljesen átrendezett polcot rakom újra. Még jobban bosszant, hogy még csupán délelőtt van, és már most disznóól minden. Erre jön a vén banyája (valami fiatalabb társasággal, tán unokáival), átvág a cuccokon, lever néhány dobozt, majd elkezdi a hajamat buzerálni, hátulról húzgálja. Ó, ő azt hitte, nő vagyok, de olyan szép a hajam, ne vegyem személyeskedésnek, de neki tényleg tetszik, ezt meg kellett mondania. És tényleg, azt hitte, hogy nő vagyok, bár igaz, most látja, hogy van szakállam is (felkacag, láthatólag jól szórakozik saját humorán), de hátulról tisztára nőnek látszottam.
Rá sem nézek, mondom, eléggé szigorúan "na igen, itt ebben az országban elég sok nőnek is van szakálla, úgyhogy méltán kevert össze a másik nemmel". Csak ez után néztem rá, és konstatáltam, hogy azért is hallgathatott el, mert ő is tudatában volt, hogy jónéhány szál szőr mered az ő álláról is. Elsomfordál, de még utána morgok: "Amúgy ez nem állatkert, de még ott is tilos a bentlakók molesztálása és tapizása."


NEGYEDIK
Nem telt el két perc, mire jött negyvenes barátunk, végigmért mindent, de semmihez sem nyúlt, ellenben elég figyelmetlen is volt és szinte a másik irányból közlekedő babakocsival egyidőben rontott a dobozok közé, amelyeket még egy csökkent szellemi képességű újszülött bébielefánt is kikerült volna. Az üres babakocsit nagymama tolta másik irányból, és szintén nem nézett se jobbra, se balra. Igazából semmi dolga nem volt ebben a sorban, csak átvágott. Ezt valószínűleg már akkor tudta, amikor bekanyarodott. De hogy miért választ valaki egy olyan sort, amelynek a közepén a dolgozók épp - munkájukat végzendő - kényszerűségből úttorlaszt képeznek, ahelyett, hogy a szomszédos, totál üres sorban vágnának át, számomra örök rejtély marad.
Először csak a dobozokba akadtak bele (amelyeket márpedig úgy raktunk le, hogy a legkevesebb helyet foglalják az útból, még ikerbabakocsival is el lehetett volna férni), majd pedig egymást lökték fel majdnem, botladozva-esve-kelve, egymásba gabalyodva és egymást egyensúlyi helyzetből kibillentve. Szinte szükségtelen is volt mondanom, hogy "részünkről a megtiszteltetés, hogy a mi boltunkban, ebben a sorban szenvednek balesetet figyelmetlenségükből kifolyólag".


ÖTÖDIK
-ként csak annyit mondanék, az már mindennapos jelenség, hogy valamely munkatársamat megkritizálják a kiejtése, vagy az angol(nem)tudása miatt. Ilyenkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy az illető vajh hány idegen nyelvet beszél, és hogy tudatában van-e a ténynek, hogy akit kritizál, nem csak hogy 3 másik nyelven tud, de még diplomája is van. Ami persze itt, a szigeten nem elfogadott a bennszülöttek által, mert hihetetlenül távol van a kontinens innen. Persze lehet, hogy ettől még létezik, de akkor is meseszerű.


HATODIK
Idős házaspár odajön hozzám, a nő kérdez:
-Van edényszárítójuk? Tudja, az a tálca, amire mosogatás után rárakja a tányérokat és megszáradnak.
-Sajnálom, nincs. Régebben volt ilyesmink, de már majdnem egy éve nem kaptunk hasonlót sem.
Nő a férjéhez, arcán a lekicsinylő sznob arckifejezésével:
-Te, ez mit mond? Te értetted?
Férj:
-Nincs nekik.
Én pedig elbetűzöm... (N-O-W-E-D-O-N-T-H-A-V-E)


Nem, ezek nem általános dolgok. Szerencsére a normális emberek vannak többségében {eladó-megközelítési szempontokból} (egyelőre), és amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, vagy hogy szokják mondani. 

2 megjegyzés:

Judit írta...

Te tehecc róla, hogy nemtod mijaza vó fila!

:DDDDDD

Judit írta...

Továbbá tény, hogy a pattogók többsége egy pohár vizet se tudna kérni bármelyik másik nyelven.
De az inglisen belül is csak a dél-angliai sztrít-inglist bírják...

 
Locations of visitors to this page