péntek, január 08, 2010

Music & me in the UK

Na kérem, erről a témáról eleddig nemigen esett szó, amióta elhagytuk Ferihegyet.
Az a nagy helyzet ugyanis, hogy én nem azért jöttem ebbe a Nagy Bitangiába, hogy a kilencvenkilenc pé hálózat oszlopos alkalmazottjaként a bleach-et pakoljam a polcokra, hanem sok egyéb más miatt.
Többek között - tán nem olyan meglepő ezt olvasni sem - a zenélés is olyan hangsúlyos az életemben, hogy a prioritási listán megelőzi a kilencvenkilencest, mégpedig elég meredeken.

Nemrégiben itteni ismerősök ittjártakor majdnem le lettem általuk teremtve, a szó nemesebbik értelmében persze, amikor is kiderült, hogy zenélek, majd belehallgattak egy-két eddigi csinálmányunkba. Merthogy szerintük nem kéne nekem bleachet pakolni, hanem ezzel is kereshetnék - szerintük.

(A szerkesztő megjegyzése: keresek is vele, hajjajj, mennyit, de mennyit kerestem!!!, , , , épp csak találni nem sikerült. . . . Még.)
Szóval, ez azért adott egy akkora löketet, hogy - balgatag húzás, avagy sem, - feladtam végül egy hirdetést a gumifán, hogy itt egy basszusgitáros csapatot keres.
Egyetlen egy visszajelzés érkezett, de mint anno a lakáseladásnál is mondtam, nekem nem is kell olyan sok, elég egyetlen egy is, ha az a megfelelő.
Na ezzel azért elsőre akadt némi "gond", mert hogy nem az én zenei stílusomban utaznak a srácok, hanem saját kategóriájuk szerint indie-rockot tolnak. Persze azért használtam az idézőjelet, mint azt némelyek tán konstatáltátok is, merthogy nekem ez nem jelent gondot túlzottan.
A lényeg a lényeg, tegnap összefutottunk, hangszerestől, és részükről cd-stől, hogy felmérjük, nagyjából miről is lenne szó. Kölcsönösen meglepődtünk - pozitív értelemben persze.
Jövő szerdától próbálkozunk a próbákkal.

BZ barátomtól loptam az ötletet ide, hogy blogusz bilateralisz legyen itt néha, hátha a facebook-os idegen ajkú barátaim is kíváncsiskodnának... De én most a fordításnál nem fogok tükröt használni. :P

- - - - - - - -

I haven't spoken about this topic for a long-long time, since we moved here from our country I have rarely mentioned anything about music, although it plays a very important role in my life. Much more important than my present job or anything like that.
What triggered all this was the visit of some of our Hungarian friends, and that when they heard I had previously played in bands and have some recorded stuff with me, they told me I was a fool that I pack bleach on the shelves for money instead of doing something with this quality of mine. All right, indeed it wasn't the main reason, but the last drop in the cup - how we say it.
So I posted an ad on gumtree, saying a bassist is now available for a local band - and although only one answer came, but that is enough for me usually when I do things like that.
The guys are playing indie rock, which style is unfamiliar for me a bit, but I do not object to unfamiliar things, since I can get adjusted to new things very quickly. So we decided to meet up and that's what happened yesterday.
We on both sides were a bit surprised about the other's qualities, and that is what this post is about. At this point it is too early to say anything, but we are getting to know each other in rehearsals and we'll see.

1 megjegyzés:

Judit írta...

Gyakrabban is írhatnál in inglis, nem?
De.

 
Locations of visitors to this page