kedd, október 19, 2010

Do you speak UK?

Történnek érdekes esetek, amelynek fényében elmondható, időnként elbizonytalanodsz, vajon tényleg tudsz-e angolul. Aztán történik valami más dolog, amelynek kapcsán le tudod vonni a konzekvenciát - nem a tudásoddal van a baj (főleg), hanem azzal, ahogy e sziget bennszülöttei beszélnek; na az néha felháborító. 
Kicsit olyan volt, amikor amerikaiakkal beszélgettem nemrégiben, mintha kitisztult volna valami köd, addig csak a ködön keresztül kellett kivennem, mit is látok, aztán hirtelen ködmentes övezet, ahol teljes magabiztossággal tudok mozogni. (Azért a "köd" sem köd, 90%fölött átlátható, de azért ott van...) Na jó, angol és angol közt is van különbség (de még mekkora) és nekem a hallás utáni megértés mindig is a leggyengébb láncszemem volt, de azért az mégiscsak érdekes eset volt, amikor nem értette senki a boltban egy bizonyos helyen az amerikaiakat, pedig ők csak szemeteszsákot akartak venni, épp csak nem UK-ul mondták, hanem amerikaiul. (Senki sem tudta, mi az a garbage can... Pedig alapműveltség része. Nem? De.)

Végül megállapítottuk a szigetlakók titkát.
-dobpergés-
Arra jutottunk - ami egyelőre csak hipotézis, mindenféle bizonyíték nélkül, - hogy úgy tanulnak meg beszélni, hogy szájukba egyik oldalra egy rágót, másikra egy kavicsot, vagy cukorkát tesznek, és szavanként kicserélik úgy, hogy a kettő nem érhet össze. Ha ily módon tanulsz meg te is angolul, akkor garantáltan meg fogja mindenki itteni érteni amit mondasz, nem fognak visszakérdezni (csak miután megmondtad nekik, hogy nem idevalósi vagy, mert ekkor a látens rasszizmus-fasizmus-xenofóbia igenis ki fog törni). Az egyetlen probléma, hogy a kiindulópontnál említett dolgot eképpen még mindig nem kezeltük, és ugyanígy nem fogod megérteni borotvaélességgel, hogy mit mondanak. Ez jó darabig így is fog maradni.

Végezetül egy sztori, saját bénázásomból.
Postás csönget, csomagot hozott. Hadar valamit (kavics és rágó nem érhet össze, minden szónál csere van), a végén csak a vezetékes nevünket értem, a többit csak a szituáció adja.
Mondom, én vagyok, és írnám is már alá... Ekkor visszajátszottam a mondatot fejben, és rájöttem, hogy nejnek szól a küldemény, ezt mondta, eddigre ki tudtam bogarászni a hangsort; ránézek a papíron a rubrikára, és igen... A fószer már vigyorog ezerrel. Kijavítottam - öö, mármint ő a nejem...

3 megjegyzés:

Mami írta...

Hat igen...kozel sem angolozok ugy mint te, tehat meg nehezebb a dolgom, tobbet kell a szituaciobol es elcsipett szavakbol osszerakni. A multkor itt volt egy hapi, tok szepen megbeszeltuk, hogy nem meg nincsen tevenk, igen a jovo honapban lesz, es igen be fogjuk jelenteni. Erre penteken jott egy masik...annyit ertettem a beszedjibul, hogy BBC meg radio,,, te ebbol mit raknal ossze?? (Nem teveados pali volt, mer nem volt neki oyan kis kepernyos izeje amibe potyogott a masik.)
Mondtam neki ferj hetfon delutan itthon, jojjon vissza... Viszont a tegnapi IN numberes interjun tokre elboldogultam. Hat igen melegre hideget, hidegre meleget kapunk.

Mami írta...

JA..es akkor meg nem is emlitettem (nem tudom arra kicsit feljebb hogyan van) itt meg enekelni is meg kell tanulnunk beszed kozben...foleg az idosebbek szeretnek nagyon danolva beszelni, es torvenyszerunek talaltam, hogy abbol tudom, ha kedvesek velem, hogy a kedvesseg meg ezen tul is egy oktavval feljebb hangzik, meg a tesco penztarban is. Gondolom nehany sor segitene ebben nekem is.

AtonHotep írta...

Nem is vagyunk kicsit se' feljebb, csak jobbra. :P
A danolászás, hááát, most hogy mondod, valami van, de mi annyira nem vagyunk angolok..... :P A hangsúly az ja, másképp van. Ez tény. Majd lefigyelem magunkat külső füllel is.... :P

 
Locations of visitors to this page