szerda, június 17, 2009

Húzogatják? Kilövik? Időjárás-szabályozás régen és ma

Isaac Asimov sci-fi író regényeiben minden, de legalábbis minden második bolygó időjárása mesterségesen szabályozott. A világűrt benépesítő, jövőbeli emberiség kényes továbbra is az időjárásra, és az Alapítvány technikai fejlettségi szintjén teljesen normális dolog, hogy az időjárást nem bízzák a véletlenre - inkább megregulázzák a természet zabolátlan erőit. Lehetne néhány oldalt írni ennek a pszichológiájáról, hogy honnan is ered az embernek a természettel való szembehelyezkedése, és a birtoklási, irányítási vágytól elkezdve a természeti jelenségekkel kapcsolatos félelmet is le lehetne vezetni hosszú-hosszú oldalakon át. Máshol, mint például Gaián, a bolygó-méretű, az egyénin túlmutató csoport-tudattal rendelkező szuper-organizmus maga gondoskodik a lakói számára élhető környezetről, és ezzel együtt a megfelelő időjárásról...

De térjünk inkább vissza a jelenbe, illetve ha már a jövőből érkeztünk, első lépésben menjünk is túl rajta - kezdetben csupán néhány évtizedet!

Emlékszem, még a nyolcvanas években néhányszor nagyapám, vagy épp szüleim arról beszéltek, hogy mekkora jégeső-felhő közeledik, és hogy biztosan ki fogják lőni az elhárításnál. Vagy valami hasonló, a konkrét szóhasználatra már nem emlékszem.

Körülbelül ennyi az emlékem abból a korból, amikor az Asimovi utópiát a "kommunizmus" izomembere izomerőből elkezdte a megvalósulás sínpályájára helyezni. De jégeső ritkán sem pusztította el a termést, és ablakaink sem törtek be tőle soha.

A napokban néhány baráttal történő beszélgetéseinkben szintén elővettük a témát, ki mire is emlékszik ebből. Nagyjából hasonló emlékfoszlányok bukkantak felszínre, azzal kiegészülve, hogy a "rendszerváltás" (nem szeretem ezt a szót, mert valójában nem volt ez igazi váltás, csak az elit bizonyos kirakatrétege cserélődött ki egy előre meghatározott vészhelyzeti koncepció alapján) körüli időkben, arra hivatkozással, hogy gazdaságtalan a további fenntartása, megszüntették - szinte egy tollvonással.

Milyen érdekes lenne a számsorokat összehasonlítani: mennyi pénzbe kerülne fenntartani ezt az elhárító rendszert, illetve ennek hiányában manapság mennyibe kerül ténylegesen a viharkárok elhárítása. Nem kell matekzseninek lenni a következtetés levonásához... Még a biztosítótársaságok sem emelnének ilyen mértékben áraikon, ha a kevesebb káreset miatt kisebb lenne a kiadási oldal mérlegükben.

Az "egyszeri" polgár pedig örömködhetne, hogy termését és egyéb tulajdonát nem veri roncshalommá az első szeszélyes felhő-bodorulat...

Egy másik, újkeletű szabályozási módszertől viszont ehelyett eltekintenék. Úgy látszik, erre mégiscsak van pénz, annak ellenére, hogy ki tudja, hosszú távon mekkora károkat okoz...

"Előzzük meg, vagy ellensúlyozzuk a globális felmelegedést!" - szlogennel lehetne fémjelezni a törekvést.

SAJNOS KEVESEN TUDNAK RÓLA, DE ENNEK ELLENÉRE LÉTEZIK A JELENSÉG! Olvasson utána bárki ember fia, aki kételkedne!

Napsütéses napokon, különösen olyankor, amikor a hőmérő higanyszála alapos felfelé kúszásba kezdett, megjelennek az égen a csíkot húzó repülők, és számuk egyre nő. Nem is lenne ebben semmi különös...

Ha nem épp egy speciális alumínium-vegyületet szórnának a kondenzcsíkkal a levegőbe.

Hogy miért? Ez a vegyület a vízmolekulákat hivatott összegyűjteni a porszemcséken, magyarán felhőképző hatású.

Bárki megfigyelheti, amint a kis kondenzcsíkok nem eltűnnek, mint nyolcvanas évek-beli elődeik, hanem szépen szétterülnek és növekszenek, néha tényleg "szép" felhővé állnak össze.

Hogy ez kit zavar?

Ki az az ostoba, agy nélküli lény, aki azt gondolja, hogy ez a vegyület odafönt is marad? Hova fog ez lecsapódni? (Igen. Mindenhová...)

Vajon a talajban feszívódva milyen hatással bír növényeink fejlődésére, tápanyag-tartalmára, egyáltalán a föld termőképességére, hozamára? A növényekből felszívódva szervezetünkre hogyan hat?

Van-e a megnövekedett alumínium mennyiségnek köze például az Alzheimer-kóresetek számának drasztikus, korunk-beli megnövekedéséhez?

És ha csupán a felhőképéződést nézzük, felismerhetjük, mennyire szánalmas az eredmény. Ezek a felhőcsíkok pont estére, vagy a délután második felére kezdenek kibontakozni. Az éjszakai felhőrétegek pedig épp hogy nem a hőmérséklet-csökkenést szolgálják, hiszen a felhőréteg visszatartja a hőkisugárzást.

Pusztán gimnáziumi fizika és földrajzi ismeretek elsajátításával, az elvileg a "tudós urak" által is megtanult középiskolai tananyag felelevenítésével az efféle baklövések is elkerülhetőek lennének.

A viharkár-elhárító rendszerek újbóli felállítása viszont közös érdek, és jó lenne, ha kormányzati és/vagy önkormányzati oldalról is történne végre valami az ügy előmozdítása érdekében. Nem különben a szükségtelen alumínium-sózás abbahagyása is kívánatos volna.
Nem, ezzel nem a bolygót fogjuk megvédeni! "Csak" magunkat és a utánunk következő generációkat...

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page