péntek, október 08, 2010

Civilizációnk digitális végei?

A címben a végén fogtam meg a dolgot, de ne szaladjunk ennyire előre!
A napokban több helyen is olvastam, hogy ejj de milyen jó is az, hogy digitális könyv, és hogy sokkal jobba papírnál, mert - és itt következtek bugyutábbnál bugyutább érvek, melyek egy részével még tán, a szövegkörnyezetből kiragadva egyet is tudna bárki földi haladó érteni. De itt arról volt szó összességében, akár kimondva, akár csak utalva rá homályosan, hogy mennyire szükségtelen is a könyvnyomtatás, és hogy pár évszázad múltán nem lesz már ilyesmi, mert ez a haladás kizárólagos útjának spanyolviaszos burkolata és punk és tum. De ez a kép azért némiképp elgondolkodtató...
Megfigyelhető a tendencia, hogy minden digitalizálódik, és ez valamiképp jó is... vagy nem?
Jó abban az értelemben, hogy ilyen formában IS elérhetővé válik.
Rossz viszont, ha ezzel kiszorítja a többi módot. Lehet, hogy rövid távon nem hiányozna, de még ez sem biztos.
Ma már nem is a tudást, az információt, az adatot magát adják át sok helyen, hanem a képességet, hogy szükség esetén elő tudd ásni valahonnan azt ami kell. És ez a valahonnan egyre inkább valami "digitális" dolgot takar, semmint másmilyen formátumban létezőt. Például fent van az interneten........ (hajat tép?)
(...)
...egy kis kitérő...
(...)
Párszor előfordult már velem, hogy felborult a vindózom, és emiatt pl. az addig használt ősrégi felvevős szoftvert is újra kellett húzni a gépen, olykor ugye hardvercsere után. Olyan is volt, hogy újra kellett volna, de a telepítő nem működött, aztán jött a netről letöltött x verzió (naná, hogy a régi már sehonnan sem előásható, legalábbis ha hirtelen támad a szükség, akkor a záros határidőn belül nem lesz meg - mondta Murphy), de így-meg-úgy nem volt százas az új dolog, minimum két-három súlyosabb hiba miatt használhatatlan... 
Legutóbb egy esetben figyelmetlenségi elsiklásos műhiba folytán (igen, ilyen is van), jogtisztán megvettem (jó pénzért) azt a szoftvert, amit biza nem tudok használni, mert ez nem az, ami kell és aminek a próba verziója futott az előző installáción, épp csak egy apró, leheletnyi különbség volt a két cucc nevében.. ÍJ. Hát bizony, hogy jól jött volna akkor és ott hirtelenjében, a derült égből támadt szükség idején egy jó öreg szalagos magnó. Ja, hogy azzal nem lehet ide-oda tologatni azt, ami nincs pontosan a helyén? Kényelem? Hö!
(...)
...elkanyarodás tetszőleges irányba...
(...)
Elég arra gondolnunk, mi lenne az emberiséggel, ha teljes jelenkori tudását egy olyan formátumba invesztálná bele monopolikus kizárólagossággal, amely egy előre nem látható, váratlan természeti katasztrófa esetén teljesen megsemmisül rövid idő alatt. Rövid idő lehet akár néhány év is, a kétségbeesés ás a bomlás eltarthat eddig is. Nem, ne csak egy extra méretű napkitörésre gondolj most például, amilyet még nem tapasztalt a Föld civilizációnk idejében, de még ez sem lehetetlen. Elég egy durvább "pole shift", amely után csak pislognánk, hogy akkor most mit és hogyan. (Tudod, vannak azok a halászfaluk az Andokban, többezer méter magasan, bizonyítottan párezer éve még használt halászfelszereléssel, mindenféle vítől jelenleg többszáz kilométernyire...) És meglehet, hogy nem jönne akkor rosszul, ha nem csak az elektromos áramon alapuló rendszerekre támaszkodhatnánk, hogy helyreállítsuk a károkat. Az akkumulátor lemerül, fel kell tölteni. A napelem - bármilyen klassz alkotás is - nem örök életű. 
És ha már elhasználtuk az utolsó diódát is és még mindig nem tudunk újat előállítani, akkor meglehet, hogy jól jön, vagy jól jönne - és ez itt most a kérdés!!! - ha a búboskemence és a vetésforgó kapcsolási rajzát elő lehetne kotorni valahonnan...

Nem?

DE!
 
Locations of visitors to this page