csütörtök, november 13, 2008

Ma sem mondok csütörtököt - vegyes

A sorrend korántsem fontossági...
____________________________

.
Öntsünk pösszt a fejünkre!
.
Múlt héten kicsit korpásodni kezdett a fejbőröm, és megengedve a luxust, vettem egy hajszeszt, amit a neJ alkalmazott első pár alkalommal a fejemre, mígnem rászántam a dologra magamat is (azt a kényelmes formámat)...
Első alkalommal a szobában került sor a nagy eseményre, miközben Boti is néha ránk mászott. A hajszeszes üvegre mutogatott:
-Papa, pössz! Igyad meg a pösszt, papa!
Megpróbáltam hát felvilágosítani, hogy ez nem olyan pössz, amit inni kell, több kevesebb sikerrel.
A végeredmény pedig az lett, hogy azóta, amikor csak meglátja a hajszeszes flakont, például fürdéskor a polcon, rákezdi:
-Papa, te nem szereted a pösszt? Nem iszod meg a pösszt, fejedre öntöd?
Remélem, nem fogja elkezdeni ő is a fejére önteni azokat a pösszöket, amiket nem szeret... :P
.
A pössz fogalmának tisztázásához lásd ennek az írásnak a végét.
.
________________________________
.
Egy társadalmi válság evidens jelei
.
Egy ismerős fogalmazta meg, miben is leledzik a mai magyar társadalom legégetőbb problémája.
Persze bárki megfogalmazhatta volna, de szerintem elég frappánsra sikeredett. Annak ellenére mondom és mondja ezt, hogy nincsen az idézetben utalt korral kapcsolatos nosztalgia egyikünkben sem:
A nyolcvanas években a "bizalmi elv" érvényesült.
Teszem azt, ha elmentél bárhová az országban, messze a lakóhelyedtől, mindenkiről a jót feltételezhetted, bárkit egy adott problémáddal megkereshettél és az illető igyekezett a legjobb tudása szerint segíteni, legalábbis ez elvárható volt. Voltak ugyan kivételek, amikor pórul járhattál, de a hatóságok - elvileg - azért dolgoztak, hogy megvédjenek téged mint állapolgárt a kihágásokkal szemben.
A mai világunkban viszont az erősebb és szemfülesebb lesipuskás győz elve érvényesül. És még a hatóságban sem bízhatsz. Gyakorlatilag senkihez sem fordulhatsz, hacsak nincs kisebbségi ombudsmanod... Bárhová kerülsz is az országban, még a saját lakásodban sem vagy igazán biztonságban. Ha valakit megkeresel egy problémáddal, szinte biztos, hogy úgy fogja forgatni, hogy neki jó legyen, neked már kevésbé. Minden helyzetben örülhetsz, ha megúszod a végén... Például ha a kocsidat nem törik fel, a lakásod nincs kifosztva amikor hazaérsz, ha a táskád épségben marad egy tömegközlekedési eszközről leszállva, és a sort igen hosszan folytathatnánk...
.
Hm, a társadalmi krízist tényleg jól modellezi.
Még ha én nem is vagyok ennyire pesszimista.
Sem pössz-imista. :D

Nincsenek megjegyzések:

 
Locations of visitors to this page