csütörtök, április 16, 2009

Hiánypótlás - Viktor 11 és húZsvéti kirándulda

Ez most nem linkajánló, mert akkor úgy kezdhetném, hogy ajánlom magamat. Hehe. Elmulasztottam idefirkantani, hogy húZsvétunkvasárnapján Viktor megtöltötte, avagy be- a 11. életévét. Ezzel életéveinek száma ezeddig 11-re emelkedett. Hehe. Fénykép nem nagyon lesz külön őróla, mert nem szabad őt fényképezni, tiltja a vallása. Vagyis ő. Szóval nem szabad.

Húzsvétunk hétfejét pedig egy kiruccanással töltöttük. Ezt se nem meg, se nem be, hanem csak úgy.

Élveztük, hogy az április közepére időzített nyár teljes erőből kitört a kedvünkért és nem kell nagykabátban süttetnünk annak cipzárját. Fel is kerekedtünk hát a Malomvölgyi tavakhoz és nyakunkba vettük őket. Hehe.

A Malomvölgyi tavak legalább ketten vannak. Na ezt kifejtem. Van egyszer az I-es tó, amely teljesen logikus módon Pécstől messzebb helyezkedik el. Nevezik Kökényi tónak is, mert a partjaitól legközelebbi település, egy dombon túl nem más, mint Kökény. A Pécshez közelebbi tó a II-es, másik nevén Keszüi tó. Ennek a partjáig nyúlik ez a Keszü nevezetű település. Ezeket a tavakat a 70-es - 80-as években létesítették. A völgyben kivágták a fákat, töltést emeltek, majd a korábban a völgy alján csordogáló patakból ily módon itt fogott vízbe halakat dobáltak. Ennyi az egész. Meg egynémely egyébséges létesítményeket is létesítettek ide, az üdülni vágyó kertvárosiak kedvéért. Sajnos a forgalma nem a várakozásoknak megfelelően alakult évekig, nem lett felkapott hely, avagy kikopott az emberek fejéből, így ez is erősen amortizálódott, de pár évvel ezelőtt, tán tíz éve ismét lassú fejlődésnek indult.

Emlékszem, még drága jó édesapámmal a nyolcvanas évek közepén, amikor ő a környéken vadórként dolgozott, a civil snassz-mezei látogatók elől elzárt "tiltott övezetbe" is behatoltunk, ahol is még további két tó lapult meg teljes csendben. Hogy ezekkel manapság mi van, arról fogalmam sincs. Olyan meseszerű emlékeim vannak a dolgokról. A tóparton hugommal lóheregyűjtőversenyt rendeztünk. Nem, a négylevelű nem volt nagy szám. Az 5 és a 6 is snassz volt, de a 7 és nyolclevelű.... Nem tudom, miféle mutáció volt ez, ne is kérdezd. Valahol még tán egy-két könyvben lapul az akkori gyűjteményből is, de most nem fogok ásni utána.

A lényeg a lényeg, hogy csak a két elsőnek említett hivatalos tó közül az elsőbbiket, azaz a II-est kerültük meg és az I-esre csak néhány pillantást vetettünk. Aztán a két tó közti kis tisztáson letáboroztunk, elütöttük az időt némi szendvicsmajszolással és frizbizéssel, aztán az idő rosszabbra fordultával hazafelé vettük az irányt.

Ja igen, a két tó között felfedeztünk egy harmadikat is, ennek neve Kilá-tó. Hehe.

És a magyar módi pottyantós "vécéket" is igénybe vettük, amelyeknek még csak az ajtaja nem is zárható; ha szél úrfi belekapaszkodik, bizony mindenkinek felfedi a csúnyáját. Szerencsére azért nem jártunk pórul, lehetett fél kézzel tartani az ajtót is... :P
Hazafelé a tó másik oldalán közlekedtünk, és kb. a felénél egy kis furcsa, nagyonmagyar dologba botlottunk. A növényzet, úgy mint erdő, fák, bokrok, egy elég nagy területen egyszerűen szőrén-szálán eltűnt. Erre én már semmit nem mondok. A pécsiek tudni vélnek sokmindent, a bodzázók téli fűtőanyag-gyűjtésétől a hőerőmű faigényééig sok teória létezik. Egy dolog a biztos: a madaraknak nincs hol fütyülni most ezen a részen és én is szomorkásabb hangolatba kerültem a lekopasztott talaj láttán.
És igazolva éreztem magam, hogy nem egy édenkertet készülök itthagyni, ahol semmi probléma nem létezik.

1 megjegyzés:

Judit írta...

Miért? Valaki azt gondolja, hogy Édenkertben él??? Na oda se neki, legalább szép idő volt!
Egyébiránt meg boldogságos szülit az inkognitóban rejtőzködő Nagyfiúnak. :)

 
Locations of visitors to this page