vasárnap, augusztus 29, 2010

Megállított fejlődés?

Ez a post akár a konteo-blogon is megjelenhetett volna témája okán. Tudjátok, hogy megrögzött sci-fi olvasó vagyok, és van némi gyűjteményem, ha nem is olyan hatalmas, ilyen témájú könyvekből, folyóiratokból.
A napokban kezembe akadt - ugyebár a költözés okán is - a Robur című folyóirat, amely mintegy 16 számot ért meg a 80-as évek elején-közepén. Ezen írásom alapját egy tudományos értekezés képezi, mely a 12. számban jelent meg Hargitai Károly tollából, 1986-ban, Matuzsálemek bolygója címmel.
A szerző egy, az 1980-as évek elején, a National Health Service, rövidítve NHS (ejtsd angolul) igazgatójától származó előadásról tudósított, melyet szakmabelijeinek tartott egy konferencián. Az egészségügyben elért fejlődést, minőségi változásokat tekintette át, statisztikai adatokat citált, a múlt eredményei után pedig a jövőt kezdte felvázolni "angol hidegvérrel". 
Levezette, hogy az emberek átlagos életkora hogyan alakult a huszadik században, és ebből milyen növekedés prognosztizálható, többek között az 1978-as év-beli 73 éves átlag élettartamot (a Föld északi féltekéjére vonatkoztatva) 2000-re 90-re jósolta meg/következtette ki. Előadása pusztán a tudományos tényeken alapult, az újabb technikai vívmányokat, biokémiai megoldásokat vette számításba, melyben nem csak a gyógyszerek, de pl. a vitaminok és egyéb hasznos "élelmiszeradalékok", a szervezet számára szükséges anyagok terén elért kutatási eredményeket is bekalkulálta. Itt sem állt meg, hanem a génsebészet és egyéb hasonló, akkor még gyerekcipőben járó tudományok, már akkor is ígéretes eredményeit is elkezdte számításba venni, és egy utópisztikus világot kezdett lefesteni, a realitások talaján, melyben az emberek életkora szinte a végtelenségig kitolható, és nem csak az életkor, de az életminőség is. 
Jellemző a szűklátókörű gazdasági szakemberekre, hogy mi volt erre a reakció. Felbolydult a terem, hirtelen mindenki azon kezdett aggódni, hogy mi lesz a nyugdíjakkal, hogyan fog a Föld ennyi embert eltartani, stb.

A cikk szerzője itt átvált ennek az utópiának a kifejtésére, ahol valóban a matuzsálemek bolygójává válik a Föld, lehetővé válik 70-80-as éveikben járó ifjú párok számára első gyermekük vállalása, és így tovább.

Bennem pedig az a kérdés fogalmazódott meg, de rögtön, hogy hol vannak ezeknek a kutatási eredményeknek és ennek a prognózisnak a kézzelfogható eredményei, és hogy miért nem látjuk megvalósulni a nyolcvanas évek elején oly kézenfekvőnek tűnt, ideális jövőképet, ahol a tudomány valóban az emberiség érdekeit szolgálja.
Eme sóhajomban további prognózisok tűntek fel napelemmel hajtott autókról, környezetkímélő technológiákról, és ideális társadalomról, mely szintén a küszöbön állónak tűnt a nyolcvanas években, és ha néztél annak idején Deltát, akkor tudod miről beszélek. 

Nem fogok világrengető válaszokat adni.
De miért van az, hogy a fejlődés megrekedt?
Vajon nem az akkor tiltakozó közbekiabáló szakmabeliek, egészségügyi, szociálpolitikai szakemberek, a gyógyszeripar képviselői és törvényhozók hatottak-e a folyamatokra, hogy a fejlődés lelassuljon. Tették ezt pusztán aggodalomból és kicsinyhitűségből, szerény agykapacitásukkal, melyben nem fér el a tény, hogy bolygónk még ennél nagyobb embertömeget is képes lenne elhordozni a hátán. Tették ezt úgy, hogy közben félretették a tényt, hogy az ember képes meghódítani a Naprendszert és számára élhetővé tenni egynémely másik égitestet is. 
Egyesek persze vitatkoznak a Naprendszer és a világűr üres voltával és beszélnek egy másik globális összeesküvésről is, mert hát miért van az, hogy pont a NASA szakemberei mennek el mindenhová és csalódottan jelentik, hogy még a nyavalyás Marson és a Titánon sincs élet... Persze nem azt mondom, hogy van, de miért pont ők jelentik ezt be, és ha ők bejelentik, akkor miért kötelező mindenkinek ezt készpénznek venni? Mellékesen az űrből, olyan távolságokról, ahonnan fényképeket készítenek, még a Földön zajló emberi tevékenység sem látszana; elég csak a repülőgépek által használt magasságokba emelkedni, mely még majdnem a Földfelszín, és már az ember számára élhetetlenek a körülmények. Vajon nem ugyanez lehet-e más bolygókkal? És ha egyen kialakult az élet, miért ne alakulhatott volna ki máshol is? 

Szóval, egyértelmű, hogy a haladás lelassult, a fejlődés szinte megállt. A betegségekkel szemben a nyugati orvostudomány ugyanolyan kétségbeesetten reménytelenül küzd, és akik kívülről szemlélik elért eredményeiket, rácsodálkoznak, mennyire primitív és barbár módszerekkel próbálkoznak, amikor tőlünk keletebbre már évezredek óta létezik hatékonyabb megoldás is. 
Valószínűsítem, hogy fent nevezett professzor az előadásában nem kalkulálta be ezt a lehetőséget, és ennek ellenére volt ennyire pozitív a mérleg...

Viszont hadd említsem a Vénusz-Projektet, mely szerintem válasz lehet mindezekre a problémákra, és az egyetlen kiutat jelenheti a túlélésre vágyó emberiség számára. Lehet ezzel vitatkozni, hogy nem túlélni akarunk, hanem annál többet, viszont ha körülnézel, akkor meglátod a szavaim mögött húzódó valóságot is. Első körben ezt kellene garantálnunk.
Amíg viszont a gyógyszeripari lobbi diktál és az olajipar süllyeszti el a technikai vívmányainkat, amíg a kamatvágás a megoldás az igenis létező gazdasági válságra és a bankok megkerülhetetlen intézmények, amíg létezik vallási fanatizmus, és ezért bizonyos körökben alacsonyabbrendűnek kell érezned magad, ha disznóhúst is eszel, ha merészelsz minden nap fizikai munkát is végezni, és nem tartasz szünetet pénteken, vagy szombaton, vagy hogy nem hiszed el, hogy összedől a világegyetem abban az esetben, ha egyik bolygóján egy város körüli fal megépül, nos addig nincs értelme a Földön értelmes életet vizionálni...

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page