hétfő, április 20, 2009

Játszótéri hétköznapjainkról

Szépen telnek-múlnak napjaink mindenféle fontos és fontatlan dolgokkal. A játszótéren mostanában az a divat uralkodott el, hogy először is hosszú botokat keresünk, majd pedig amikor megvan(nak), akkor a kis padra leülünk és horgászunk. (Tán a múltkori Malomvölgyi kiruccanásunk ihlette az ifjakat...) A kisebb botok a halak, kérem szépen, és van egy olyan fa, amelynek ilyen kukac szerű, morzsolható izéi nőLnek, azokat szétmorzsolva kell beetetni a halakat.
A közeli Maléter Pál utca neve és a buszon hallott bemondása pedig halétel osztásakor azt a megállapítást vonta maga után következményképpen, hogy a halak nem máshol, mint a HALÉTEL PÁL utcában szoktak enni.
Boti olykor feltekint "horgászás" közben a levegőbe, ahol is - tavasz lévén - mindenféle röpködő apró rovarok látszanak. Ilyenkor odabök ujjacskájával és mondja: ott vannak a hajak.
Az sem volt rossz, amikor rászállt egy szúnyog, és elhessegettük, és közben mondogatta: a hajak hajapnak.
Máskor pedig egy egész kánvörzésönt mondott fel az egyik Mézga család epizódból. Az ihlette, hogy olyan botot talált, amilyen az egyik epizód végén a megvénült Máris szomszédnál volt látható. És ekkor mintegy negyed órán keresztül, nővérével váltott szereposztásban ez került előadásra. :)
"-Nem ismer meg, Máris szomszéd? Mi vagyunk a Mézgáék.
-Mézgáék? Méééézgáááééék? Itt csakugyan laktak Mézgáék - ezelőtt ötven évvel."

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page