szerda, augusztus 25, 2010

Álmok és megélés

Sokszor eszembe jut a sztori. Annak idején, életünknek abban a szakaszában, amelyre nem szívesen gondolok vissza, mert bár az útkereséshez tartozik, ám egy bizonyos, nem túl jó fényben feltűnő vallásfelekezethez kötődött, amely velejéig korrupt volt ugyan már akkor is, de azért azidőtájt még ügyeltek a látszatra, és csak azért voltunk ott olyan sokáig, mert a számunkra lételemként említhető őszinteség nevű dolog, ha csak nyomokban, marginálisan és elfojtva is, de létezett; szóval annak idején ott összefutottam egy akkor tán tizenhat körüli úriemberrel, akinek voltak álmai, és sokan ezt szerették volna vele elfeledtetni. Nem mindenki persze, mert voltak ott olyanok is, akik felkarolták, vagy csak szimplán támogatták. Az ő esete viszont tényleg nagyon tipikus, és azért jut eszembe sokszor, mert a vége happy end, tehát sikersztoriként is említhetjük.
Hugommal egy napon született, amit egy megkopott újságkivágás is tanusított a fényképes fiókunkban még odahaza (a Dunántúli Napló "Ma született" rovata tevődött félre mindenkiről); tizanhat éves korára azonban már túl volt drogos időszakán, amit a gyülevészetbe járás váltott ki, még esti sulin végezte az általános iskola hatodik, vagy hetedik osztályát (nem emékszem, melyiket), és emellett egy cégnél dolgoztunk. A vadkapitalista keresztény kizsákmányoló vállalkozó-adócsaló, aki minket alkalmazott, a gyülevészetben eléggé nagy közmegbecsülésnek örvendett. Ugyan nem voltak nagy tisztségei, de mindenki úgy ismerte, hogy ő az, aki segít a felekezetnek mindenben, sokat adakozik, és többek között a terem berendezésének koordinálásában is "jeleskedett". Egyébként pedig vegyiáruval kupeckedett, címkéztünk mi ott át a raktárban mindenféle árut és dobtuk új köntösben piacra, miközben ő mindenen hatalmasakat akasztott és erkölcstelen húzásaival sokak életét keserítette, "jó magyar vállalkozó"-ként - de nem ez most itt a lényeg.
Hanem az, hogy ifjú titán barátunk focista karrierről álmodott, és ebbéli terveiben volt egynéhány ismerőse, aki támogatta, ha más nem, erkölcsileg és verbálisan. Az első időszakban azonban, mindaddig, amíg még nem látszott megvalósíthatónak és instant anyagi haszonnal nem kecsegtetett, vállalkozónk pont az ellenvéleményt képviselte.
Ez egy normális közösségben bár nem épp pozitív, de nem bír nagy jelentőséggel. Ott viszont létezett (és szerintem a mai napig létezik) egy koholt és semmiféle alappal nem bíró sajátos tekintélyelv, a főnök szavát illett megfontolni - ezen kívül a felekezetben is ő közmegbecsült ember volt, legalábbis akkoriban még, ami még jóval adócsalás és hasonló ügyek miatti börtönbüntetése előtt volt.
Szóval ifjú barátunk szerette volna hivatásosan rúgni a bőrt, ettől a lófaszjóskától meg azt hallgatta, hogy már túl öreg ahhoz, hogy elkezdje, és hogy ha valaha elmenne az ifibe játszani, a nála évekkel fiatalabb lurkók megszégyenítenék azzal, hogy sokkal ügyesebbek.
Szerencsére nem rá hallgatott, és ennek köszönheti, hogy a PMFC és a Fradi után most idegenben rúgja a bőrt. Története egyértelmű diadalmenetben folytatódott.

A tanulságot érdemes levonni.
Szerencsére időközben elhúztuk onnan a belünket, így nincs információm e tekintetben, csak gondolom, hogy bizonnyal manapság vállalkozónk tutira úgy állítja be az egészet, hogy ez a srác az ő felfedezettje... 
De számít ez? ;)

Szóval bármennyire is abszurd dolognak tűnik, érdemes nagyot álmodni - és utána kitartani mellette, hinni a megvalósulásában.
Egy másik allegóriával élve - gondoljunk bele, mi lenne ma, ha pl. Schubert, vagy Mozart ahelyett, hogy zenét szerzett volna, elment volna inasnak...

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page